VALAMI MÁS

016.

AKKOR lássuk, hogyan ért véget Choi Eunha véres ámokfutása.

Nos, mint mondtam, a borzalmas incidens napján a lány lassan már három hete képes volt elnyomni magában a gyötrő késztetést, hogy kioltson egy "felesleges" emberi életet. Ez akkor bölcs döntésnek tűnt Eunha részéről, de minden bizonnyal ez a belső frusztráció is nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy lebuktassa saját magát.

A lány éppen testnevelés órára készülődött a lányöltözőben, ám amikor odaállt a csaphoz, hogy még egyszer utoljára jó alaposan megmossa a kezét, megütötte a fülét valami, amitől olyan elképzelhetetlen düh robogott végig a testén, mint soha előtte.

Meghallotta, ahogyan az a degenerált Kim Sana és az agyhalott barátnője visítva nevetnek Jung Hoseokon, az ő édes drága angyalkáján és napsugarán.

Tudniillik, nem csak Eunhát, természetesen a fiút is egyre inkább kezdte megviselni az a több hónapja tartó, kibírhatatlan őrület, amely megmérgezte az életét és tönkretette a mindennapjait, ez pedig Hoseokon is egyre jobban megmutatkozott. Azonban míg a lánnyal senki sem foglalkozott, a fiú emiatt annál inkább a figyelem középpontjába került.

Mivel Hoseokot sokan szerették és népszerű volt a diákok körében, a furcsa viselkedése is egyre több embernek feltűnt, de mivel ők nem ismerték a dolog hátterében álló, vérfagyasztó félelmet, sokan viccesnek tartották a fiú magatartását.

Rengeteg pletyka született Jung Hoseok bogaras dolgairól.

Arról, hogy már soha nem mosolyog, kedveskedik vagy viccelődik, csak lehajtott fejjel, összegörnyedve, könnyes szemmel szalad mindenhova. Arról, hogy már nem beszélget senkivel, sem élőben sem telefonon, csak csöndesen és magába zárkózva ül egy helyben, tekintetét pedig még csak fel sem emeli az előtte lévő füzet vagy könyv lapjai közül. Arról, hogy egy szót sem ír le az órák alatt, csak halálra vált arccal mered maga elé, mint aki még levegőt venni is fél.

Egyesen váltig állították, hogy látták, hogy Hoseok egész nap nem megy el mosdóba, hogy nem eszik semmit és tanítás után úgy rohan haza az iskolából, mintha valaki kergetné őt.

Ezt imitálta a lányöltözőben Kim Sana, ami annyira kacagásra késztette a bent lévő lányokat.

Eunha ennek hallatán olyan lassan és fenyegetően fordult Sana felé, mint egy oroszlán a gazella felé. De mivel a diákok mindig is semmibe vették őt, most sem vette észre senki sem, hogy a lány szemei szinte vérben forognak a benne fortyogó veszedelemtől, amikor Kim Sanára emelte a sötét tekintetét, amitől mindenki annyira tartott.

A lány egy végtelennek tűnő pillanatig olyan merev tartással figyelte Sana ostoba színjátékát, akár egy szobor. A szemei azonban mindent elárultak. Azok olyan elevenek voltak, tele a világ minden gyilkos ösztönével, mintha azokkal képes lenne szétmarcangolni Kim Sana testét, hogy aztán darabokban tépje ki annak undorító, vérben tocsogó belső szerveit.

Viszont mindez csak pár percig tartott.

Choi Eunha önuralma ugyanis ott omlott össze teljesen.

Ezért másodperceken belül lecsapott.