Isabella Blackwood súlyos terheit cipeli hátán, miközben kényszeredetten próbál megfelelni a St. Margaret Leánygimnázium és Kollégium elvárásainak, hogy az év végeztével válhasson valakivé. Valakivé, aki többre képes, mint ahogy látszik. Ám arra ő s...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Kilencedik fejezet
A kemény szívet csak edzi a bánat. John Ronald Reuel Tolkien
II. Felvonás
Szégyen Kínos pillantás
A kanapén ültem, Noah Smith pólójában, és egy hajszárítóval a szoknyámon heverő hatalmas sötét foltot szárítottam. A hajamat törölközőbe csavartam, és még sosem éreztem ennyire megalázva magamat. Noah bezzeg úgy nézett ki, mint akinek meg sem kottyant az egész vita, és metafórikus megfürdetése a másiknak. Ezzel szemben én úgy éreztem az önbecsülésem ott maradt a zuhany alatt, mikor a fiú, bár szemtanúk nélkül, de kegyetlenül megalázott. Jézusom, hogy gyűlöltem őt.
- Lassan indulni kéne – mondta a fiú hátra sem nézve a konyhaszigetből. – Glasgow legalább két órára van innen. Így is csak estére érünk oda.
- Mehetünk amint megszáradt a ruhám! – affektáltam szinte azonnal, és még közelebb nyomtam a forró levegőt fújó szárítót a nedves combomhoz.
- Miért nem veszel másikat? – szinte éreztem a szemforgatást, még úgy is hogy háttal állt nekem.
- Mert nincsenek cuccaim – csattantam fel, aztán ingerülten folytattam. – Ellopták, ha még rémlik!
- Hogy mi történt? – szinte azonnal megfordult, nekem pedig csak ekkor esett le, hogy valószínűleg elfelejtettem elmondani neki az esetet annyi más, fontosabb dolog volt terítéken.
- Eltűnt a bőröndöm, benne az összes ruhámmal – mondtam gépiesen, a szememmel még mindig egy nagyobb foltot figyeltem a szoknyán. – Amikor vissza akartam menni a régi szobámba a cuccaimért, az egyik szakértő, aki ott volt, közölte velem, hogy már járt náluk egy Isabella és elvitte a ruhákat. Azóta sem kerültek elő.
- Ezt eddig miért nem mondtad? – kérdésére csak vállat vontam.
- Minek mondtam volna? Ez személyes probléma, nem kapcsolódik a nyomozásunkhoz – akármennyire is nem akartam, egy kicsit még mindig frusztrált a nyomozás szó. Komolytalannak éreztem. Pedig betörni a tanáriba, és átnézni idegen emberek iratait igenis komoly dolog volt.
- Mindenhol lehet találni összefüggéseket, talán később még hozzákapcsolódhat az eseményekhez. Máskor mondj el mindent! – oktatott ki, én pedig a plafonra emelt tekintettel bólogattam.
- Jól van, máskor szólok – böktem ki végül.
- Köszönöm szépen! – és azzal a lendülettel már vissza is fordult a pult felé.
•••
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
