Isabella Blackwood súlyos terheit cipeli hátán, miközben kényszeredetten próbál megfelelni a St. Margaret Leánygimnázium és Kollégium elvárásainak, hogy az év végeztével válhasson valakivé. Valakivé, aki többre képes, mint ahogy látszik. Ám arra ő s...
"Néha nem csak attól kell megvédeni valakit, amitől fél, hanem attól is, amire vágyik.„
Cassandra Clare
III. Felvonás
Hullámzó zene. Mélyülő basszus.
A fülemben Cage the Elephant bömbölt, miközben a szobámat takarítottam, és a csípőmet ütemre mozdítottam. A hangos zene valamennyire el tudta nyomni a gondolataimat, de még ez sem tudta teljesen lenémítani a bennem örvénylő kérdéseket. Nem tudtam nem arra gondolni, hogy mennyire furcsa, hogy ezek a lányok mind ugyanott kötöttek ki, mint July, és még csak észre se venném rajtuk mennyire elveszettek. Mégis a csalódottságom minden gondolatomon átütött, ahogy realizáltam, hogy ez nem fog működni. Nem leszek képes ezek után a lányok után kutatni, amikor egyértelmű hogy egyikük sem gyilkos. Noah úgy gondolta egy próbát megér, még akkor is ezt mondta mikor pénteken kitett a házunk előtt. Megint ő hozott haza, és most sem kellett neki GPS hozzá. Meglepő, de az utóbbi időben, mióta a kollégiumi szobámba Lily ránk nyitott, minden lelassult közöttünk. Nem mintha ezzel bajom lett volna, csak egyszerűen úgy tűnt, mintha kerülne. Vagy legalábbis testi értelemben biztosan. Félre értés ne essék, nem azt vártam, hogy a nap minden percében rám másszon, vagy valami hasonló, de mára már az érintések minden egyes fajtáját száműztük a kapcsolatunkból.
Talán máris megunt engem.
- Micsoda rend lett itt! – kukucskált be anya a szobába, és elmosolyodott mikor látta, hogy a húgom helyét is áttöröltem. – Rendes tőled, amit Valért teszel.
- Megérdemli – mosolyogtam rá anyára, mire ő félszegen elmosolyodott, és már ott is hagyott a szobámban.
Újra egyedül maradtam, és a lejátszási lista is egy új számba kezdett, amire ringatózva tovább folytattam a rendrakást, talán nem csak a szobámban, hanem a fejemben is.
• • •
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem tudtam merre kéne folytatnom, így hogy ez a négy név olyan embereket takart, akik ráadásul még csak közel sem álltak hozzám, és szokatlanul furcsa lett volna megkérdezni tőlük, hogy hogyan érintette őket Amelia halála.
Sofia Berger mellettem ült matekon, ezért próbáltam vele beszélgetést kezdeményezni, de feltűnt mennyire nem szeretné mindezt erőltetni, talán így utólag nézve tényleg látszott rajta, hogy van valamilyen szorongásos betegsége. A tekintete zavart volt, mintha nem is értette volna igazán, hogy miért beszélek hozzá. Igazából én sem értettem, minek erőltetem ezt az egészet, hiszen egyértelmű hogy nem tudna senkit megfojtani, maximum véletlenül vagy nem tudom. Ugyanígy a többi lányról sem gondoltam többet, ami végképp elkeserített. Ilyen hangulatban mentem ebédelni is, ahol az ebédem kikérése után méginkább elveszettnek éreztem magamat.
