Isabella Blackwood súlyos terheit cipeli hátán, miközben kényszeredetten próbál megfelelni a St. Margaret Leánygimnázium és Kollégium elvárásainak, hogy az év végeztével válhasson valakivé. Valakivé, aki többre képes, mint ahogy látszik. Ám arra ő s...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Huszadik fejezet A vér visszahull a gyilkos fejére. Walker, a texasi kopó c. film
III. Felvonás
Dübörgő szív. Kapkodó léptek.
Egyre hangosabb lett a kopogás, én pedig csak későn eszméltem fel. Idegesen kapkodtam össze magamat, és a falon lógó tükörben gyorsan megigazítottam a hajamat, majd gyors ütemben pattantam az ajtóhoz, miközben Noah is felállt az ágyról, és két mozdulattal megigazította koromfekete haját, míg én még egy pillanatra sem gondolva arra, hogy vajon az, aki az ajtó mögött áll, mekkora veszélyt jelenthet rám nézve, a kilincsre tettem a kezemet.
- Isabella, mi a franc? – szinte éreztem, ahogy a levegő kiszakad a mellkasomból, mikor meghallottam barátnőm hangját. – Miért zárkóztál be? Ezért ki is csaphatnak.
Egy rövid pillantást vetettem Noahra, aki csak megrántotta a vállát, mintha nem hallotta volna pontosan, hogy mit is mondott barátnőm, ahogy én is, körülbelül húsz perccel korábban. Szerencsém volt, hogy nem egy nevelőnő állt az ajtóm előtt, és ezt csak akkor fogtam fel igazán, mikor beengedtem a legjobb barátnőmet a szobámba.
- Mi a franc?! – Lily először rám, majd Noahra pillantott, aztán az arca vonala megdöbbentből széles vigyorrá formálódott. – Értem már.
- Mit is? – kérdeztem, miközben figyeltem, ahogy Noah elvigyorodik, és baseball sapkáját a fejére kapva, int egyet.
- Öröm lenne végighallgatni ezt a beszélgetést, de azt hiszem most kihagyom – mondta, aztán már csak az üres ajtó keretet bámultam.
- Te lefekszel ezzel a fiúval? – Lilian nekem szegezett kérdése meghökkentett, de igyekeztem nem túl feltűnően kezelni, miközben behúztam magunk mögött az ajtót.
- Erről szó sincs – vagyis eddig nem volt, és azt hittem nem is lesz, csak aztán valahogy mégis ott kötöttünk ki, hogy a fiúnak kellett engem elutasítania. Ami így visszagondolva eléggé kínos, és szégyenteljes. – Csak néha kavarunk. De ettől még ugyanúgy megvan a fontossági sorrend. Az első a nyomozás, és a húga ügye. Most is ezért volt itt.
- Akkor minek zártátok be az ajtót? – vonta fel a szemöldökét a lány, mire én éreztem, ahogy elvörösödik az arcom.
- Nem hagyhatnánk a témát, szerintem így is elég nyilvánvaló, mennyire gázul érzem magamat – nyögtem ki, mire Lily elnevette magát. Vele akartam nevetni, de még mindig irtózatosan zavarban voltam.
- Oké, értem – lágyult végül arckifejezése mosollyá, aztán kissé komolyabb hangon folytatta. – De azért lehetnél máskor okosabb, mert ha nem én vagyok az ajtó előtt, most nagy bajban lennél.
