Isabella Blackwood súlyos terheit cipeli hátán, miközben kényszeredetten próbál megfelelni a St. Margaret Leánygimnázium és Kollégium elvárásainak, hogy az év végeztével válhasson valakivé. Valakivé, aki többre képes, mint ahogy látszik. Ám arra ő s...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Tizennyolcadik fejezet
"Nincs az az erős szél, amely új irányba fordíthatná a hajót.„ Paulo Coelho
III. Felvonás
Beszűrődő Napfény Mély lélegzet
Másnap reggel álmosan keltem fel, úgy éreztem egy szemhunyásnyit sem sikerült aludnom az éjszaka. A hajam ezerfelé állt a lábam pedig valahol Noah lábai közé keveredett. Erősen égett a fejemben a tegnap este minden apró érintése és hosszú csókja, majd az, ahogy a fiú végül mellettem marad éjszakára és együtt alszunk el az ágyában. A Nap már halványan beszűrődött a hófehér sötétítő függönyök mögött, mikor a telefonomért nyúltam, hogy megnézzem az időt. Kilenc óra három percet mutatott, ahogy kiszálltam az ágyból, óvatosan, hogy nehogy felébresszem az alvó fiút, aki így talán még gyönyörűbben festett, mint éberen. Hosszú szempillái arcát érintették, ajkai, amik tegnap enyémekkel találkoztak, most nyugodtan érték egymást. Kellett még egy kis idő, hogy teljesen felébredjek, aztán a konyhába sétáltam, hogy valamiféle reggelit teremtsek, mielőtt elindulnánk Julyhoz, akinek a címét még mindig nem tudtuk.
A hűtőben találtam pár szem tojást és bacont, úgyhogy annak álltam neki, és a konyhát hamarosan betöltötte a friss tükör tojás illata. Nem telt pár percbe, lépteket éreztem magam mögött közeledni, majd megnyikordult az egyik bárszék. Mosolyogva fordultam hátra, ahol Noah, fejét a pult lapján pihentetve, álmosan figyelt engem. Nem tudom, hogy azért mert az este nem történt semmi közöttünk a rengeteg csókon kívül, vagy mert kezdtem megszokni a közelségét, de ezúttal a zavarom sehol sem volt. Sőt, éppen ellenkezőleg.
- Jó reggelt – léptem oda hozzá, és amíg a tojás halkan sercegett a serpenyőben, közelebb toltam hozzá az arcomat. – Hogy aludtál?
- Jól – felelte, aztán ravaszkásan elvigyorodott. – Ezerszer jobban, mint azon a kanapén tettem volna.
- Ennek nagyon örülök – mosolyogtam rá, miközben ajkaira pillantottam, nyíltan értésére adva, hogy mit akarok. Noah felvonta a szemöldökét.
- Azt meghiszem, de szerintem oda kéne figyelned, mielőtt elrontod a reggelinket – nézett rám ajkai szélén gúnyos kis mosollyal, mire én csak megforgattam szemeimet, és visszatértem a konyhapult mögé a tükörtojásokhoz.
Igyekeztem mosolygós reggelit készíteni, de a bacon nem úgy hajlott, ahogy szerettem volna, úgyhogy inkább úgy nézett ki, mintha komor képet öltene. Mindenesetre a szándék megvolt, és amikor Noah elé raktam az elbaltázott reggelit a fiú halkan felnevetett. Én is elvigyorodtam, miközben enni kezdtünk, és közben előkerült egy sokkal kevésbé boldog téma.
- Míg elkészülsz, megpróbálom kikeresni July címét a könyvből, hogy amint kész vagy indulhassunk – mondta két falat tojás között.
- Rendben – sóhajtottam, és elpakoltam az üres tányéromat a mosogatóba.
