Az első napok

295 20 3
                                    

                                   4.
             

Reggel az ébresztőm borzalmas hangjára keltem fel. Felvettem az előre kikészített ruhámat (világoskék, szakadt farmer, sima fekete póló), majd a szokásos reggeli rutinomat elvégeztem.
A reggelimet és egy üveg vizet a táskámba tettem, majd a papám vitt el suliba, mivel anya vitte Betty-t és Lincolnt iskolába. A mama pedig biciklivel vitte el a kis húgomat az oviba.
A papa kitett a sulimmal párhuzamos utcában, azt mondta, hogy ő nem fog oda a tömegbe bemenni.
Kiszálltam a régi Mercedesből, majd szépen lassan, komótosan besétáltam az iskolának elnevezett pokolba.
A terembe vánszorogtam, ahol leültem a tegnapi helyemre, azaz Theo mellé.
Elhatároztam, hogy a cuccaimat itthagyva megnézem a sulit. Ezért kimentem a teremből, majd a szekrényes folyosón találtam magamat. Lementem a földszintre, ott volt a színházterem, utána a büfé, egy tornaterem meg öltözők és egy újabb kijárat az udvarra.
- Ennyi nézelődés elég volt, nem? - jelent meg egy nálam sokkal idősebb srác.
- Megtennéd, hogy nem hozol rám szívrohamot? - kaptam a szívemhez.
- Michael Clifford vagyok, a suli focicsapatának a kapitánya. - nyújtotta hatalmas kezét.
- A nevem Mackenzie Jones. - mondtam, de nem fogtam meg a fiú kezét. Olyan deja vù-m volt tegnapról. De legalább Boris velem egyidős, nem két-három évvel idősebb nálam. - Viszont mennem kell. - próbáltam lerázni Michaelt, de nem akarta, hogy elmenjek. Nyomul. Nyomul, egyenesen rám.
Az volt a mázlim, hogy az udvarra kivezető ajtó nyitva volt, ezért ki tudtam rajta futni. Megláttam Theo-t és Borist cigizni és társalogni egymással egy nagy tölgyfa alatt. A nézegetésemmel viszont lelassultam és Michael utolért. Átkarolta a derekamat, majd felemelt.
- Hova futsz Kenzie? - morogta a fülembe.
- El előled. - rúgtam tökön. Rögtön az ágyékához kapott, ezzel eleresztett.
- Kenzie! - vett észre Boris, miután Michael elkezdett különböző szép szavakat üvöltözni. Eldobta a csikket, majd Theo-val az oldalán idegesen jött felém. - Potter, nem mondtad neki?
- Michaelt? Csak is rajta jár az eszem. - mondta Theo teljes gúnnyal a hangjában.
- Kellett volna. - fogta meg Boris a vállamat. - A barátunknak el kellett volna mondani az iskola szörnyeit. Természetesen a tanárokon kívül. - villantotta meg szürkés fogait Boris.
- Első személy: Michael Clifford. - ültünk le a padra a hatalmas tölgyfa alá, ahol nemrég Boris-ék nyugodtan cigarettáztak. - A focicsapat kapitánya, csajbekebelező. - mondta Theo. - Alig vagyok itt egy éve, de már szerintem volt vagy hat csaja.
- Köcsög állat. - morogta Boris. Néma csend.
- Ennyi? - kérdeztem.
- Michael az egyetlen tudomásunk szerint. - mondta Theo. - Bár Mrs. Hammer és Mr. Turner is kibaszott szörnyetegek. Mindkettő matek tanár.
- Aham... - mondtam, majd meghallottam a jelző csengőt. - Baszki! - álltam fel, de Boris lefogott.
- Hova-hova? - kérdezte.
- A terembe, ahogyan nektek is kéne. - szorítottam meg a fiú extrém vékony csuklóját, amire felszisszent. - Upsz, bocs. - eresztettem el.
- Áh, semmiség...- nézte a kezemet. - Tökmindegy, menj! - vette le az ujjait a kezemről. Megfogadtam Boris "tanácsát", ezért én mentem is. Felbattyogtam a terembe, majd leültem a helyemre és elkezdtem jegyzetelni.

Into You (Aranypinty ff.) |•Befejezett•|Where stories live. Discover now