Into You (Aranypinty ff.) |•Befejezett•|

A bál

                                   3.

- Hogy is hívják kincsem annak a new york-i fiút? - kérdezte anya.
- Theo Decker. - mondtam felülve az autóban.
- Ma találkoztam az apjával a bálon. Larry Decker, a szívtipró a Wall Street-ről.
- Szívtipró? Ezt hogy érted? - néztem elpirult édesanyámra.
- Vele randevúztam, amikor a huszas éveimben jártam. Én egy wall street-i kávézóban voltam pincér, ő pedig egy vevő. Sokat voltunk együtt, az is megtörtént... - de ekkor félbeszakítottam.
- Nem hiszem, hogy az "olyan" részletet nagyon érdekelnének engem. - mondtam.
- Jaj, kislányom! - nevetett. - Majd egyszer te is megtalálod álmaid fiúját és boldogok lesztek. Lesznek majd gyerekeitek, én meg majd nagymama leszek.
- Kenzie, anyádnak igaza van. - fordult hátra Boris.
- Te meg ne úgy beszélj, mintha az apám lennél! - morogtam Borisnak.
- Amúgy Larry azt mondta, hogy majd egyszer elmehetnénk vacsorázni. Te, én, a fia meg ő. - állította le a motort anya, majd kiszállt a kocsiból. Boris benyitott hozzám, majd kiszedett az autóból.
- Ugye tudod, hogy jól vagyok? - kérdeztem flegmán.
- Tudom hát. De jó ezt csinálni. - ért hozzá kezével a seggemhez. Ekkor háton csaptam, teli erőből, amennyire tudtam, amin csak nevetni kezdett. Bevitt a nyitott ajtón, majd megállt és az ajtó becsukásával szerencsétlenkedett.
- Öhm, sziasztok! - köszönt Betty a nappaliból, majd hozzánk jött. - T-ti hogy hogy itt? - pirult el.
- Csak rosszul éreztem magamat. - legyintettem, majd Boris, aki már nem elsőnek járt itt, bevitt a szobámba.
Letett az ágyamra, majd a szemüvegemet levette rólam és az éjjeliszekrényemre tette.
- Boris, ezt többet ne! - motyogtam.
- Mit? - kérdezte az ajtómban állva.
- Megfogtál. Ott. - mondtam.
- Azzal valami baj volt drágám? - közeledett.
- Igen, kurvára. - szorítottam ökölbe két kezemet az idegesség miatt. Körmeim húsomba vágtak, amitől a tenyerem vérezni kezdett.
- Bocs. - ült le mellém Boris. Fejét vállamra hajtotta. - Hév.
- Persze, persze.
- De még szeretsz, nem? - kérdezte.
- Még elviselem a pofádat. Azok után, amit tettél... - mondtam, mire belecsókolt a nyakamba a fiú.
- Mostantól jobb, ha csak barátok maradunk. - jelentette be. - Lehet, hogy majd évek múlva újrakezdhetjük. - ekkor megcsókolt. De hamar abba is hagyta.
- Gyerekek! - mondta anya kettő gőzölgő bögrével belépve az ajtón. - Hoztam egy kis teát, meg egy lázmérőt. - mondta, majd az egyik bögrét nekem a másikat Borisnak nyújtotta. Lemérte a lázamat, enyhe hőemelkedésem volt. - A teát idd meg! - ment ki.
Boris egy húzásra megitta a teáját, én meg ott szürcsölgettem.