A vers

276 22 9
                                    

                                  4.

- A hajad, mint a tűz a januári fehérségben. - suttogta.
- A szemed, mint a gyémántok az éjjeli égen. - folytattam, mire Boris a homlokomra hajtotta a fejét. Zajt hallottam a lépcsőn. - Baszki, ez az anyám lesz...- néztem az ajtó felé.
- Nem baj... - puszilta meg a nyakamat.
- De igen, az egy kis aprócska baj. - szálltam ki a fiú öléből. - Gyere, csak egy kicsit. - húztam az ajtó mögé. - Egy pár pillanat és jövök vissza, oké? - kinyitottam, majd becsuktam az ajtót, miközben kiléptem rajta. Lefutottam az ebédlőbe. - Jó éjszakát srácok! - jelentettem be.
- Hiszen még nyolc óra sincsen! - mondta Betty.
- De hosszú napom volt. - kamuztam és egy ásítással meggyőztem őket.
- Jó éjt kincsem! - puszilta meg a homlokomat anya. Felsiettem az emeletre. Boris ott várt rám, ahova állítottam őt. Becsuktam az ajtót, majd a zárban a kulcsot elfordítottam. - Nem tudom, hogy meddig akarsz itt maradni, szóval...- mondtam.
- Nyugi...- fogta meg a fiú a vállamat. - Anyád már nem fog zavarni? - kérdezte.
- Nem hiszem.
- Gyere ide! - tárta ki a vézna karjait, majd megöleltem őt. - Most szépen egy beszélgetős, ismerkedős estet fogunk tartani. Először te teszel fel nekem kérdést, majd én neked. - vezetett az ágyam felé. Lekapcsoltam a plafonon lévő lámpát, de felkapcsoltam az éjjeliszekrényemen lévő kis lámpát, amitől egy kicsivel hangulatosabb lett ez a társalgás.
- Kezdek. - jelentettem be. - Mióta vagy itt és mi volt a kedvenc eddigi helyed, ahol éltél?
- Úgy egy fél éve vagyok itt. A kedvencem eddig Új-Guinea volt. Meleg van, szinte mindig. Szép is. Egyszer árvíz volt. Megposhadt a víz és az egyetlen háziállatom, egy liba, az is elpusztult. - nevetett. - És az egyetlen dolog, ami megmaradt az a sör volt. Éjjel-nappal. - sóhajtott. - Ha te valahová elmehetnél, az mi lenne?
- Talán Dánia. Vagy Franciaország. Szép és nyugodt mindkettő. Franciáknak tengerpartjuk is van, jó a kaja. - soroltam az okokat. - A dánoknál meg szép mindig minden. Ott is finom lehet a specialitásuk. Ha van egyáltalán. - nevettem.
- Nem csak a kaja finom. - fogta meg az arcomat, majd a számra egy kis puszit adott. - Hanem én is. - ekkor vállba basztam ököllel. - Au! - kapott a vállához.
- Ezt megérdemelted. - mondtam. - És miért én?
- Mert te te vagy. Nem holmi kurva, aki drogot szerez nekem.
- Nem is ismersz igazán. - mondtam.
- Számít az? - húzta száját egy kissé perverzre.
- Öhm, igen? - röhögtem.
- Gyere ide! - karolt magához.
- Minek? - nyafogtam. A mellkasára hajtottam a fejemet. Hallottam a fiú szívének szapora dobogását. Boris levette a szemüvegemet, majd az éjjeliszekrényemre tette. Anélkül is látok, viszont, ha a hátsó padban ülök, akkor nem látnám a táblát.
Nem értettem. Amikor Theo mesélte, hogy az anyja részegen kiesett az emeletről és Boris lenézően viselkedett velem. Volt csaja, akitől drogot és piát kapott ingyen. Ki tudja, hogy milyen barátnői voltak még. Mi van akkor, ha majd megbasz engem és itthagy?
- Min gondolkodsz? - kérdezte Boris. Az ölében volt a fejem, a szemeim lehunyva.
- Semmin. Csak élvezem a pillanatot. - mosolyogtam a fiúra.
- Az éjjelt is élvezni fogod. - túrt bele a vörös hajamba.

Into You (Aranypinty ff.) |•Befejezett•|Onde histórias criam vida. Descubra agora