Into You (Aranypinty ff.) |•Befejezett•|

A vers

                                   6.

Matekon szinte a szokásos volt: a tanár bejött és felírta a táblára csiga lassúsággal a házit, ezzel az óra fele szinte el is telt.
Theo és Boris megint késtek. Szokásokhuz híven mindig valami olyan okot mondtak, ami valamiféle közlekedési eszközhöz csatlakozott. („Az apám kocsija nem indult el.“- mondta Boris.)
- Az a kocsi jó fos lehet. - mondtam szünetben.
- Hát nem hiába láthatatlan. - röhögött Boris.
- Milyen órátok lesz? - kérdezte Theo.
- Történelem. Baszódna meg. - káromkodott Boris a szekrényének dőlve. - Valami Kokombulusznál vagyunk.
- Az Kolombusz. - mondta Theo. - És neked Kenz?
- Tesi. - sóhajtottam. - Azok a retek ribancok az öltözőben valami "atyaúristen" fiúról nyáladzanak.
- Jajj, nálunk sem jobb. - mondta Theo. Boris röhögőgörcsöt kapott. - Folyamatosan valami kibaszott játékról beszélnek, meg hogy ki mit iszik esténként, ki kit visz ágyba... Baszott unalmas már.
- Elhiszem. - csuktam be a szekrényajtómat. - És mit terveztek délutánra?
- Nagyjából semmit? - kérdezett vissza Boris.
- Elmenjünk kajálni? - kérdeztem. - Én állom. - jelentettem be.
- Nem kell ránk költened anyuci! - csapott vállba Boris.
- Anyádat! - ütöttem vissza. - Viszont nekem mennem kell. - mondtam, majd az öltözők felé igyekeztem. Ott van külön szekrény az emebereknek. Az enyém a 177-es, a kódja pedig a 2257. Átöltöztem.
Éppen az utolsó cipőfelemet vettem fel, majd belépett egy narancssárga hajú lány rajta. Idősebb volt nálam talán egy-két évvel.
- Te meg ki a faszom vagy? - kérdezte a lány.
- Itt nem ez a kérdés. Hanem az, hogy miért kérdezed. - kötöttem be a cipőmet, majd felálltam a padról. A szemüvegemet a szekrényembe tettem, majd bezártam azt.
- Miért lógsz velük? - szólalt meg.
- A fiúkkal? Mivel minden egyes velem egykorú lány utál, mint a szart és ők nem? - röhögtem.
- Borist nyugodtan leszophatod már. - ekkor idegesen a lány felé néztem.
- Te mocskos ribanc! - pofoztam meg, majd a szekrénynek löktem a lányt.
- Ezt most kurvára meg fogod bánni! - próbált nekem rontani, de kifutottam az öltözőből.
Pont nekimentem valakinek. Az a valaki csodálatos módon Boris volt.
- Mi van? - kérdezte bársonyos hangon.
- Az exed, az van.
- Ahj, faszom.
- Én is így érzek. - mondtam, mire Boris rámmosolygott.
- Nagyon durvát mondott? - kérdezte. - Vagy inkább te mondtál valami rondát?
- Mindketten? - kérdeztem.
- Amúgy tud normális is lenni. Csak valszeg' féltékeny rád. - borzolta össze a hajamat.
- Neked nem törire kéne tartanod?
- De csak kéne. Amúgy Potter nem jön. Az apja azt mondta neki, hogy elmennek egy apa-fia délutánra.
- Szóval? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Szóval ezt veheted életed legelső randijának. - helyezte kezét vállamra.
- Honnan tudod, hogy nem randiztam-e már?
- De ez olyan ideillő volt, basszad meg! - nevetett.
- Nem baszom meg, mert szaporodik. - mondtam kispicsás hangon.
- Na ez jó volt. - fordított nekem hátat. - Amúgy hozok lóvét. Szóval én állok mindent! - mondta Boris, majd lelépett.