Into You (Aranypinty ff.) |•Befejezett•|

A bál

                                   4.

Boris megitta a teát, majd szerencsétlenül ült mellettem, miközben én csak kortyolgattam a meleg italt.
- Mi az? - kérdeztem, de nem válaszolt, hanem hanyatt vágódott az ágyamon. Az extrém lapos hasa kilátszódott az inge alól egy csöppnyire.
- Csak gondolkoztam. - felelt végül.
- Min? - ittam bele az erdei gyümölcsös teámba.
- A jövőmön.
- És milyennek képzeled? - kérdeztem.
- Jónak. Szép feleségem lesz, közös gyerekeink. Viszont nem fogom semelyikük nevét magamra tetováltatni. Apám azt mondta mindig, hogy „Soha ne tetováltasd fiam kezedre majd a szerelmed nevét, mert szétmentek azután.“- mondta Boris.
- Remélem, hogy ez így is lesz. - mosolyodtam el.
- Miért vagy ilyen kedves hozzám? - kérdezte.
- Senki sem érdemli meg az utálatot. - mondom ezt én, ugye? Nem utálom Kotkut, sem Michaelt...- Még egy ilyenfajta sem, mint te. - ekkor a mellettem fekvő fiú felnevetett.
- Ezt vegyem bóknak?
- Inkább ne. - szürcsöltem a teámat, ami nem akart fogyni.
- Boris fiam! - nézett be anya az ajtón. - Eléggé későre jár. - igaza volt. Este 11 múlt pár perccel. - Hol laksz?
- A város másik végében. Az Árnyékos Kanyonban, ami egyeltalán nem árnyékos. - röhögött, amin anya elmosolyodott.
- A szüleid bánnák, ha ittaludnál nálunk? - kérdezte anya.
- Nem. - Boris apja szarik rá, ezt tudtam mindig is.
- A lenti kanapé jó lesz? Vagy szerezzek ide egy matracot? - kérdezte anya.
- Nekem teljesen mindegy. - vont vállat Boris.
- Akkor hozok át a szomszéd szobából egy matracot. - mondta anya, majd el is tűnt.
Felálltam az ágyamról, majd a szekrényem elé léptem. New Yorkból elhoztam apa ruhái közül egy párat. Nadrágot, pulóvert, pólót. Olyan illatuk van, mint neki.
Kiszedtem Borisnak egy világoskék pizsama felsőt és egy négyzetrácsos kék-fehér-fekete térdnadrágot, majd a fiúra dobtam.
- Ez meg mi? - kérdezte.
- Pizsama, ha realizáltad volna. - nevettem.
- Minek van neked férfi ruhád? - kezdett vetkőzni.
- Apára emlékeztetnek. - csaptam be a szekrényajtót. Boris megrezzent a mozdulatomra, de tovább vetkőzött. Miután felvette a ruhákat, anya hozta a fiúnak a matracot. Letette az ablakom alá, azaz szorosan mellém. Ezzel el is hagyta a szobám területét. Borisnak még kerestem egy vékony takarót, amit a fiú fejének basztam. A fiú az ajtóhoz lépjedett, majd becsukta azt. A zárban lévő kulcsot elfordította, majd az alsónadrágjába tette azt.
- Innen nem menekülsz. - mondta egy perverz mosollyal a fején, majd megcsókolt. Barátság zóna elbaszva.
- Boris, abba kell hagynunk ezt! - taszítottam el magamtól a fiút, de csak a számtól sikerült elszakítanom. - Döntsd már el, hogy kit akarsz, kérlek! - könnyeztem be. Ebben a helyzetben mi a szart csináljak? - Foglalkozz már az én véleményemmel is, kérlek! - csuklott el a hangom, amire felfigyelt. Abbahagyta a nyakam csókolgatását.
- Ne sírj Kenzie! - helyezte két kezét az arcomra.
- Ne sírjak... Ne sírjak? - ismételgettem. A fiú nyelt egyet. Ádámcsutkája a nyeléssel mozgott együtt. - Hogyan? - kérdeztem, mire Boris nem válaszolt semmit sem. - Haza akarok menni... - vetődtem le az ágyra.
- Honvágyad van? - kérdezte az ajtónál állva.
- Azt hiszem. - töröltem le könnyeimet arcomról.
- Nézz fel az éjjeli égre. A hold mindenhol ugyanolyan, bárhová is mész. - mondta.
- És az apámat a hold helyettesíteni tudja? - kérdeztem.
- Ez már egy más kérdés. - suttogta.
Nem öltöztem át az előre kikészített pizsamámba. A szoknyámban aludtam el az éj kellős közepén.