Into You (Aranypinty ff.) |•Befejezett•|

A vers

1.

A történtek után a belső hangom azt súgta, hogy inkább ne menjek a fiúk közelébe. Egész látványosan kerültem őket úgy két hétig.
A családomnak, legfőképpen anyának, nem szóltam erről. Anya feljelentené azt a Kotkut egész biztosan, mivel ő vagy az anyja-apja a díler.
Szeptember vége felé még rövid gatyában flangáltam otthon. Suliba mindig hosszú farmerban, vagy maximum egy kicsit a térdemig fölé érő szonyában mentem el.
Egyik pénteken egyedül voltam. Lincoln és Daisy oviban voltak, Betty iskolában, mama, papa és anya pedig dolgoztak. Nem, nem voltam beteg, hanem a gimnázium 70 éves lett vagy mi.
- „I got a boyfriend, he's older than us." - énekeltem, miközben a hajamat fésültem, zenét hallgatva, reggel kilenckor.
A csengő vinnyogó hangjára lettem figyelmes. Lehalkítottam a zenét, majd az ajtóhoz siettem a másodikról. Senki nem volt az ajtó előtt, hanem egy képeslap egy "Las Vegas" felirattal és az "Eiffel torony" a belvárosból rajta. Felvettem a képeslapot, bezártam az ajtót, majd leültem háttal az ajtónak. Megfordítottam a képeslapot és egy kis verset találtam rajta:

"A hajad, mint a tűz a januári fehérségben.
A szemed, mint a gyémántok az
éjjeli égen.
A szívemet elnyerted, csak miattad
élek. - Titkos Hódoló„

Bárki is írta, én oda vagyok az ilyenekért. Olyan, mintha valami brazil szappanoperában lévő főszereplő lettem volna, aki élete szerelmétől kapta a képeslapot. Amúgy meg lehet.
A képeslapot a másodikon lévő szobámba vittem, majd a zoknis fiókom mélyére rejtettem el.

A szívem zakatolt, annyira boldog voltam. Örültem neki. Nem érdekelt, hogy ki volt az. Boldog akartam lenni végre.
Szinte egész nap mosolyogtam. Vigyorogva tanultam, ettem, játszottam Dolly-val.
Betty csodálkozott, hogy ennyire boldog vagyok. Rá is kérdezett, de csak annyit feleltem rá, hogy Dolly valami vicceset csinált délelőtt.

(Amúgy a verset én írtam, kicsit Az koppintás volt, de remélem tetszik xdd, kicsit elővettem a művészi énemet, ami egészen jól sikerült)