Into You (Aranypinty ff.) |•Befejezett•|

A vers

                                   5.

Egy kicsit félreértettem Boris előző mondatát.
- Nyugi Kenzie! Max csak az ideg basz majd meg téged. - csípte meg kipirosodott arcomat Boris. - Egyenlőre... - suttogta alig hallhatóan.
- Buta! - pofoztam meg. - Hány óra van?
- Fél tíz. - nézte meg a telefonját.
- Aludnom kéne. - ültem fel. - Neked is.
- Faszom fog.
- De legalább maradj itt addig, míg elalszok! Kérlek! - dőltem el az ágyamon a fiút magammal húzva. Lerugdosta az olcsó, fekete sportcipőjét a lábáról, majd mellém feküdt. - Köszönöm. - erre a kis szóra felfigyelt. Áthajolt felettem, majd lekapcsolta a lámpámat. Visszafeküdve magához húzott és a homlokomra repedezett ajkaival egy csókot nyomott.
- Erről a dologról senkinek sem semmit. - morogta.
- Miért? - húztam kettőnkre a takarót.
- Theo nem vette túl jól Kotkut sem.
- De én nem ő vagyok.
- A biztonság kedvéért.
- Rendben. - ekkor a leheletét éreztem a nyakamon.
A közvilágítás az ablakon bevilágított. Boris lerántotta magáról a takarót, majd fölém tornyosulva megcsókolt. Rám feküdt és valami túl akart uralkodni rajtam. Elkezdtem levenni a fiú pólóját. A számról áttért az állam, majd a nyakam falására, vagyis inkább szívására. Egy kicsit fájt, ezért felnyögtem. Boris vette a lapot, majd a fájó pontomra egy "gyógypuszit" adott.
- Csak érezd, amit én érzek irántad. - túrt bele a hajamba, majd magához húzva megcsókolt. Feltápászkodtam mellé, majd egymást nyalva-falva fáradtunk ki mindketten. Legalábbis én véglegesen. - Azért ez jobb volt, mint a suliban, nemde? - kérdezte Boris.
- De. Sokkal jobb volt. - érintettem meg a fiú derekát, miközben egymás mellet feküdve ölelkeztünk.
- Itt és most kérdezném meg, hogy eljönnél velem-e abba a kibaszott bálba? - nevetett.
- Persze, te úriember. - hunytam le a szemeimet. - Jó éjszakát!
- Neked is. - kezdett el durmolni. Még, hogy nem volt álmos.
Reggel az ébresztőmre keltem. Gyorsan felültem és realizáltam, hogy Boris már lelépett. Szomorúan kikászálódtam az ágyamból, felvettem a piros blúzomat, és a hozzá kikészített világoskék farmernadrágomat, majd a hajamat kifésülve egy copfba kötöttem. A két nyakláncot a nyakamba akasztottam. Kinyitottam az ajtót, a fürdőben fogat mostam, megmostam az arcomat is, dezodoroztam egy kicsit, majd az olcsó, de jó illatú parfümömmel kettőt spricceltem a nyakamba.
Anya már fent volt és a kávéját szürcsölgette, miközben a Facebookot nézte. Mama és a papa még aludtak. Betty kócos hajjal esedezett le a lépcsőn hozzánk, és készített magának szótlanul egy bögrényi kakaót, majd leült anya mellé és unottan engem nézett.
- Minek sietsz ennyire? Még hét sincsen! - morogta a húgom.
- Elizabeth, neked is kéne készülődnöd. A mamád mindjárt felkel, három perc alatt elrendezi magát, majd indulsz a suliba. - mondta anya telefonjából fel sem nézve.
- Látod? - tátogtam a húgom felé, aki bemutatott nekem. Anya rácsapott egyet a kezére, én meg a hisztiroham előtt felsiettem a szobámba.
Összedobtam a táskámat, beletettem a leckéket, majd mentem a konyhába a kajámat elkészíteni. Tízórait szoktam magamnak csinálni, ebédelni a suliban szoktam.
Egy sima sonkás-vajas szendvics lett, kaliforniai paprikával. A sima, vagy zöldes sárgásat nem eszem meg valamiért. Eltettem egy üveg vizet is, majd indulásra készen voltam.
Ma reggel engem a papám vitt el. Az alig ötven éves papám nagyon pozitív és örömmel teli. Kezd őszülni, de őt ezt nem érdekli.
Kitett az iskolánál, majd szépen begyalogoltam a bejáraton. Kellemesen hűs volt. Nem volt hideg, de meleg sem. Olyan 20 fok lehetett nagyjából.
- Nahát! - kezdett el tapsolni Michael Clifford. - A vadmacska hova siet ennyire? - kérdezte. - Abba tudnád hagyni ezt?
- Bekapnád? - mutattam be neki, majd gyorsan az emeletre futottam. Kettesével lépkedtem a lépcsősoron. A szekrényemből kivettem gyorsan a matek cuccomat, majd a táskámból a tolltartómat és siettem a matekterembe, azaz a 138-ba.