Into You (Aranypinty ff.) |•Befejezett•|

Az első napok

5.

Boriszék becsengő után olyan negyed órával érkeztek („Bocsánat tanár úr, de lerobbant az apám kocsija." - kamuzta Theo egyből). Mivel tudtam, hogy hazudott, ezért némán kezdtem el nevetni.
- Mi olyan vicces Hemike? - fordult hátra egy csaj.
- Miért foglalkozol vele Madam Sarkonálló? - röhögtem.
- Gyerekek, gyerekek! - szólt az osztályfőnök. - Nyugodjatok le! Tudom, hogy semmi kedvetek itt lenni, hiszen még bőven nyár van. - magyarázta.
- Elnézést tanár úr? - emeltem fel a kezemet. - Kimehetnék mosdóba?
- Persze. Menjél. - mondta. Miért is kéretszkedtem ki? Nem volt kedvem ehhez. Amúgy meg csak leültem a folyosóra. A szekrényeknek hajtottam a fejemet, majd mélyeket lélegeztem. Az osztályomnak az ajtaja kicsapódott. Megjelent Boris, majd untottan mellém telepedett.
- Mi történt Boris?
- Véletlenül megszólaltam. - röhögött. - Neked nem hugyoznod kéne?
- De csak kéne. - mosolyodtam el.
- Valami baj van? - kérdezte, miközben egy nagyot szippantott és megtörölte hullafehér kezében az orrát.
- Csak faszomat az egészbe.
- Megértelek. Nekem sincsen kedvem itt lenni, Potter miatt jövök be vagy a kaja miatt. - ekkor halkan felnevettem. - Gyere egy kicsit! - húzott fel, majd a folyosó végén lévő ajtóhoz vezetett. Ott volt egy takarító szertár. Boris felkapcsolta a villanyt, majd becsukta az ajtót.
- Amúgy mit akarsz mutatni? - kérdeztem. A fiú a földet, majd az arcomat nézte. Pupillái a fényhez képest óriások voltak.
- Te mondtad azt, hogy akarsz engem. Itt az idő! - közeledett felém. Én csak hátráltam, majd neki basztam a karomat egy vasrúdba. - Kotku, miért menekülsz?
- Ki az a Kotku? - kérdeztem.
- Hát te vagy az, kincsem. - érintette meg a vállamat.
- Nos, nem tudom, hogy mit szívtál, de én kurvára nem Kotku vagyok. - fogtam meg a fiú vézna kezét, majd lesöpörtem a vállamról.
- Te adtad nekem az anyagot, én pedig hasznosítom. - próbált lesmárolni, de helyette a falnak ment neki. - LSD-t adtál nekem a születésnapomra. Én csak ünneplem a napomat. - fokozta. Szóval Boris nem csak cigizik, hanem drogozik is. És valószínűleg Theo is. Fasza.
- Oké, ünnepeld. - próbáltam kinyitni az ajtót, de kulcsra volt zárva. A kulcs pedig Borisnál volt. - Ideadnád az ajtó kulcsát?
- Jelszó? - kérdezte.
- Mit tudjam én? - igazítottam meg az orromra lecsúszott szemüvegemet.
- Á-á... - nyögdösött nemlegesen.
- Akkor mi a fasz? - kérdeztem ingerülten.
- Emlékszel, mibe egyeztünk bele? Abba, hogy hordani fogod. Hordani fogod azt a kibaszott nyakláncot, amit vettem a kurva születésnapodra! - esett nekem. Átkarolt hátulról és felemelt. Én meg a mellkasába könyököltem, amitől felszisszent fájdalmasan.
- Add ide a kibaszott kulcsot! - nyújtottam a kezemet. Odaadta az egyszem kulcsot, majd térdeire esett. A könyöklésem helyére kapott. - Baszki! - térdeltem le elé, majd egy halk nevetés hallatszott a beszívott fiú szájából. - Boris, minden oké? - kérdeztem.
- Akarlak. - ez volt az a pillanat, amikor az LSD-től annyira hallucinált, hogy azt hitte véglegesen, hogy valami Kotku nevű csaj vagyok, aki a barátnője, és megcsókolt.
Pont ezt próbáltam elkerülni. Próbálkozhattam elmenni. De magához fogott. Nem voltam annyira erős, hogy a vézna karjai közül  kiszabaduljak. Nem hittem volna, hogy a las vegas-i emlékeim között ott lesz az, hogy az alig ismert "barátom" a csajának nézett és beszívva lesmárolt.