Into You (Aranypinty ff.) |•Befejezett•|

Blossomék

1.

A következő egy évben sokminden történt.
Borisszal megromlott a kapcsolatom. Sokkal inkább olyan haver félék voltunk, ahhoz képest, hogy milyen közel voltunk egymáshoz. A maradék idejét Kotkuval töltötte, engem, illetve Theo-t magasról leszart.
Theo csalódott volt a legjobb barátjában. Egy csaj a barátja helyett. Egy csajt választott, akit minden nap megbasz, helyettünk, akikkel nevetett.
Mivel Theo már velem sem volt nagyon barátságos viszonyban, nekem kellettek új barátok. Egyedül megbolondultam volna. Az Angels tagjaival kezdtem el barátkozni. Veronica, Victoria és Harley név szerint. Mindegyik színesbőrű volt, de nem érdekelt. Sokat lógtam velük, éjszakába nyúlva voltam Harley-nál, miközben ők próbáltak. Segítettem dalokat írni nekik, amit ők nagy segítségnek vettek.
Egyik este is ott voltam, úgy 11-ig. Nem laktak messze tőlünk, körülbelül három utcányira.
- Sziasztok! - köszöntem el a garázsból kilépve. Hangszigetelt volt, ezért az tompította a gitár, a dob és Harley hangját.
A csendes utcákon járva meghallottam egy szirénát. Nem tudtam, hogy mentőé, tűzoltóé vagy rendőré-e.
Az utcánkra fordulva a legrosszabb rémálmom vált valóra. A házunk kigyulladt.
Futni kezdtem az ott lévő mentőautóhoz. A benne lévő mentős tétlenül ült.
- Hölgyem! - csillant fel a szeme. - Tudja, hogy abban a házban kik laktak? - kérdezte.
- A családom. - motyogtam.
- Van más hozzátartozója? - ekkor leesett.
- Nem. - mondtam. - Nem! Nem, nem, nem! - kezdtem el sikongatni. Kettő rendőr lefogott engem.
- Nyugodjon meg! - mondta az egyik.
- Hogyan? Hogyan nyugodjak meg? - sírtam.
- Főnök, értesítettem az Irgalmas Nővéreket. - mondta egy harmadik rendőr.
- Rendben. - bólintott a rendőrfőnök. - Mi a neved?
- Mackenzie Jones. - mondtam sírva.
- Ms. Jones, jöjjön velem. - vezetett egy rendőrautóhoz a rendőrfőnök. - Részvétem.
- Mi történt? - kérdeztem.
- A tűz a konyhából terjed át a nappaliba, szóval valami a konyhában kigyulladt és elkezdett terjedni. A szerettei a tűzre nem ébredtek fel. - ekkor újból elsírtam magamat.
- Jézusom...- ennyi jött ki a számon.
Egy régebbi évjáratú, fekete Volvo állt meg a rendőrautó mellett. Egy idősebb nő szállt ki a kocsiból egy fiatalemberrel az oldalán. Lehetett olyan 25-30 éves.
- Ő az a lány. - muatott rám a rendőrfőnök.
- Szervusz Ms. Jones! - nyújtotta kezét a nő felém. - Mrs. Topaz vagyok, az Irgalmas Nővérek egyik nővére. Az úr mellettem az egyik újonc nővér, Mr. Charles. - mutatkozott be Mrs. Topaz. - Mivel úgy tudjuk, hogy nincsenek további hozzátartozóid, ezért velünk jössz. Garantáljuk, hogy jól fogod magad érezni. - ezek után csakis.
- Fasza. - morogtam könnyekkel a szemeimben.
- Gyere Kenzie! - nyújtotta kezét Mr. Charles. Nem fogtam meg, hanem magamtól felálltam, majd beültem a Volvoba. - Lennének kérdéseink hozzád. Rendben? - ekkor a férfi beindította a motort. Mrs. Topaz ült mellém.
- Hány éves vagy? - kérdezte.
- 15 lettem július 11-én. - mondtam.
- Van kedvenc foglalkozásod?
- A dalírás. - válaszoltam.
Egy pár perc kocsizás után megérkeztünk egy hatalmas épülethez. "Irgalmas Nővérek" volt nagybetűvel kirakva az árvaház elejére.
Regisztráltak, majd egy szobában kaptam helyet velem egykorú lányokkal. Adtak nekem egy kék szoknyát, aminek fehér gallérja volt, egy piros kardigánt és egy olcsó, világoskék tornacipőt. Át kellett öltöznöm és a saját ruhámat odaadni a nővéreknek.
A nyakamban lógó nyakláncomat szorongattam, majd kinéztem az ablakon az égre. A hold ott virított teljes nagyságában. „Nézz fel az éjjeli égre. A hold mindenhol ugyanolyan, bárhová is mész."