selyem

második fejezet

peleskey mangólia
________________________

Az igazat megvallva, nem csak az én tekintetem árulkodott meglepettségről. Csupán annyi volt a különbség, hogy a fiú pár másodperc után elmosolyodott és lazán kezelte a dolgot, míg én még mindig bambán bámultam rá.

- Szóval, sikerült választani ? - kérdezett ismét, ám most szórakozottan, ami a földre rángatott, főleg azért is, mert idegesített, hogy viccesnek találja a helyzetet.

Mivel itt most semmi se volt olyan, hogy vicces lenne. Valójában azt se értettem, hogy mit keres itt, hogy a francba kerül a derekára a Madal köténye és egyáltalán miért ő veszi fel a rendelésünk.

Legelőször Eliél kelt életre és gyorsan átfutva az itallapot, végül a szokásos, tejeskávét kérte. Derel felkaparta rendelését, majd ismét felnézett, de szerencsére nem rám. Meglehet, hogy a következő pillantását már nem éltem volna túl...

- Én valami erőset kérek - hagyta a fiúra a dolgot barátnőm, majd feszülten dőlt hátra a bőr kanapén.

- És te ? - nézett utoljára rám.

Amint rá néztem, próbáltam állni fagyasztó és elbűvölő tekintetét, de képtelen voltam rá és ez miatt legszívesebben megvertem volna. Egyszerűen nem tudtam felfogni a dolgot, hogy itt van és egy levegőt szívunk.

- Cubai kávé - mondtam végül, olyan gúnnyal, amivel szerettem volna elérni, hogy tudja, velem nem lehet szórakozni, de felfirkálva az én italom is, rám kacsintott, majd ott hagyott minket.

Kissé lejjebb csúsztam a fotelben, ezzel pedig megpróbáltam elérni azt, hogy eltűnjek. Őszintén már hittem benne, hogy sikerrel jártam, mivel egyik barátom se szólalt meg, de Eliél végül elkergette ezt az illúziót.

- Ez nem az exed ? - kérdezte, miközben engem kémlelt.

Istenemre mondom, hogy nem vagyok egy hisztis típus, de most mégis hisztizve fordítottam el a fejem. Nem akartam beszélni senkivel és főleg nem arról a faszról. Túlléptem rajta, de sose bocsájtom meg, hogy csak úgy ott hagyott.

- De, az - válaszolt helyettem Nádja, majd nem törődve semmivel, felállt az asztaltól és a korláthoz sétálva áthajolva rajta, tudtam jól, hogy kit keres.

- Nádja, kérlek ülj vissza - szóltam utána, de szart rám.

- Nyugi, csak kiderítem, hogy mit keres itt - intett hátra barátnőm.

Megforgattam szemeim. Még mindig ugyanabban a pozícióban voltam, mint eddig és valójában nem voltam hajlandó változtatni ezen. Rohadjon meg az a szemét !

- Hogy kerül ide ? - kérdezett ismét Eli.

- Nádja, a picsába ülj már vissza ! - morogtam rá, talán a kelleténél hangosabban, de idegesített, hogy az exem után kémkedik.

- Hallod, ez besétált a pult mögé. És átölelte a csajszit, aki eleve itt dolgozik - közvetített barátnőm.

- Nádja... - ismételtem nevét, fenyegető hangnemben, de még mindig nem foglalkozott velem.

- Baszki ! Ez megcsókolta őt ! - sipította barátnőm, mire azonnal felhúztam magam, kicsit kiléptem az asztal mögül és megragadva Nádja kezét, visszarántottam a helyére.

- Hangosabban nem tudtad volna ? - kiabáltam rá, de csak úgy, hogy mi halljuk.

- Hej, szerintem nyugi - próbált javítani a helyzeten a szőke srác, de az én részemről nem igazán jött össze.

- Jó, én lelépek - morogtam, majd már készülődtem is felállni, de barátaim egyszerre ragadtak meg és húztak vissza.

- Normális vagy ? Bele se gondolsz, hogy annak a fasznak is leesik, hogy miért lépsz le és még örülni is fog magának - mordult rám a fekete hajú szépség, én pedig sóhajtva láttam be, hogy igaza van.

- Akkor bassza meg - morogtam továbbra is. - Én biztos, hogy nem fizetek neki ! - akadtam ki ismét, ám barátnőm lepisszegett.

Ismételten lecsúsztam, hátha most sikerül eltűnnöm és valójában még az se érdekelt, ha hülyének fognak nézni ez miatt. Életemben először történt meg az velem, hogy menekülni akartam életem legkedvesebb kávézójából.

- Tessék, itt vannak a kért italok - jelent meg ismét a világ legidegesítőbb személye, mire akaratlanul is, de megforgattam szemeim.

Ahogy nekem helyezte le az italom, rám vigyorgott, de én csak egy bunkó köszt motyogtam el, többre nem is méltatva.

- És, mi újság veled Derel ? - kérdezett hirtelen Nádja, mire szemeim a kétszeresére nőttek.

Ezt nem gondolhatja komolyan...

A fiú már éppen indulni készült, de gondolom annyira azért mégsem lett bunkóbb az évek alatt, hogy válasz nélkül itt hagyjon minket. Tehát újból visszaállt az asztal elé és magára varázsolta a kicseszettül nagyképű vigyorát.

- Semmi új. Itt dolgozom, mert délutánonként unatkozom, tudod, mostanában csak este van programom és addig valami hasznossal kell eltölteni az időt - magyarázott a fiú.

A hányinger kerülgetett és Eli is majdnem kiköpte az éppen lenyelni készült italát, de szerencsére kulturált ember módjára vissza fogta magát. Nádja egy pillanatra meghökkent, de vette a kihívást és kicsit előrébb dőlt ültében.

Istenem, kérlek gyere le és segíts rajtam !

- Gondolom, igen fárasztó programjaid szoktak lenni - gúnyolódott barátnőm.

- Hát igen, néha már tényleg én se tudom elképzelni, hogy a csípőm hogyan bírja még az iramot. Tudod, a sok előre és hátra mozgatás rengeteg kalóriát igényel - vágott vissza az exem.

Mondandója miatt, elkapott egy kisebb köhögő görcs és inkább felültem, hogy jobb legyen. Közben Derel rám nézett, gondolom titokban azon imádkozott, hogy a halálomat a torkomra akadt levegő okozza, de én meg azért imádkoztam, hogy kicseszettül ne legyen ekkora szerencséje.

- Érzékeny téma, igaz ? - kérdezte gúnyosan a fiú, mire azonnal rákaptam szikrákat szóró tekintetem.

Már ösztönösen nyúltam volna a kicseszett kötényért, hogy megfujtsam vele, de végül sikerült visszafogni magam.

- Ne aggódj, engem csak az ért érzékenyen, hogy, azóta már nőtt valamit ott lent - vágtam vissza, egyik szemöldököm pedig flegmán a levegőbe ugrott.

- Valószínűleg már beléd se férne - vette halkabbra, sokkal sejtelmesebbre a fiú.

Képtelen voltam tovább tűrni, egyszerűen kikészített azzal a leütni való mosolyával és lényével. Ha lehetett volna, a női vécébe fujtottam volna őt. Ám ez helyett egyszerűen megragadtam az isteni illatú kávém, ami egy kulturált helyzetben még meg is nyugtatott volna, de most még ez sem jött össze. Szóval lerobogtam a lépcsőn, a pulthoz trappoltam, ahol a szőke, Panna névre hallgató leányzó álldogált és nemes egyszerűséggel a csészét a pultra tettem. Természetesen jó hangosan, hogy észrevegye, hogy előtte állok.

- Bocsi, de ez a kávé ihatatlan és nem vagyok hajlandó kifizetni a kiszolgáló megjegyzései miatt. Szóval, ha szépen megkérlek, írd rá Vincze Derel számlájára - hadartam el, majd küldtem felé egy varázslatos mosolyt és egyszerűen kisétáltam az eddig életmentő kávézóból.

__________________________

m á s o d i k f e j e z e t
v é g e