selyem

kilencedik fejezet

peleskey mangólia
______________________

        Morogva téptem ki a hajkefét a hajamból. Utáltam az esti készülődéseket, főleg akkor, ha jól kellett kinéznem. Na meg akkor, ha teljesen egyedül kellett kicsípnem magam, mivel így garantált volt a minimum egy órás késés.

Felsóhajtottam és véglegesen is kukába hajítottam a fésüléssel kötött szerződésem. Még a végén haj nélkül megyek a szórakozóhelyre és hát... Eliél kinézné belőlem, de a hercege és a haverjai nem igazán. Igen, elérkezett az a pont, mikor a fiú végre bemutatja a barátját és ezzel kapcsolatban rendíthetetlenül izgatott voltam, de a boldogságom a folytonos készülődés erősen a porba tiporta.

Vissza pattyogtam a szobámba és feltépve hatalmas szekrényem ajtaját, keresni kezdtem a kiválasztott ruhát. Tudom, nem egy puccos helyre kellett mennem, de szerettem volna elsőre jó benyomást kelteni, ha drága barátom már úgyis az élete szerelmének tartja a fiút.

Így elővettem a fekete színű egybe ruhám, ami az egyik kedvencem volt, majd felkutattam a hatalmas, kávé színű, teljesen szőrös kabátom. Az volt a másik kedvencem. Mind a kettő anyagot az ágyra tettem, majd visszamentem, hogy valami életszerűt leheljek az arcomra, hiszen smink nélkül nem mehettem el. Ki tudja, hogy kik lesznek ott...

Hirtelen a telefonom hangos rikácsolása rázta fel, az amúgy teljesen csendes lakást. Káromkodva indultam el a hangos zene után, majd kezembe kaptam és minden nélkül a zöld ikonra kattintottam.

- Mi van ?! - mordultam bele azonnal. Bár őszintén megmondva fogalmam se volt arról, hogy ki hívhatott ilyenkor, így amikor még mindig nem jött válasz a vonal másik végéről, elemeltem a fülemtől a készüléket és elolvastam annak az illetőnek a nevét, akinek valamiért hiányoztam. - Upsz... Szia, Eliél ! - köszöntem, sokkal kedvesebben.

- Már azt hittem, hogy az anyám hívtam fel - szakadt fel a srácból egy megkönnyebbült sóhaj.

- Bocs, csak éppen sminkeltem, ez a szar meg a lakás másik végében volt - vallottam be és már láttam is, ahogy Eli hitetlenül megcsóválja a fejét.

- Szóval akkor még sehol sem tartasz - sóhajtott ismét, ám most annyi volt a különbség, hogy kissé gondterhelten.

- Ugyan, máris megvagyok, ne aggódj - legyintettem, majd visszaindultam a fürdőbe. Ám, ahogy ismét a tükörbe néztem, legszívesebben elástam volna magam. A nagy kapkodásban sikerült elkennem a tusvonalam és most úgy néztem ki, mintha szemen köptek volna. - Picsába... - morogtam.

- Csak nem, hogy elkented a sminked ? - nevetett Eliél. El is felejtettem, hogy még mindig telefonálunk.

- Nem, mondtam már, hogy mindjárt meg vagyok, csak rossz cipőt választottam a ruhámhoz - füllentettem, közben pedig azon voltam, hogy minél hamarabb lemossam a pacát.

- De hát nem is hallottam semmiféle sarokkoppanást, miközben sétáltál - értetlenkedett a srác, minek következtében megforgattam a szemeim, így sikerült némi micellás vizet a szemembe juttatnom.

Mi a francért van az, hogy ennyire szerencsétlen is lehet egy ember ?!

- Szőnyegen sétáltam - morogtam, közben fülemtől elemeltem a készüléket, gyorsan kihangosítottam és a hozzám legközelebbi polcra helyeztem.