selyem

nyolcadik fejezet

peleskey mangólia
_______________________

Vonakodva, de végül elindultam a kávézó felé. Semmi kedvem se volt elmenni oda, de tanultam az előző esetből, ami a cikkemet illeti, így most ismét ott fogom megírni a következő anyagot, amit Fekete tanárnő kért tőlünk.

Őszintén megmondva, úgy volt, hogy Eli is velem jön, de az utolsó pillanatban lemondta a találkozót, mivel ma a titkos hercegével találkozik. Vicces... Úgy látszik, a srác fontosabb, mint én. Már napok óta, hogy rá van kattanva és komolyan mondom, hogy savval sem lehetne lekaparni a fiúról.

Bezzeg az én szerelmi életem romokban hevert, ezt pedig köszönhettem a lökött, egoista, öntelt és természetesen perverz exemnek.

Felsóhajtottam, majd benyitottam a kellemes illatú kávézóba, ahol most szerencsére nem voltak sokan. Mivel egyecskén éltem ezt a délutánom, szokásos helyemre huppantam, ami az üvegfallal szemben volt. Táskám a másik székre dobtam, majd miután kényelembe helyzetem magam, előkaptam a laptopom. Mit az isten, Panni pont ekkor szökkent elém, hogy rögtön kedvemre tegyen.

- Mit hozhatok ? - kérdezte kedvesen, minek következtében magamra varázsoltam egy barátságos mosolyt.

Az normális, hogy alig voltam képes a szemeibe nézni ? Tudom, semmit sem tud a napokkal ezelőtti eseményekről, de attól féltem, hogy mégis bármikor megtudhatja és akkor nem biztos, hogy beenged ebbe a csinos kis kávézóba.

Mielőtt válaszolhattam volna, hangos csörömpölés morajlott fel a pult mögül, ami mindenkiből egy reakciót váltott ki : a hang irányába lestünk és... És ekkor fedeztem fel az én idióta exem, ahogy azon van, hogy legalább a többi pohár ne végezze úgy, mint azok, amiket már valószínűleg összegyúrt... Azt hiszem, a szerencsétlen eddig kihagytam, de most már ez is beállhat a sorba !

- Ah, bocsáss meg - erőltetett magára egy aranyos mosolyt a szőke lány, majd szapora léptekkel indult meg a fiú felé. - Derel ! Mégis mi a frászt művelsz ?! - mordult rá, mire az említett azonnal rá kapta tekintetét.

- Azt hittem, nem fogod meghallani - magyarázkodott, ám ez egy olyan hülye kifogás volt, hogy szemeim forgatva inkább visszafordultam a laptopom felé.

Nem igazán érdekelt a jelenet többi része és én még mindig azért jöttem, hogy megírjam a cikkem folytatását, szóval szerettem volna kizárni a külvilágot.

Még mindig erősen ég bennem az elhatározásom:
bizony felnyitom a nőből készült emberek szemét, hiszen ez a minimum, amit mi, ti érdemeltek.

De most, a fiatalabbakhoz szeretnék szólni, mivel ma egy olyan témát fogunk megtizedelni, ami sajnos mostanában eléggé elszaporodott. Ez pedig nem más, mint a társadalom. Főleg a fiatalok körében történt az, hogy a gyerekek, tinédzserek elkezdtek hatalmas mércéket felállítani, de nem saját maguknak, hanem a körülöttük lévőknek. A fiúk, bunkók és piszkálódósak lettek, a régi lovagiasság elmaradt bennük, a lányok pedig olyanok, amiktől minden szülő óvja őket.
Sajnos erről részben a világháló tehet, hiszen a mostani csöppségek kezeibe elég hamar kerülnek telefonok és, hát mit is látnak meg először ?
Felnőtt tartalmakat, hogy az életükből mindent meg kell osztani a közösségi médiában és mindenhová az arcukat, rosszabb esetben a testüket kell kirakni.
Ezeknek a hülyeségeknek köszönhetően, pedig a gyermek viselkedése is megváltozik, természetesen a társadalom felé, ez pedig kiszorítsa azokat a gyerekeket, akik még próbálnak normálisan élni és leginkább a saját maguk elvárásainak megfelelni.