selyem

tizenharmadik fejezet

peleskey mangólia
_____________________

  - Megjött az elveszett bárány ! - rikkantott Alex, amint meglátott.

Ajkaimra hatalmas mosoly ült, hiszen már őt is régen láttam. Bár semmit sem változott, de az is meglehet, hogy ez csak a gyér fényviszony miatt lehetett így. Plusz azért is, mert rettenetesen sokan voltak és erőszeretettel lökdösődtek, mint valami tehenek, akik csak élvezték a tomboló zenét és azt, hogy most is kurva részegre ihassák magukat.

- Neked is szia - morogtam mellkasába, mint valami kisgyerek.

- Te még mindig nem tervezel megnőni ? - röhögött és enyhén eltolt magától, hogy rendesen szemügyre vegyen. Kétség sem fért ahhoz, hogy közelről rettenetesen jól nézett ki. Iszonyatosan göndör haja az arcába omlott, ahogy lenézett rám és a már-már fekete szemei nem tudtak elveszni a sötétben, annyira különlegesek voltak. Markáns álla, szerintem rengeteg lány álma volt és hiába is nézett ki úgy, mint egy igazi férfi, legbelül még mindig egy hülye gyerek volt.

- Mindig ebbe fogsz belekötni ? - csaptam rá a mellkasára.

- Ha nagyon akarod, én másba is szívesen belelökök - kacsintott, ám ez a férfias pillanat csak addig tartott, amíg újból neki nem állt nevetni.

- Te igen nagy paraszt vagy - hitetlenkedtem és azonnal távolabb léptem tőle.

- Ugyan már, ne aggódj, a legjobb haverom csaját nem fogom megdugni - nézett újból szemeimbe, ám én mégis lefagytam.

- Tessék ? - kérdeztem.

A fiú felkuncogott, majd egyik hatalmas kezét a derekamra csúsztatta és úgy húzott közelebb magához. - Tudod, ez egy olyan titok, amiről már nem csak én tudok, de lehetőleg ne mond el senkinek - mondta annyira komolyan, hogy egyszerűen nem bírtam, kinevettem.

- Mennyit is ittál ? - kérdeztem a fejem rázva.

Alex elhúzódott tőlem, majd olyan fejet vágott, amivel valószínűleg az értetlenségét szerette volna kifejezni, de nem igazán jött neki össze. - Csak egy keveset - magyarázta, de tudtam, hogy ez egy baromi nagy hazugság volt.

- Istenem, el se kezdődik az este, de máris kapa részegre iszod magad - hitetlenkedtem, majd kikerültem a kettes ajtó testét és elindultam az asztal felé, ahol a többiek ültek.

Ledobtam a bőrkabátom és helyet foglaltam Szilveszter mellett. Mosolyogva fordult felém, így én is viszonoztam gesztusát. - Mi újság ? - kérdeztem vidáman. 

- Velem semmi sok, inkább azt meséld el, hogy egy tízes skálán, Alex mennyire mondott baromságokat ? - nevetett.

- Hát, nála már megszokott, hogy baromságokat beszél - legyintettem, majd én is felnevettem.

- Ez fájt császárnő - huppant le velem szembe az említett bolond.

Furán figyeltem őt, hiszen a császárnő becenevet csak Derel alkalmazta. Vajon mesélt neki egy-kettő dolgot arról, hogy milyen jószívű is voltam vele ? Kíváncsi vagyok, hogy mégis mekkora hárpiának írt le. Erről is jut eszembe...

- Derel merre van ? - néztem körbe a társaságon, hiszen az asztalnál nem láttam a fiút.

- Még több piáért ment - nevetgélt Alex.

- Akkor segítek neki, úgyis ügyetlen szegény - álltam fel, majd elindultam a pult felé.

Valójában csak most tűnt fel, hogy milyen vidám volt itt minden. Az emberek össze-vissza nevettek, táncoltak, a fények pedig semmit sem segítettek, de egy ilyen helyen nem is ez volt a lényeg. A zene tombolt és sokan megpróbáltak a ritmusára tellegni, de ez nem mindenkinek sikerült.