negyedik fejezet

4.5K 373 12
                                    


vincze derel
_______________________


Mosolyogva hörpintettem le a poharamba öntött tömény anyagot, majd a most már üres tárgyat az asztalra csaptam. Mellettem Panna foglalta a helyet és az igazat megvallva, eszméletlenül dögösen festett. Szőke haja szokás szerint fantasztikus volt, kék szemei csillogtak a vidám hangulattól és az a eszméletlenül dögös ruha, amit viselt, tökéletesen kiemelte formás testét. Féltékeny voltam magamra, hogy egy ilyen gyönyörű lánnyal randiztam.

Másik oldalamon, barátom foglalt helyet, ahogy az előttem lévő fotelekben is. A mellettem csücsülő szépség, vállamra hajtotta fejét, én pedig bele pusziltam hajába. Szerettem a közelségét, szerettem magát a lányt is, de őszintén számomra ez még nem volt annyira komoly, hogy a barátnőmnek nevezzem. Még ha kívülről úgy is tűnt, hogy egy párt alkotunk, az igazság az volt, hogy egyikőnk se mondta ki, hogy azok vagyunk.

- És milyen az új meló, haver ? - kérdezett Alex, ahogy kortyolt egyet a hatalmas adag söréből.

- Természetesen jó. Meg hát ismersz, kávét mindig is tudtam csinálni - nevettem, viccesre fogva a dolgot.

- Tényleg ? - tornázta ülő helyzetbe magát Panni, egyik szemöldökét a magasba emelve.

- Tényleg - éltem szavával, ajkaimra pedig egy önelégült mosolyt varázsoltam.

- Akkor az hogy történhetett, hogy nem tudtál Latte-t készíteni, mikor megkértelek rá ? - mosolygott ő is.

A többiek röhögni kezdtek, de én még mindig mosolyogtam kérdésén, hiszen rettenetesen aranyos volt, ahogy próbált beoltani.

- Derel és a remek tudása - röhögött Ákos, miközben próbált inni az italából.

- Tudod, baba - hajoltam közelebb a lányhoz. - Azért bénáztam, mert tudtam, hogy akkor te csinálod meg helyettem és tudod, még mindig igen dögös vagy, amikor koncentrálsz - mormogtam fülébe és ahogy megint rá néztem, alsó ajkába harapott.

Azt hiszem, megnyertem ezt a kört. Ennek örömére pedig ajkaim az övéinek nyomtam. Lágyan csókolt, de én cseppet se voltam abban a hangulatban. Így amikor elváltunk egymástól, én is alsó ajkába haraptam és enyhén meghúztam.

- Gyerekek, menjetek szobára - hitetlenkedett Alex, majd hátba vágott.

Felröhögtem, majd rá nézve, kacsintottam egyet.

- Haver, ha féltékeny vagy, amit mondjuk megértek, de kérlek ne a hátam verd meg, mert azt szeretik bennem a legjobban a nők - nevettem.

- Ah, jogos. Legközelebb a töködet vágom le - vágott vissza, de láttam, hogy nem veszi komolyan a dolgot, így én se firtattam tovább.

- És neked hogy van a nőd ? - néztem a velem szemben ülő Ákosra, de reakciója meglepett. Mivel pár másodpercig csendben maradt, ami eleve nem volt rá jellemző, de akkor pláne nem, amikor csajokról volt szó. Az igazság az volt, hogy a baráti köröm csak pasikból állt és velem együtt mindenki kanos állat volt.

- Dobta őt - válaszolt helyette a mellette ücsörgő Szilveszter.

- Megcsalt - tette hozzá a csendes fiú.

- Én mondtam, hogy egy ribanc - magyarázott mellettem Alex.

Tekintetem a fiúk között kalandozott, mivel nem nagyon hittem ennek az egésznek. Ugyanis ki lenne az a retkes sarkon álldogáló, aki dobná az én egyik legjobb haverom ? Basszus, hiszen úgy nézett ki, mint egy félisten és annak ellenére, hogy sokszor volt perverz, a szíve aranyból volt. Alsó ajkam beszívtam, keresve valami megfelelő választ, de egy ideig nem tudtam semmit sem kinyögni. Csak a hangos zene törte meg a csendet és az innen-onnan származó jókedvű nevetések.

- Hát, akkor erre inni kell - dőltem előre a kis üveg asztalhoz, majd töltöttem magamnak és Ákosnak is. Neki egy picivel többet, mint amit kellett volna. - Legalább megszabadultunk egy piócától - néztem végig a csapaton, majd egy szusszanásra lehúztam a keserű italt.

- Jah... - dörmögte Ákos, majd követte példámat.

- És megvan ! - csattant fel Szilveszter, mire mindenki rá nézett.

- Mi van meg ? - kérdezett rá a lényegre Alex.

- Hogy miről fogok cikket írni. Tudjátok, a program amiről beszéltem - próbált javítani a helyzeten, ahogy látta, hogy senki sem érti a dolgot.

- Ja, ahol van az a csávó ? - Alex megint gyorsabb volt, mint mi, de valójában én is ugyanezt kérdeztem volna, hiszen nagyon nekem se maradt meg sok arról, amit azzal a valamiféle program szarral kapcsolatban mondott.

- Igen - bólogatott Szili. - De most nem róla akartam beszélni - nevetett kínosan, egyik kezével a tarkójára simított.

- Mi a neve ? - kérdezett az eddig csendes Ákos.

Szilveszter egy ideig hallgatott, gondolom rendesen agyalt azon, hogy meg ossza e velünk ezt a fontos információt, vagy inkább hagyja annyiban. Ismert minket és tudta jól, ha valahol meglátjuk a fiút, úgyis kínosabbnál kínosabb témákba tereljük, de csak a törődés miatt, na meg azért, hogy tisztában legyen azzal: nem csak Szilveszter viselkedését kell elviselnie, hanem a miénket is.

De a srác végül megadta magát.

- Eliél - közölte velünk vidáman.

- Nem mindennapi név, az biztos - nézett rá Ákos.

- És mikor mutatod be nekünk ? - ugrott a mélyvízbe Alex.

- Tesó, még csak egyszer dumáltunk és akkor is csak a programon - forgatta szemeit Szilveszter.

- A kis félénk - bokszolt a vállába Ákos, majd elröhögte magát.

Én is röhögni kezdtem és valójában eközben tudatosult bennem, hogy ez nem egy pasis buli, hiszen ül mellettem egy szépség is.

- Mi a baj, baba ? - kérdeztem füléhez hajolva. - Nagyon csendes vagy - pusziltam meg a mögötte lévő, érzékeny bőrt.

- Nincs semmi, csak nem akartam bele zavarni a beszélgetésbe - mosolygott rám.

Megforgattam szemeim.

- Te sosem zavarnál bele. Se ő szerintük... - fejemmel a többiek felé biccentettem, majd folytattam. - ... se pedig szerintem - néztem kék szemeibe.

Bólintott, majd felém hajolva, megcsókolt. Imádtam, ha a lányok kezdeményeztek. Csókunkba mosolyogva viszonoztam gesztusát, egyik kezem pedig arcára simítottam. Olyan puha ajkai voltak, hogy nehezemre esett elválni tőlük. Viszont ami meglepett, hogy a szívem mélyén emlékeztetett valakire, de mielőtt gondolkozhattam volna rajta, inkább eltereltem másfele a gondolataim.

Kezem átdobtam Panna vállain, majd úgy húztam közelebb magamhoz. Ő sem tétlenkedett, testével közelebb csúszott hozzám, úgy bújt lényemhez, mint egy kiscica, ami megmosolyogtatott. Apró kezét mellkasomra csúsztatta, majd lassan cirógatni kezdett, miközben én ismét belemerültem a fiúkkal való beszélgetésbe, oltogatásba.



____________________________

n e g y e d i k f e j e z e t
v é g e

selyemWhere stories live. Discover now