epilógus

4.1K 287 30
                                    


peleskey mangólia
______________________


Lassan szálltam ki a taxiból, annak ellenére, hogy az eső elég rendesen rázendített. De cseppet sem érdekelt, hiszen szokás szerint késésben voltam, szóval már mindenki kapa részeg lehetett.

- Hali ! - köszöntem körbe se nézve, túlordítva a hangos zenét. Táskám, kabátommal együtt hanyagul a fotel mellé vágtam, majd levágtam magam egy üres helyre. A második dolgom természetesen az volt, hogy valami alkoholt juttassak a szervezetembe.

- Lia, Lia, Mangólia ! - kurjantotta Alex, amint ráeszmélt, hogy megérkeztem, majd hatalmas lépteivel hozzám sietett és úgyszintén hatalmas karjai közé zárt. Nevetni kezdtem, hiszen még mindig ültem és innen nézve is elég viccesen festett, ahogy próbál kényelmesen álldogálni, hogy minél szorosabban ölelhessen.

- Én is szeretlek, te behemót - motyogtam, miközben ropogni kezdtek a csontjaim, olyan erősen szorított.

- Hiányoztál már, te leány ! - pöccintette meg az orrom hegyét, mintha valami kislány, lettem volna és úgy mosolygott rám, hogy a szívem egy tócsává olvadt.

- A többiek merre vannak ? - néztem körbe, pár másodpercnyi mosolygás után. Hiszen tényleg, senki sem volt körülöttünk és tudtommal nem csak Alex akart elbúcsúzni Dereltől.

- Azt hiszem még több italért mentek, de nem tudom pontosan - vonta meg a fiú a vállát, de pont úgy, hogy közben majdnem pofára esett. Megint nevetnem kellett, de most inkább vissza fogtam magam és a fiúra parancsolva, elindultam megkeresni a többieket.

Átvágtam a zsúfolt, össze, vissza, ugráló tömegen, egyenesen a pult felé vettem az irányt, de ott is egy ideig nézelődnöm kellett, amíg fel nem fedeztem Szilveszter alakját.

- Szia ! - üvöltöttem, hogy észrevegyen. Amint ez megtörtént, szoros ölelésbe vont, de ezek után csak annyiról volt szó, hogy hol van a többi hülye, na meg a fő hülye. Szili is Alexot követve vállat vont, majd csak annyit mondott, hogy Derel cigizni ment.

Megforgattam a szemeim, majd hajamba túrva a kijárat felé indultam. Nem hiszem el, hogy ennyit kell szenvednem azért, hogy normálisan intsek neki viszlát-ot. Hiszen úgy volt, hogy ezen a bulin együtt leszünk, de mindenki máshol volt. Meglehet, hogy talán minden egyes idiótát megviselt a hír...

Kiérve a levegőre, azonnal megcsapott a hideg és az eső friss illata. A szél is feltámadt ilyen későn, aminek egyáltalán nem örültem, de muszáj volt megkeresnem Derelt, hiszen holnap indulni fog. És mégiscsak... Annak ellenére, hogy az exem volt, ez alatt az eltelt idő alatt, talán újból a barátom lett, valaki olyan ember, aki akaratom ellenére is, közel került hozzám. Szerettem volna ezt megköszönni neki és azt is, hogy... valójában ő volt az első, akit tényleg szerethettem. Annak ellenére, hogy parasztul ott hagyott, de végül is nem volt más választása. Nem mintha, ez megnyugtatott volna, egyszerűen csak magyarázattal szolgált a történtekre.

- Lia - hallottam meg valaki keserű, rekedt hangját. Felé fordultam. Szokásosan festett. Mindig jól nézett ki. Ez tényleg most sem volt másképp.

- Hali - biccentettem, majd elé lépve, figyeltem ahogy egy nagyot szív a már alig maradt cigarettájából. Kicsit vacogtam, hiszen nem hoztam magammal semmiféle kabátot, mindent sikerült bent hagynom, szóval most konkrétan megfagyott a picsám.

Derel sóhajtott, ajkai között hagyta az élete értelmét, majd lekapta bőrkabátját és nekem nyújtotta. - Vedd fel, te szerencsétlen - csóválta meg a fejét.

Nem köszöntem meg, inkább csak felmordultam, de természetesen elfogadtam ajánlatát. Mikor magamra kaptam a meleg anyagot, újból csak azt figyeltem, ahogy egy utolsót szív a megmaradt szálból, majd eldobva a csikket, eltaposta. Egy ideig a talajt figyelte, egyáltalán nem zavarta, hogy a szél, az ő teljes mértékben sokszínű haját az arcába tolja.

- Miért jöttél ide ki ? - kérdezte végül. Kicsit, khm... vagyis nagyon meglepődtem, hiszen nem pont erre a kérdésre számítottam, ráadásul nem is tudtam a megfelelő választ.

- A többieket nem találtam - vontam meg a vállam, próbáltam lazának tűnni. Elhúzta a száját, ami miatt azonnal rájöttem, hogy nem hisz nekem.

- El szeretnék búcsúzni tőled. Úgy teljesen őszintén, ahogy megérdemled - nézett végül rám. Jég kék szemei megcsillantak a sötétben, pont úgy, mikor neki adtam mindenem. Megremegtem. Valamiféle kellemes érzés szaladt végig a gerincem mentén, mint akkor. Egy pillanatra ismét szűznek éreztem magam. Közelebb léptem hozzá. Ő, pedig teljes testével felém fordult, így leginkább azt sikerült elérnie, hogy még jobban elvesszek a szemeiben.

- Én... Én is szeretnék tőled elbúcsúzni - suttogtam.

Elmosolyodott. Hatalmas tenyerével arcom felé közelített, fülem mögé tűrt egy kósza tincset, majd magához húzva, megcsókolt. Olyan puhán és mégis vadul, mint mikor először feküdtünk le. Csupán annyi volt a különbség, hogy ez nem az első éjszaka lesz, hanem az utolsó.








_________________________

S E L Y E M     V É G E

selyemWhere stories live. Discover now