Spotlight - Reflektorban

Ogi és Ava

  - Mit szolnál hozzá, ha Marcus-szal egy időre eltűnnétek?  

- Eltűnnénk? - vontam fel a szemöldökömet. - Ezzel nem csak megerősítjük ezeket a pletykákat?

A fiúk összenéztek.

- Okos- szólalt meg Ogi. Dylen csak leintette, majd újra felém fordult.

- Nem kizárt, igen, hogy csak megerősítitek, de az sem kizárt, hogy amíg szépen eltűntök, addig valami úgyis történni fog. Vagy majd Ogi tesz róla, hogy történjen.

- Hé!- Kérte ki magának az említett rocksztár.

Gyorsan végiggondoltam a lehetőségeimet. Ha visszamegyek a koliba ugyan az folytatódna, ami elkezdődött. Random emberek kéregetnének tőlem mindent, olyanokat, amiket nem tudnék megadni nekik. Viszont, ha elmegyek Marcus-szal, és kitudódik, akkor a lavina ezerszerese fog következni. 

- Ha, HA belemegyek ebbe...- tettem fel a mutatóujjamat, jelezvén, hogy csak feltételes esetben beszélek. - Mit mondanák, mondjuk a lakótársamnak?

Dylen összehúzta a szemöldökét, és az állát dörzsölte. A válasz Denatól jött.

- Nem tudnád azt mondani, hogy elutazol a szüleidhez? Hol laknak?- kíváncsiskodott. 

A szívem megállt.

- Basszus!- Felnyögtem és előkaptam a telefonomat az ölemben lévő táskából. Ava és Carmen odahajolt, hogy lássák min akadtam ki ennyire. 18 nem fogadott hívás. 

Anyukámtól. 

- Nekem végem van- dörgöltem meg a homlokomat.

- Mi mamá két hét szobafogságot adott három nem fogadottért...- bólintott Carmen úgy, mint aki teljesen tisztában van azzal, hogy mi ennek a súlya.

- Egy egész hónapig én mosogattam. Az öcsém meg ugyan eddig porszívózott- biccentett Ava.

Fogalmam sem volt mit csináljak. Gyorsan döntöttem. Egy nem fogadott hívás már nem oszt, nem szoroz, így is leszedi rólam a keresztvizet.

- Hová mennénk?- néztem Marcusra. Tőle akartam hallani. 

Marcus letérdelt elém, és nagy meglepetésemre a kezébe vette az enyémet. Nagy markában az én kezem nagyon aprónak tűnt. 

- Kimennétek?- Marcus a bandához intézte a szavait. Senki nem szólt semmit, csak lassan kicammogott. 

Amikor becsukódott az ajtó Marcus megszorította a kezemet, mert az önkéntelen remegni kezdett. Tekintete az enyémet kutatta, és hajszálnyival előrébb hajolt. 

- Figyelj Heaven, - kezdte- nagyon sajnálom, hogy ebbe az egészbe belerángattalak. Hidd el, nem állt szándékomban ekkora galibát okozni körülötted. Sajnálom, hogy anyukád valószínűleg pipa rád, mert nem vetted fel a telefont. Mindent sajnálok. És engedd, hogy helyre hozzam. Tűnjünk el egy hétre. Nem többre, ha nem akarsz. Ne aggódj, tökéletes úriember leszek, csak nem szeretném ha ki lennél téve annak a sok stressznek, ami ezzel az egésszel jár. Nem szeretném, ha azon aggódnál, hogy a lesifotósok melyik elbaltázott pillanatodat kapják le, hogy teljesen ismeretlenek odamenjenek hozzád az utcán mindenféle dolgot kérni, hogy ne aludj nyugodtan, mert a kollégium valljuk be minden, csak nem éppen biztonságos. Szeretném, ha biztonságban lennél, legalább addig, amíg Dylen mondta. Amíg valaki  nem csinál valamit, és el nem lopja rólad a reflektorfényt. - A szívem megugrott a mellkasomban és éreztem, hogy az arcom kipirul. Mi történik velem? - Ezért megkérlek, -folytatta - hogy gyere velem Colorádóba. Dylennek és Carmennek van ott egy háza, a közelében van egy város, de amúgy csak ketten lennénk a hegyekben. Ha mázlink van, még hó is lesz- próbálta viccesre venni a figurát, de az én szívem még mindig ezerrel száguldott.