Spotlight - Reflektorban

A részegek bátorsága

Gyorsan csináltam magamnak egy szendvicset, és felbaktattam a szobámba. Belenéztem a tükörbe. Hát ebből jó móka lesz valami elviselhetőt kreálni. 

A hajkefe után kaptam és végigszántottam vele a vizes hajamon. A szendót leraktam az íróasztalomra, és a hajszárítót kezdtem keresni az egyik alsó fiókban. Meglett. Bedugtam, és egy körkefével igyekeztem elviselhetően beszárítani. 

Egész jól sikerült. Hosszú idő óta igenis tetszett, amit a tükörben láttam. Mivel időm még bőven volt, megigazítottam az ágyam, és a laptoppal az ölemben, szendviccsel a kezemben behoztam egy sorozatot. Öt perc után kikapcsoltam. Azt hittem, hogy valami öldöklős sorozatot találtam, erre volt benne romantika bőven, sőt a főszereplőt Marcusnak hívták. 

Sóhajtva csaptam le a tetejét a gépnek, és inkább egy könyvet kaptam le a polcomról. A Legyek Urában azért nem teng túl a romantika.  Négy, fél öt körül járt az idő, amikor úgy gondoltam, ideje készülődni. A szekrényemhez léptem. Csípőre tett kézzel álltam előtte. Mit kéne felvennem? Egy bárba azért nem estélyibe megy az ember. Viszont a póló, farmer kombót túl kevésnek tartottam. 

Végül egy kicsit túlméretezett fehér blúz mellett döntöttem, farmerrel. Felvettem a gatyát, a fehér melltartót, de a blúzt akárhogy simítgattam meg forgatgattam, mindenhogy látszott, hogy ráfér egy vasalás. 

Melltartóban lebaktattam a földszintre.

- Anya, hol a vasaló?- kiabáltam be a konyhába.

- A lépcső alatt- jött a válasz. Nem is mentem tovább, a lépcső alatti szekrényből kikaptam a vasalót, és a szekrény mellé támasztott vasalódeszkával szemeztem. Nem, ezt egyszerre nem tudom elvinni. 

Kiraktam a vasalót a nappaliba, majd visszabattyogtam a deszkáért. Hamar megvoltam. A tévében régi karácsonyi filmet nyomattak, szóval még jól is szórakoztam. 

Felkaptam a blúzt, kicsit betűrtem a farmerembe és a nagy alakos tükörhöz léptem, ami az előszobában volt. Egész jó. Még egy kis smink, és tökéletes lesz.

- Wow, úgy nézel ki, mint egy ember- füttyentett Helios, aki abban a pillanatban lépett be a házba. Bakancsa havas volt, sapkája szintúgy. Valószínűleg havat lapátolt. - Sőt, mint egy csaj- bólogatott, majd lerúgta a cipőjét. 

- Figyu Hel.

- Hm?- nézett rám. 

- Mi volt Henriette-tel? Meg sem kérdeztem- szégyelltem el magam hirtelen. Hel megvonta a vállát, nem törődöm stílusban. 

- Mi lett volna?

- Azt mondtad, van ötleted. Hogy elmondod neki a dolgokat. Mi lett vele?

- Elmondtam. - Ezek az egyszavas válaszok megijesztettek. Nem sejtettek túl jót. 

- És nem akarsz többet mondani?- faggattam tovább.

- Nem nagyon- mondta, majd kikerült, és a konyhába ment. A fejemet ráztam. 

A szobámban egy minimális sminket dobtam fel az arcomra. Szempillaspirál, korrektor és kész is volt. Egy darabig szemeztem a vörös folyékony rúzsommal. Olyan erősen tartott, hogy konkrétan le kellett vakarni. 

Egyszer élünk, nem?

A tükör előtt óvatosan feltettem a rúzst. Tök jól néztem ki. 

Eltelt egy egész délután anélkül, hogy Marcusra gondoltam volna. 

Az órámra pillantottam. Nem sokkal jártunk nyolc előtt. Lefutottam a lépcsőn, és felkaptam a kabátomat, meg a csizmámat.  Zajt hallottam. Néhány másodpercig füleltem, majd elégedetten vettem tudomásul, hogy lefékezett egy kocsi a házunk előtt.