Spotlight - Reflektorban

Hegyek

- Készülj Heaven. A gép készen áll, megyünk Aspenbe.

A repülőgép tök klassz dolog. Pláne, ha csak te vagy a fedélzeten. Az ízlésesen berendezett gép, csak úgy ontotta magából a luxust. A fotelek fehér bőrrel voltak bevonva, a berakás mahagóni volt, a padló szintén.

A gép végében hasonló hálószoba volt, mint a vitorlásokban, csak ezerszer klasszabb. A matrac memóriahabos volt, a párnák és takarók meg olyan nagyok, mintha felhők lennének.

Kicsi mosdó tartozott az egészhez, helyes kis csapteleppel, vastag üvegfalú zuhanykabinnal és vécével, aminek a tartalma ürülését inkább nem vitattam. A tükör a gép méreteihez képest elég nagy volt. Ha nagyon összepréselődtek az emberek talán még ketten bele is fértek a "képbe". A kis fürdőszobapolcon különféle kozmetikai termékek voltak felsorakoztatva.

Biztos voltam benne, hogy ez a gép nem csak a Spotlight-ot szállítja. A polcon ajakbalzsam volt, különböző tusfürdők, női orrnak tervezve, sőt még egy Chanel No 5 is csücsült a sarokban.

Marcus a pilótával diskurált. Az engedélye jót tett, hisz kíváncsi természetem lévén, minden fiókba be akartam kukkantani.

A hálószobába visszatérve, a szekrényt vettem szemügyre. Kicsi volt, csakúgy, mint minden a gépen. És kiváltképp tök üres.

Elgondolkodtam.

Nincs semmi váltás ruhám. Lexinek tökéletesen igaza volt, amikor azt mondta pakolnom kellett volna valamit.

- Találtál valamit?- Lépett be Marcus a hálóba. Tekintete vidámságot tükrözött. Mintha valamin jól szórakozna.

A fejemet ráztam.

- Csak nézelődöm. Viszont ha leszálltunk el kéne mennem venni magamnak valamit. Szóval mielőtt a szállás felé mennénk, had menjek be egy diszkontba. Kérlek- mondtam, miközben finoman behajtottam az ajtaját a ruhásszekrénynek.

A vékony napfénycsík Marcus arcát birizgálta. Kicsivel előrébb lépett, így a szemén is megcsillant a fény. Alig hallhatóan levegő után kaptam. A szeme hirtelen már nem is csoki barnának tűnt. Sokkal inkább a sokáig érlelt sötét whisky színére hasonlított. Barna, de enyhe arany beütés fedezhető fel benne. A fejemet kicsit oldalra billentettem, hogy más szögből is megcsodálhassam.

Kész, feladom. Ez a férfi egyszerűen szép. Nem lehet rá jobbat mondani.

- Ne aggódj!- Mondta. Annyira elmerültem a tanulmányozásában, hogy fogalmam sem volt hirtelen miért is kéne aggódnom. - Szóltam Dylennek, hogy a karbantartók töltsék fel a házat. Nem lesz gondod semmire.

Hát igen. Nem csak szép, kedves is.

- Nem, félreértesz- szögeztem le gyorsan. - Néhány ruhát kéne vennem. Csak ezt hoztam, és azért nem szeretnék több napig ebben lenni- magyarázkodtam.

Marcus elmosolyodott.

- Azért se aggódj. Szóltam a lányoknak, hogy küldjenek utánunk néhány göncöt.

- Rendben, köszönöm!- Válaszoltam illedelmesen. A lányok biztosan elmennek a kollégiumba és postán feladják néhány cuccomat. Kedves tőlük.

Az út elég érdekes volt. Nem mindennap repül át az ember a fél országon, pláne nem egy rocksztárral.

Féltem, hogy a Marcus-szal töltött idő alatt meg sem fogok tudni szólalni. Mégis a srác meglepően jó társaságnak bizonyult. A légiutaskísérő csajszitól rendelt italt, meg valami sajtos cuccot, amit nem ismertem.