Spotlight - Reflektorban

Hangulat

Marcus a csípőjével a kanapét támasztotta és a jó kinézete szinte eltörpült, mivel az arcáról sütött, hogy rohadtul hallott mindent.

- Igen, hallottam. De ha ettől kevésbé leszel vörös, jó tudni, hogy nem kerestél rám a Wikipédián.

Szombaton jött a telefon Avatól, hogy még maradnunk kell. A cikkezések nem maradtak abba, sőt még valahogy az is kiderült, hogy nem vagyunk New Yorkban. Én beszéltem ugyan a lánnyal, mivel Marcus éppen valahol a házban kódorgott, amiben amúgy rohadt meleg volt, ezért én csak egy shortban és egy rövid ujjúban lógtam a nappaliban.

- Szia, Heaven vagyok!- szóltam bele.

Pillanatnyi csend után Avaból kitört az ujjongás.

- De cuki, hogy felveszitek egymás telefonját! Te jó ég, történt valami igaz?- kérdezte teljesen felpörögve. Sóhajtottam.

- Történt valami, amiért hívtál? - tettem fel a kérdést, és igyekeztem nem tudomást venni az elsőről.

- Csak annyi, hogy Dylen és a fiúk szerint még nem tanácsos hazajönnötök. Ezerrel pörög a média, senki nem szál le a témáról. Nem tudom mit csinálnak mostanság a celebek, de jó lenne, ha történne már valami- fújtatott.

Megütközve bámultam magam elé.

- Ha ettől ideges lettél, akkor van itt még valami- szinte láttam magam előtt, hogy elhúzza a száját.

- Ne kímélj- kértem, miközben a halántékomat masszíroztam, hisz szinte éreztem, hogy lüktet ott az ér.

- Hááát...kiderült, hogy nem vagytok a városban. Már majdnem elhalt a facebook, az instagram, a Vouge, a Glamour meg a Cosmopolitan, amikor felröppent a pletyka, miszerint te és Marcus már rohadtul nem vagytok a városban. Példának okáért a Vouge dupla oldalas cikket közölt Marcus csajozási szokásairól.

- Miért? Annyi volt?- kerekedett el a szemem, miközben kifújtam egy kósza hajszálat a szememből.

- Én csak egyről tudtam, de ahogy olvastam úgy tűnt a srác igazi Casanova volt régebben. Csak nem féltékeny vagy?- A hangjából sütött, hogy ha nemleges lesz a válaszom, nem fogja elfogadni.

- Nem!- Igen.

- Fogadok, hogy magadban hozzátettél egy igent!

- Nem. Nem érdekel, ha ezer lánnyal is volt!- Vettem fel a dacos stílust.

- Ki volt ezer lánnyal?- Szólalt meg mögöttem Marcus Marden. Akkorát ugrottam, hogy még a telefon is kiesett a kezemből. Visszafojtott lélegzettel vártam, hogy a méregdrága Iphone a padlónak csapódjon és ezer darabja törjön.

Hála az égnek Marcus elkapta, mielőtt atomjaira robbant volna.

- Jók a reflexeid!- Dicsértem és megigazítottam a frufrumat, ami ez alatt a fél másodperc alatt vizesen tapadt a homlokomra.

Nem szólt semmit, hogy az ő telójáról telefonáltam, csak megnézte a nevet, majd mosolyogva szólt a telefonba.

- Hali Ava! Mizu?- Kérdezte mit sem sejtve. Gondolom Ava gyorsan eldarálta neki, mert Marcus arcáról rekordgyorsasággal tűnt el a mosoly. - Na ne szórakozz! Belehalok még egy hétbe!

Az állam leesett. Au.

Valószínűleg Ava is közölte vele a nyilvánvaló sértést, amit ő nem vett észre, mert villámgyorsan felém kapta a tekintetét. A tekintete az enyémet kutatta. Elhúztam a számat és inkább felsiettem az emeletre.

A számomra kiutalt szoba a legnagyobb vendégszoba volt. Marcus ajánlgatta nekem a főhálót is, amiben akkora ágy volt, hogy egy egész kézilabdacsapat elfért volna benne, de ahhoz nem fűlött a fogam. Nem akartam tiszteletlen lenni a vendéglátóimmal, ezért nekem pont megfelelt a legnagyobb vendégszoba is. Tiltakoztam ellene elég rendesen, de Marcus nem tűrt ellentmondást.