Spotlight - Reflektorban

Megtaláltam a mennyországom

- Hölgyeim, ma elveszítjük a Spotlight szüzességünket. 

- Nagyon poénos vagy- forgatta a szemét Carmen, de azért az ajkán mosoly játszott. Ava megvonta a vállát, majd pajkosan körbefuttatta a tekintetét rajtunk. 

- És? Most mit csináljunk? A koncert csak nyolckor kezdődik, addig meg azért van időnk bőven. Csinosítsuk ki Heavent? Hogy tökéletesen nézzen ki a viszontlátáskor?- vonogatta a szemöldökét. 

Elhúztam a számat. Nem számítottam make-over-re, és nem is szerettem volna. Nem kell nekem a Greas-es átalakulás, hogy Marcus újra úgy nézzen rám, mint azon a szilveszteri estén a penthaus tetején. 

- Nincs szükségem csinosításra- hárítottam az ajánlatot. - Tudom mit veszek fel- mosolyodtam el halványan.  

A Madison Squer Garden előtt álltunk. A januári hideg csontig hatolt, és a rajongók sikongatását hallgattuk. A kapukat hétkor nyitják. Még volt minimum negyed óra addig, de már akkora volt a tömeg, hogy egyszerűen alig lehetett mozdulni.

 Az emberek konkrétan egymást taposták, hogy előrébb álljanak a sorban, amit egyszerűen azért nem értettem, mert a csarnok helyjegyes, a pultban meg már amúgy sem lehet karszalagot kapni. 

- Úristen, el sem hiszem, hogy itt vagyunk- suttogta izgatottan egy tizenhét éves forma lány a barátnőjének. A másik csak hevesen bólogatott, és tényleg úgy néztek ki, mint akik mindjárt elsírják magukat örömükben. 

Mosolyogva figyeltem őket. Felismertem volna bennük magamat, ha nem vetett volna szét a félelem és az izgalom. 

Az egész délelőttöt nálam töltöttük. Sorozatot néztünk, nevettünk és beszélgettünk. Tizenegy felé Hel is benézett hozzánk.

- Na kis öcsi, még mindig ki akarsz minket dobni?- pattant fel Dena átkarolta a bátyámat. Elég komikus látványt nyújtottak. A kis termetű Dena, az extrém sportoló, százkilencven centis, vállas bátyám mellett, aki csak megütközve figyelt.

- A bátyja vagyok, Vöröske- korrigálta, majd lesöpörte magáról a lány karját. - Lelépek- mondta nekem. 

- Hová mész?- könyököltem fel az ágyban. 

- Randim van a szokásossal- vonta meg a vállát. 

- Délelőtt tizenegykor? Nincs egy kicsit korán még a kocsmázáshoz?- vontam fel a szemöldökömet.

- Milyen kocsmázás?

- Öhm...a haverjaiddal, ahová mész?- kérdeztem vissza. 

- Nem velük leszek.

- Akkor?

- Henriette-el- mondta, mire az állam a földön koppant. Mi?!

- És az mióta szokásos?!- a hangom megemelkedett a hitetlenkedéstől. Miről maradtam én le?

- Léptem- hagyott ott válasz nélkül. 

- Hel!- kiáltottam utána, de nem állt meg. - HELIOS! Mesélj csak!- kiabáltam.

- Sziasztok!- köszönt el, és már csak az ajtó csapódását hallottam. 

- Kapd be- szóltam csak még azért is utána. 

Ava elgondolkodva figyelt.

- Nem is tudtam, hogy van barátnője.

- Ja, én se- vontam meg a vállam, de azért elmosolyodtam. Ezek szerint csak összejött neki a dolog. 

Fél öt felé elkezdtem készülődni. Kaját rendeltünk, és a lányok így nem is mentek el. Ők azt mondták, hogy teljesen mindegy miben lesznek, nem azért mennek a koncertre, hogy valamelyik Spotlight srác kiszúrja őket, és elvegye őket feleségül. Ez a beszólás természetesen Carmentől érkezett, és az egész ház visszhangzott a nevetéstől.