Spotlight - Reflektorban

A rivális

- Tobby?!

Nem hittem a szememnek. Hol van a magas, szőke, szemüveges, fogszabályozós srác? Akkor sem volt kutya, de most! Mint aki egy férfimagazin címlapjáról lépett ki. A szemöldököm a hajtövemig szaladt, de sután megütögettem a vállát, mire elengedett, és rám mosolygott.

- Egy kicsit sem változtál- mondta, miközben végigmért. - Csinos vagy- folytatta, és megeresztett egy félmosolyt.

- Ez rólad nem mondható el- csúszott ki a számon, mire a srác összevonta a szemöldökét. - Mármint nem a csinos rész- korrigáltam gyorsan. - Rohadt jól nézel ki, viszont nagyon sokat változtál. Szinte fel sem ismertelek.

Tobby megborzongott, és intett egyet a bejárat felé.

- Nem folytathatnánk ezt beljebb? Idefagyok- mosolygott, majd elkezdett befelé terelgetni. Mindenki őt nézte. Miért is ne nézte volna? Egy helyes, szőke srác. Kinek nem akadt volna meg a szeme rajta? Én is csak elhűlve bámultam. Egyszerűen nem fért a fejembe mi történhetett vele. Bár tippem az volt. Edzőterem, fodrász és a fogszabályozó levétele. Ebben a sorrendben. Egy dizájnos frizura, néhány új gönc és tökéletes mosoly.

- Mit keresel itt?- tettem fel a nyilvánvaló kérdést.

- Csak kíváncsi voltam mi van az exemmel- kacsintott rám, mire elkerekedett a szemem. - Csak viccelek- nevetett fel, mire megkönnyebbültem. Szerintem látványosan. - Nem, csak átrakták néhány óránkat ebbe az épületbe. A sulimban felújítás van, és mivel a tiéd nagy, ezért ide pakoltak minket. Tudtam, hogy ide jársz, de nem gondoltam volna, hogy mér az első percben meglátlak. Bár igazából először Heliost láttam meg, meg a kocsiját. Azt a járgányt nehéz nem észrevenni- vonta meg a vállát. Hát igen. Hel hippi Volkswagenje minden, csak nem hétköznapi.

- Hol lesz órád?- kérdeztem rá. Igaza volt. A suli egy útvesztő. Az, aki először jár itt, az biztos nehezen találja meg a termeket. Tapasztalat.

- 306-os terem- olvasta le a telójáról az infót gyorsan.

- Kövess- mondtam, és elindultam az említett terem felé. Tobby mellettem sétált és kérdésekkel bombázott.

- Nincs kedved elmenni valahová? Ihatnánk valamikor valamit- vonta meg a vállát szégyenlősen. Mit szégyenlősködik? Semmi oka rá. Viszont még rohadtul nem érzem késznek magam egy randihoz.

- Bocs Tobby, nem randizom- húztam félmosolyra a számat. - Még nincs itt az ideje- bólintottam, mintha magamnak akarnám bizonygatni. Igyekeztem jó képet vágni a dologhoz, de valahogy nem ment. Tobby-nak ez viszont nem szegte a kedvét. Még szélesebben mosolygott.

- Á, a rocksztár miatt, vágom. Akkor nem randi- tárta szét a kezét. - Csak két régi ismerős beül egy italra és beszélget. Elfogadható?- kérdezte. Felhúztam a vállam. Egy tökéletesen baráti iszogatásba nem halok bele.

- El. Oké. Legyen- adtam meg magam. - Mikor?- tettem fel a kérdést, de az óra valószínűleg felet üthetett, mert hirtelen rengeteg diák indult meg a 306-os terembe. Mi meg pont az ajtóban álltunk.

- Még megvan a számom nem?- kérdezte, majd kacsintott egyet, és eltűnt az embertömegben.

Egy pillanatig csak álltam ott. Jó ötlet volt ez? Sok időm nem volt rajta töprengeni, mert leesett a tantusz. Basszus! El fogok késni!

Könyökkel törtem utat az embertömegben, és az első emeleti nagy előadóba futottam. A prof, Mr. Blye idős pasas volt, kopasz üstökkel, gömbölyded sörhassal és mindig hawaii inget viselt. Szakállát csak hagyta nőni, és amikor mosolygott megvillan az egyik aranyfoga. Orrán pilóta fazonú szemüveg csücsült, és melegebb napokon a szandált zoknival hordta. Az órái nagy részében olyan monotonan beszélt, hogy a teremben ülők többsége padra hajtott fejjel szunyált.