Spotlight - Reflektorban

Eredetsztori

- Még Aspenben- válaszoltam, és a fiúk ebben a pillanatban léptek be. 

- Mizu csajok, kidumáltátok magatokat? - kérdezte Ogi, majd levágódott Ava mellé, aki felvont szemöldökkel nézett a srácra, majd lopva rám pillantott. A szememet meresztgettem jelezvén, hogy menjen bele, mert ha nem én biztos belehalok a szégyenbe. 

- Még nem teljesen. Hát ti?

- A lényeg megvolt- röhögött a srác, majd átkarolta Ava vállát, és puszit nyomott a szájára. Kifújtam az eddig észrevétlenül benntartott levegőt. Ezek szerint senkinek nem tűnt fel a kis sunyiság. 

- Hazaviszlek- simította  meg Marcus a hátamat. Még nem volt olyan késő. Fél nyolc leehetett, mégis beleegyezően bólintottam. Carmenre néztem, de mind a három lányról ugyan az sütött: Ezt meg kell magyaráznod. Bólintottam egyet feléjük, majd Marcus Marden támogatásával a lifthez indultam, és beszálltam. 

- A kolihoz viszel?- kérdeztem miután bezáródott mögöttünk az ajtó.

- Hát, én igazából a szüleidhez gondoltam- lepett meg. - A kollégiumot rizikósnak tartom. De a szüleid házában valószínűleg minden rendben lenne. Senki nem törné fel a záradat éjszaka, hogy ellopja a bugyidat.

- Még viccnek is rossz- borzongtam meg. - A szüleimnél jó lesz. Talán a bátyám is otthon van. 

Marcus megütközött. 

- Van testvéred? Nem is mondtad.

- Nem kérdezted. De igen, van. Két évvel öregebb nálam. Világjáró, alig van itthon. De rémlik, hogy mondta, hogy itthon lesz az őszi szünetre, szóval nem kizárt.  Mindegy, majd meglátjuk. 

Marcus csak bólintott, majd néhány másodperc kényelmes hallgatás után megszólalt a földszintet jelző csengő. A srác úriember módjára félreállt, előre engedett, majd elkapta a kezemet, és a hátsó ajtóhoz vezetett. Természetesen Train már várt ránk.

- Üdvözlöm uram.  Kisasszony- köszöntött engem is. - Merre tartunk?- nézett Marcusra. A srác csak felém intett- 

- Queens. 167. utca. És majd szólok hol kell megállni- mondtam, majd beültem a kocsiba. 

Azt hittem Marcus előre fog ülni Train mellé, de megint tévednem kellett.  Az énekes mellém vágta be magát, majd a vállamra hajtotta a fejét, és lehunyta a szemét. 

- Mehetünk- adta ki az utasítást csukott szemmel. A motor felbőgött, mi pedig elindultunk Queensbe. - Többet kéne mesélned magadról. Szinte semmit nem tudok rólad. Életemben nem gondoltam volna, hogy Queens-i vagy. Azt hittem Bronx, vagy Long Island. 

- Én sem tudok sok mindent rólad- szúrtam vissza, miközben egy kicsit megböktem a könyökömmel. 

- Lehet, de rólam minden lényeges információt megtalálsz a Wikipédián. Meg egy csomó lényegtelent is. Ha olyat találsz, hogy bokszoltam egy kenguruval, az kacsa. Nem hordok  pink alsót, bár azt láthattad, és nem, nem volt egy plasztikai műtétem sem. A hajam sem dauerolt, sőt ez a természetes színe, nem festett.

Halkan nevettem. 

- Ilyenek vannak?

- Ez még csak a jéghegy csúcsa- pislogott fel rám, és mosolygott. Megdobbant a szívem. 

-Khm,- köszörültem meg a torkomat - de akkor sem fogok rád keresni. Nem hinném, hogy ez lenne a legjobb módja. Szóval mindent magamtól akarok kideríteni- mosolyogtam vissza. 

Marcus mosolya leolvadt, majd egy gyors, mégis tüzes csókot kaptam.

- Mire vagy kíváncsi?- kérdezte rekedten.