-Na jó ez azért nem volt semmi-mondta Sarah nevetve.
-Gyerekkorunk óta ezt csináljuk,bár eddig ilyenekről nem volt szó-furcsáltam.
Majd el is indultunk kémiára.A suli nagyon unalmasan telt el és meglepően gyorsan,már csak azt vettem észre,hogy vége is van.Az utolsó órám után a szekrényem felé indultam,összepakoltam a cuccaim,majd elindultam a suli udvar felé,ahol bátyám hűségesen várt engem.
-Szerencséd,hogy megvártál-száltam be a kocsiba,majd becsatoltam az övem.
-Szerencsém?Inkább megkéne köszönnöd.Miért nem hallok soha sem olyat,hogy:"Köszi bátyus,hogy ilyen kedves vagy hozzám és mindig megvársz,törődsz velem és kedves vagy"-próbálta utánozni a hangom.
-Először is a hangom nagyon nem ilyen.Másodszor egy seggfej vagy,és csak azért vársz meg suli után mert,ha nem ezt tennéd anyáék kiakadnának.-magyaráztam el neki
-Annyira nem értékelsz-jelentette ki,majd elindult az autó.
A haza felé tartó úton szokásosan vitatkoztunk,mily meglepő,de végre megérkeztünk a házunkhoz.
-El kell mennem valahová fél óra és jövök.-mondta Will.
-Okés,tovább is ott maradhatsz-mondtam majd becsaptam magam után az ajtót,és a házunk felé vettem az irányt.
Gyorsan csináltam magamnak valami kaját,mivel már elég éhes voltam,miközben készítettem kifelé a hozzávalókat,a hűtőn észre vettem egy cetlit amin ez állt:
"Sziasztok drágáim,nekem és apátoknak elkellett utaznunk egy üzleti útra Prágába,nem szóltunk mert nem akartunk megzavarni titeket a tanulásban,2 hét múlva jövünk
Puszi,
Anya és Apa"
Uh szuper,most ki kell bírom két hetet csak a bátyámmal úgy,hogy senki sem áll a pártomon ha vitázunk.
Mielőtt hozzá láttam a kajámhoz úgy döntöttem lezuhanyzom.Max hangerőn bömböltettem a zenét,miközben a saját hangom kíséretével koncertet adtam a képzeletbeli közönségemnek.
Miután megfürödtem magamra kaptam egy rövidnacit és egy melltartót,mivel nincs itthol senki,a bátyámat pedig nem igazán zavarja ha csak melltartóban vagyok így ez volt a legkényelmesebb megoldás,legfőképpen azért mert kint nagyon meleg van.
Lementem a konyhába,majd neki láttam a finom kajámnak amit CSAKIS magamnak készítettem,direkt tettem bele oregánót,(amit Will utál)hogy még véletlenül se érjen hozzá.
-Hé Lisa mikor kaptad a ciciket?-kérdezte egy ismerős hang,nagyon megijedtem mivel abban a tudatban voltam,hogy rajtam kívül senki nincsen itthol,de úgy látszik tévedtem.Mikor oldalra néztem Noah és Will pillantott vissza rám,gyorsan a kanapéról lekaptam az egyik takarót és takartam a felső testemet.
-Mit keresel már megint itt?Ráadásul miért stírölsz melltartóban.-förmedtem rá idegesen.
-Will áthívott,és te vagy egy szál melltartóban ebben a házban,ez már nem az én hibám-nevetett fel.
-Utállak titeket!-kiáltottam,majd a takaróvál szorosan áttekert testemmel elindultam az emelet felé,ahol gyorsan felfutottam a szobámba.
-Annyira hisztis vagy!-kiáltott utánam Will.
-Talán nem kéne stírölnie a haverodnak félmeztelenül,te pedig szólhatnák ha idehozol valakit!-ordítottam majd becsaptam a szobám ajtaját magam után.
Gyorsan megírtam a házijaimat,majd úgy döntöttem felhívom Saraht Facetime-on.
-Szia,mizujs?-köszönt kedvesen.Majd én pontosan elmeséltem neki,hogy mi is történt.
-Jó ég,de aranyos-mondta Sarah nevetve.
-Óh nagyon aranyos,legszívesebben kinyirnám mind a kettőt.
-Lisa!-kiabált Will.
-Mit akarsz?!-ordítottam vissza.
-Nincs kedved filmet nézni?-kérdezte.
-Filmet?Veletek?Kösz nem.-mondtam.
-Okés,te tudod.-kiabálta fel.-De nincs olyan hogy nem-nyitotta ki az ajtót majd felkapott az ölébe és elkezdett lehurcolni a lépcsőn.
-Tegyél le!Nincs kedvem filmet nézni.
-Ne már,nézd velünk-szólt közbe Noah.
-Legyen!Melyik filmet?-kérdeztem.
-The Nun-mondta Will.
-Horror?!Uh okés nézzük-mondtam hátározottan,imádom a horrort.
Levetettük magunkat a kanapéra Will ült az egyik oldalamon Noah pedig a másikon.
-Elférsz?-kérdezte Noah.
-Mert úgy nézek ki mint aki nem fér el?Talán azt mondod kövér vagyok?-kérdeztem idegesen.
-Olyan hülye vagy-mondta nevetve-Csupán udvariasságból megkérdeztem.
-Te meg az udvariasság..Chh-mondtam nevetve
-Talán kérdezz meg egy pár csajt a suliból mennyire vagyok udvarias.-húzta perverz mosolyra a száját.
-Kösz nem-mondtam félre húzva a számat.
