-Öhm,nem szeretnék róla beszélni, ne haragudj-mondtam. -Rendben, megértem. Akkor nézzünk valami filmet, lehetőleg ne romantikusat.-mondta Tom, majd a TV felé mutatott. -Okés, de honnan tudod, hogy mi a bajom, mármint a "ne romantikussal" arra utaltál?-kérdeztem. -Ugyan, pasiból vagyok de nem vagyok hülye, na nézzünk egy horrort.-jelentette ki. Noah szemszöge: Suli után első dolgom volt venni egy csokor virágot Lisának, elterveztem, hogy bocsánatot kérek tőle és végleg mindenki előtt felvállalom, még a Will előtt is.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elindultam gyalog Lisa háza felé, amikor már egész közel jártam a házhoz észre vettem egy ismerős rendszámú autót. Bekopogtam az ajtón, majd Lisa anyukája nyitott ajtót. -Noah, milyen kellemes meglepetés-köszönt, majd hatalmas mosolyra húzta a száját. -Szép estét! Lisa?-tértem egyből a lényegre. -Fent van a szobájában, nagyon maga alatt volt és átjött hozzá egy kedves barátja. -Sarah?-kérdeztem. -Nem. Thomas.-mondta. Mikor meghallottam ezt a nevet hirtelen egyszerre csalódás és düh gyűlt össze bennem. -Oh értem. Most mennem kell. Viszlát!-mondtam majd elkezdtem haza sétálni óriási léptekkel. Amikor már majdnem a házunknál jártam ledobtam a rózsát a földre, majd rátapostam. Bementem a szobámba magamra zártam az ajtót, majd az ajtónak neki dőlve csúsztam le a padlóra, az arcomat pedig a két kezemmel fogtam és csak kattogott az agyam. -Helloooka-hallottam egy ismerős hangot az ágyam felől. Flora volt az. -Figyelj ne haragudj, de most senkihez sincs kedvem.-jelentettem ki majd felé néztem. -Még hozzám sem?-kérdezte telt ajkait harapdálva. -Flora menj ki!-ismételtem meg. -Noahhh-mondta majd végig simított az arcomon. -Flora, takarodj ki a szobámból!-kiáltottam rá. -Bunkó.-szólt,majd kiviharzott. Nem akartam megbántani, nem csinált most semmit, de tényleg nem volt türelmem senkihez, és semmihez. Amikor az asztalomra néztem, rápillantottam egy közös bekeretezett képünkre Lisával, végig simítottam az ujjamat a fotón, majd teljes erőmből a földhöz vágtam. -Mit művelsz velem?-kiábaltam, miközben ököllel ütöttem tovább a darabokra tört szilánkokat. Lisa szemszöge: Tudni illik rólam, hogy nem vagyok egy félős lány, de a horror filmektől mindig kiakadtam és ez most sem volt máshogy. Akaratom ellenére is közelebb bújtam Tomhoz az ijesztő részeknél, aki szinte pislogás nélkül nézi a filmet, még a durva jeleneteket is. Egyszer már nagyon közel kerültem hozzá. -Bocsi-kértem bocsánatot, majd próbáltam arébb húzódni, de erősen magához húzott a derekamnál fogva. -Semmi baj.-mondta, majd az ajkaimat kezdte el követni szemeivel és közeledett, már majdnem összeért a szánk, de sikerült eltávolodnom. -Tom én sajnálom-mondtam. -Nem semmi baj, nem kellett volna nyomulnom, csak azt hittem te is...Mindegy, szerintem most haza megyek. -Ugye nincs harag?-kérdeztem. -Dehogy is, ne viccelj!-mondta, majd megölelt. Kikísértem,majd visszamentem a szobámba és elaludtam.
Reggel az ébresztőm rettentően idegesítő hangjára keltem. Gyorsan elkészültem, majd lementem a konyhába. -Hát élsz?-"köszöntött" a bátyám. -Azt hiszem ja.-válaszoltam. -Látom a flegmaság reggel sem marad el.-szólt be. Pár perc múlva el is indultunk. Nem álltunk meg Noahék háza előtt amit kicsit furcsáltam is. -Noah?-kérdeztem Willt. -Talán hiányolod? -Nem, dehogy.-vágtam rá, pedig a szívem mélyén igen is tudtam, hogy nem kicsit hiányzik. Nem sokára beértünk a suliba, Willel sétáltam be a folyosón, majd szembe jött velünk Noah. -Csá haver.- mondta,majd kezet fogott Willel. -Hello-köszönt,vissza Will. Ott álltam mellettük, de Noah mintha észre sem vett volna. Ignorál engem? Dehát mi oka van rá? Pontosan nekem kéne őt.
