Noah rám nézett erősen megrántotta a karját,ami elég volt,hogy szabaduljon a fiúk szorításából és átölelt.
-Gyere menjünk haza-nyugtattam meg.Mivel én nem tudok vezetni,Noah pedig nem éppen abban az állapotban volt,hogy vezessen,muszáj volt gyalogolnunk.
Elég kínos volt,mivel nem szóltunk egymáshoz,Noah szerintem azért mert nagyon ideges volt,én pedig nem tudtam mit mondani.Nemsokára beértünk a házba.
-Feküdj le én hozok valami felrtőtlenítőt-utasítgattam.Ő engedelmesgedett én pedig elmentem a fürdőszobába.
Oda mentem majd egy vatával,amit fertőtlenítővel öblögettem,a sebhez tettem.
-Áh-szisszent fel.
-Nagyon fáj?-kérdeztem aggódva.
-Nem.-válaszolt.
-Miért csináltad ezt?-kérdeztem tőle.
-Mert kurvára beléd vagyok esve.Oké?-válaszolt idegesen.Erre nem tudtam mit válaszolni,újra kínos csend lett.
-Kész-mondtam miután leragasztottam egy sebtapasszal.Majd a fürdőszoba indultam elpakolni.
Mikor kijöttem hirtelen a falhoz nyomott,másik kezével pedig átkarolta a derekamat.Semmihez nem tudom hasonlítani azt az érzést amikor megérint.Az ajkaink majdnem összeértek.
-Ti meg mi a frászt csináltok?!-nyitott be Will.
-Semmit-válaszoltam.
-Nagyon nem úgy tűnt-tette keresztbe a kezét.
-Hol van Sarah?-kérdeztem.
-Haza vittem,de ne tereld a témát.-szólt rám.-Mi van kettőtök között?
Nem tudtam,hogy kezelni a helyzetet,így inkább felfutottam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Egyből írtam Sarahnak, hogy megbeszéljük ezt és tudjak tanácsot kérni.Nem kaptam választ az üzenetemre,gondolom elfoglalt. Nem tudtam mit kezdeni magammal,a bátyámmal pedig semmi kedvem nem volt találkozni,mivel nem tudok mit mondani,ha rákérdez akármire is.Lemostam a sminkem és megpróbáltam elaludni,de állandóan gondolatok cikáztak a fejemben.Valaki kopogott én pedig egyből felültem az ágyon.Majd kinyitotta az ajtót.
-Bejöhetek?-kérdezte Will.
-Persze-mondtam.
-Szóval hogy vagy?-próbálta kevésbé kínossá tenni a beszélgetést.
-Megvagyok,te hogy vagy?Látom jól elvoltatok Sarahval-mondtam.
-Jól vagyok,igen aranyos csaj.Ti is jól kijöttök Noahval.-mondta,majd mosolygott. Szokásom,ha valami olyanról van szó ami nekem kellemetlen elpirulok.
-Érzel iránta valamit?-kérdezte.
-Nem,dehogy is.-hazudtam.
-Uh,reméltem is.Nem élne tovább,ha lenne köztetek valami-nevetett.
-Ja-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Fantasztikus,ezek után biztosan nem fogom neki elmondani.
