-Áh nem érdekes-válaszoltam.
-Mi az,hogy nem érdekes?!-förmedt rám a legjobb barátnőm.
-Sarah,semmiség. Komolyan.-mondtam ismét. Igazság szerint megakartam tartani magunknak a történteket.
-Hát oké.Hiszek neked,de ha valami elmondanád,ugye?-kérdezte.
-Persze,hogy elmondanám.-mondtam,majd egy kamu mosolyt nyomtam az arcomra.
Igen,tudom. Nem szép dolog hazudni,főleg nem a legjobb barátnőmnek,amúgyis olyan fura ez a helyzet,de majd idővel elmondom.
Órák után Noah rávett,hogy elmenjünk fagyizni,és ez így ment egészen két hétig. Minden nap órák után elmentünk valahova. Annyit beszélgettünk, hülyéskedtünk, egyre inkább belé szerettem,és ahogy észre vettem ő is belém.
Ez a nap is ugyanolyan volt mint a többi,Noah eljött értem a házunkhoz és elkísért a suliba.
Mikor a suli kapujához értünk mindig külön mentünk be,hisz nem akartuk ezt még nyilvánossá tenni. Ez most is így volt,megcsókolt,majd oda hajolt hozzám.
-Ma gyere át hozzánk.-súgta a fülembe.
-Mi?Miért?-értetlenkedtem.
-Nyugi,nem fogják furcsálni,hogy ott vagy,anyuék nem lesznek otthol.-mondta,majd rám kacsintott.
-Gondolkozom rajta-mondtam,majd nyomtam egy puszit az arcára.
Mint mindig mióta együtt vagyunk Noahval,most is egy hatalmas mosollyal az arcomon vonultam be iskolánk folyosójára. El voltam merülve a gondolataimban amikoris neki mentem valakinek.
-Lisa,nem tudsz figyelni-förmedt rám Will.
-Te állsz itt a folyosó közepén mint egy fa-szóltam vissza.
-Nagyon boldog vagy-jegyezte meg a testvérem.
-Igen,az vagyok.-mondtam.
Egyszer csak Will figyelmét elvette valami,hátra kaptam a fejem majd láttam,hogy Sarah lépett be az ajtón.
-Hű hirtelen milyen jó kedved lett!-jegyeztem meg,majd megveregedtem Will vállát és elindultam az osztályom felé.
Nem igazán tudtam figyelni az órákon,csak Noah járt a fejemben és furdalt a kíváncsiság,hogy mit tervez.
-Szia-ült le mellém Sarah.
-Hali-köszöntem.
-Tervezel valamit ma estére?-kérdezte.
-Tanulok egész este.-hazudtam ismét. Utálok hazudni neki.
-Dehát holnap szombat.-nézett rám furán.
-Igen tudom de ööm,tudod hétfőn lesz a kémia doga és hétvégén nem lesz időm tanulni.-mondtam.
-Értem,akkor jó tanulást-mosolygott Sarah.
-Köszi-mosolyogtam vissza rá.
Órák után egyből haza felé siettem,de Noah utánam szaladt és az utca közepén egy falhoz nyomott,majd megcsókolt.
-Hello-mosolygott fülig érő szájjal.
-Szia,te is tudott,hogy ezt nem itt kéne csinálni-mosolyogtam vissza rá.
-Pontosan ezért várlak 8 órára hozzánk-mondta.
-8 órára?Anyáék nem fognak elengedni-válaszoltam.
-Ha én beszélek velük elfognak-kacsintott.
-Persze,vagy inkább rám sózzák Willt is-forgattam a szemem.
-Bízz bennem nem kell tudniuk,hogy hozzánk jössz,majd beadok nekik valami házibulit-mondta majd nyomott egy puszit az arcomra-Később találkozunk,hercegnőm.-mondta,majd megfordult ès elindult a velem ellenkező irányba.
Nem sokára haza értem felvettem egy egyszerű szakadt farmer gatyát és egy crop topot.A hajamat pedig leengedtem a szoros copfomból,majd vártam a csodát mikor toppan be az ajtón a várva várt Noah. Fél órával később hallottam,ahogy megszólal az ajtó csengőnk és egyből le is futottam a lépcsőn egy "én majd kinyitom" mondat kíséretével. Amint kinyitottam az ajtót szemben találtam magam Noáhval,aki egy csokor rózsával és egy hatalmas mosollyal állt az ajtónk előtt.
-Ezt nekem hoztad?-csodálkoztam.
-Ki másnak?-válaszolt.
-Szia Noah,gyere be-jelent meg hirtelen anya a nappaliban.
-Jó estét Karen!-köszönt illedelmesen(persze már tegeződnek,hiszen anya ismeri Noaht születése óta)-Öm szóval elvihetném Lisát moziba?-kamuzott.
-Moziba?-tört hatalmas mosoly anya arcára.-Tehát van köztetek vala-
-Anya!-szóltam rá
-Rendben,menjetek csak,de vigyázz magadra és éjfél előtt legyél itthol!A virágot pedig bele teszem egy vázába.-mondta.
-Oké,szia anya!-mondtam majd bezártam magunk mögött az ajtót.
Megfogta a kezem,majd elkezdtünk sétálni a háza felé. Amint kinyitotta az ajtót és átléptünk a küszöbön a falhoz nyomott és megcsókolt.Ezután felkapott és felvitt a szobájába.
-Akarod?-kérdezte majd mélyen a szemembe nézett.
-Igen.-mondtam.
Ami pedig itt történt,az maradjon a mi titkunk.
Reggel Noah mellkasán ébredtem.Várjunk!REGGEL?!
Megnéztem az időt,8:50 és 16 nem fogadott hívás anyától.
-Noah!-kiáltottam fel.
-Hm.-mondta félálomban csukott szemmel.
-Reggel van!-mondtam.
-Igen,tudom.Várj mi?!-ült fel gyorsan.
-Anya meg fog ölni-álltam fel,majd elkezdtem felöltözni.
-Nyugi minden oké lesz,sietünk-mondta,majd nyomott egy puszit az arcomra.
