Nem tudtam mire véljem,a hallottakat és látottakat, nem volt kedvem semmihez és senkihez, legszívesebben haza mentem volna és bent maradtam volna a szobámban egész nap. Hirtelen eleredtek a könnyeim és semmit sem láttam tisztán. -Hé, jól vagy?-kérdezte meg egy ismerős hang. Majd letöröltem könnyeimet,hogy képesek legyek látni is valamit. -Igen, semmi bajom.-válaszoltam.-Thomas?! -Hát felismertél?-nevetett. -Hogy ne ismernélek fel-mosolyogtam. Thomas egy gyerekkori barátom és osztálytársam,a szüleink szintén gyerekkori legjobb barátok(ahogyan Noah szüleivel is)és rengeteg időt töltöttünk együtt,de elköltöztek.
Thomas(16):
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Hogy hogy itt vagy?-lepődtem meg. -Hé hé, először is,miért sírtál?-nézett rám érdeklődően. -Semmiség, egy kis iskolai stressz.-hazudtam. -Remélem igazat mondasz.-mondta.-Szóval Arizónában most egy szünetünk van, így gondoltam meglátogatom a nagyszüleimet,na és persze titeket. -Király, nagyon hiányoztál.-megöleltem. -Te is Lisa.-ölelt vissza.
Az első három órát teljesen Tom jelenlétében töltöttem el, nagyon jól éreztem velem magam,bepótoltuk az egymás nélkül töltött éveket. Szünetben elindultam mosdó felé,hogy megigazítsam a sminkem. Noah félre húzott és majd neki nyomott a falnak. -Direkt csinálod?-förmedt rám. -Micsodát?-érdeklődtem. -Tudod, hogy már gyerekkorunk óta nem bírom Tomot és vele vagy egész nap. -Oh tényleg?Azt hittem túlságosan lefoglal Flora,most hol hagytad?Talán szólnom kéne nek- —nem engedte befejezni a mondatot,megcsókolt,visszacsókoltam mert elkapott a hév,de mikor észhez tértem eltoltam magamtól.-Ne hidd,hogy minden problémát ennyivel megtudsz oldani,Henderson.-mondtam,majd elsétáltam mellette. A mosdóból kisétálva Tom az ajtó előtt mosolyogva várt. -Na megyünk?-nézett rám kedvesen. -Hová?-kérdeztem. Majd válasz helyett egy papírlapot nyomott a kezembe, pontosabban egy plakátot, amire "Prom" volt írva(skacok,aki esetleg nem tudná a prom diákbál) a jövő hét pénteki dátummal címkézve. -Pont péntekig maradok itt.-húzta óriás mosolyra száját. -Nem tudom Tom, nincs is párom és sok dolgom van.-válaszoltam. -Ugyan, én szívesen leszek a párod a promon. -Meglátjuk-mondtam,majd egy kamu mosolyra húztam a számat. Ne értsetek félre, semmi bajom Tommal, sőt rendes srác, de a lelkem mélyén reméltem, hogy Noahval megyek még ha ez elég lehetetlen is,hiszen Sarah-n kívűl senki nem tudja, hogy együtt vagyunk vele. Ekkor oldalra pillantottam és egyből elment a kedvem mindentől, gombóc keletkezett a torkomban. Noah a folyosó közepén csókolózott Florával. -Tudod mit Tom,elmegyünk együtt a bálba.-mondtam majd amilyen gyorsan tudtam végig futottam a folyosón, hogy ne lásson senki sem sírni. -Lisa,várj! Ez nem az aminek látszik.-futott utánam Noah. -Akkor mégis micsoda?! Tudod mit, megértem szebb mint én, jobb mint én, pont illik hozzád...Csak azt hittem, hogy egyszer én is jelenthetek valakinek valamit és azt hittem megbízhatok benned, de nem így lett-mondtam, de ekkor már nem bírtam vissza tartani a könnyeimet. -Lisa sokat jelentesz nekem és szeretlek, csak...-magyarázkodott. -Csak mi?-vágtam a szavába.-Noah, kérlek hagyj békén!
