Egy óriás gombócot éreztem a torkomban,hihetetlenül rosszul esett ez a mondat és csak erre tudtam gondolni. Sikeresen kijutottam a házból,szerte szét részeg tinédzserek feküdtek,várva mikor öklendezik fel a nem rég elfogyasztott piát.
-Lisa várj!-kiáltott utánam Noah.
-Mi az?-kérdeztem.
-Nem úgy értettem.-magyarázkodott.
-Noah,ez nem egy két értelmű mondat,tisztán elmondtad,hogy más lánnyal könnyebb lenne,mivel ők könnyen kaphatóak-mondtam miközben letöröltem könnyeimet.
-Figyelj. Te egy különleges lány vagy. A legjobb dolog az életemben te vagy.-mondta,majd közelebb lépett egészen addig míg ajkaink össze nem értek,majd megcsókolt. Csak Isten tudja, hogy miért,de vissza csókoltam. Talán azért mert szeretem.
-Noah,én nem értelek.-magyarázkodtam-az egyik percben minden oké és jól érzem magam a bőrömben veled,a másik percben pedig mindennek vége mert elszúrod. Ezt én nem tudom,folytatni akármi is volt ez.
-Ez azért van,mert kurvára beléd vagyok esve és nem tudom mit csinálok-mondta. Teljesen ledöbbentetett ez a mondat,kerültem a szemkontaktust.
-Válaszolj egy kérdésemre őszintén.-kértem.
-Rendben-mondta,majd várta a kérdést.
-Tényleg szeretsz vagy ez csak egy játék számodra?
-Szeretlek.-vágta rá azonnal. Akaratlanul is mosoly szökött az arcomra.-Annyira gyönyörű vagy amikor mosolyogsz.
-Nekem mennem kéne,Will nem fog örülni,ha későn érek haza-mondtam.
-Haza viszlek.-mosolygott,majd kinyitotta előttem az kocsi ajtót és pár perc múlva indultunk is.
-Holnap találkozunk-mondtam,majd nyomtam egy puszit az arcára.
Amint beértem a szobámba lefeküdtem az ágyra és elkezdtem gondolkodni egy hatalmas mosollyal az arcomon. Mit művel ez a fiú velem?
Jó pár órával később anya hangjára keltem fel.
-Jó reggelt szívem!-köszönt majd megpuszilt.
-Jó reggelt,hát haza jöttetek?Milyen volt az út?-érdeklődtem.
-Minden a legnagyobb rendben volt.-mosolygott.
-Nagyszerű-mosolyogtam.
-Készülődj,csinálok neked és a bátyádnak reggelit-mondta anya.
Elég gyorsan elkészültem,majd lementem a konyhába reggelizni.
-Mi ez a jó kedv?-kérdezte Will.
-Ebben a házban mosolyogni sem lehet?-válaszoltam vissza.
-Oh hát vissza tért az igazi Lisa.-nevetett.
-Haha,nagyon vicces vagy.-förmedtem rá.
-Drágáim,nyugodjatok meg-állított le minket anya.
-Milyen volt a buli tegnap Lisa?-kérdezte Will.
-Milyen buli?-kérdezte anya.
-Will!-kiabáltam a bátyámra.
-Sarah semmi gond nyugodtan elmehetsz házi bulikba,csak vigyázz magadra és vigyél magaddal valakit.-mondta anya.
-Vitt is.-mondta.
-Fogd be,oké?!-förmedtem rá ismét a bátyámra.
-Mégis kit?-kérdezte anya fülig érő szájjal.
-Noaht.-mondtam.
-Noah Blacket?!Kicsim annyira örülök!-gratulált anya.
-Anya nem vagyunk együtt.-mondtam egy szemforgatás kíséretével.
-Még-szólt bele Will.
-Na jó,hagyj békén!-kiáltottam rá Noahra,felvettem a táskám a hátamara majd elindultam az ajtó felé.
-Ha gyalog mész csak magadat bünteted vele.-kiabálta utánam.
-Addig sem kell a társaságodban lennem.-kiabáltam vissza.
Becsaptam magam után az ajtót,majd mire előre kaptam a fejem Noah állt az ajtónk előtt.
-Szia-köszönt,majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Szia,te meg mit keresel itt?-furcsáltam.
-Gondoltam mehetnénk együtt suliba. Persze ha te is szeretnéd-mondta.
-Hát ha muszáj-mondtam,majd mind ketten elkezdtünk nevetni.
Az út nagyon jól telt el,még sosem éreztem ilyen jól magam valaki társaságában. Bár Noaht ezer éve ismerem sosem nyíltunk meg igazán egymás előtt,mindig Willel volt.
Elkísért a szekrényemig,majd elköszönt.
-Ez meg mi volt?-szaladt oda hozzám Sarah.
Sziasztok!Ez most kicsit hosszabb lett mint máskor,remélem nem zavar senkit❤️
