Pár perc múlva kiment a szobámból,én pedig megpróbáltam elaludni.
Reggel az ébresztőórám hangjára keltem.Kikeltem az ágyból,majd csukott szemmel próbáltam a fürdőszobáig eltalálni.Feltettem egy minimális sminket,kiengedtem a hajamat és elindultam a szobámba átöltözni.
Beültem a kocsi hátsó ülésére és vártam a bátyámat,Will meg is érkezett.
-Azt hittem már sosem jössz-mondtam.
-Neked is jó reggelt-nevetett.
Egész nyugodtan telt az út,amíg Will meg nem állt Noah-ék háza előtt.Noah pedig az anyós ülés helyett a hátsó ülést választotta.
-Szia-köszönt mosolyogva.Annyira édes amikor mosolyog.
-Hali-köszöntem én is,majd az ablak felé fordultam. Nem tudtam mit mondjak neki a tegnap történtek után,így inkább meg sem szólaltam.Az órámra néztem,láttam,hogy késésben vagyok,így mikor oda értünk egyből siettem.
-Lisa,várj meg!-kiáltott Noah.
-Mondd-szóltam neki.
-Nem lenne kedved eljönni velem valahová?-érdeklődött.
-Mégis hová?-kérdeztem vissza.
-Arra gondoltam,hogy elmehetnénk együtt Liam házi bulijába,persze ha te is szeretnéd.-ajánlotta fel.
-Meggondolom-mondtam,majd megfordultam és a bejárati ajtó felé vettem az irányt.Ő pedig sebesen folytatta utánam az utját,de mikor hátra fordultam,már egy haverja is vele volt.Amikor a szekrényemhez értem,hogy elő vegyem a könyveimet a következő órára,Noaht hallottam azzal a sráccal beszélgetni.
-Annyi más lányt kaphatnál,aki nem utasít mindig vissza.Miért pont ő kell neked?-kérdezte a srác.
-Pontosan ez benne a kihívás-mondta Noah.
Amikor meghallottam az utolsó mondatot,bezártam a szekrényem és az órámra indultam.Ez a mondat hihetetlenül jó érzéssel töltött el, de fogalmam sincs hogy miért. Bementem az osztályba majd leültem Sarah mellé.
-Miért van ilyen jó kedved?-érdeklődött.
-Talán sírnom kéne?-mosolyogtam.
-Nem dehogyis, nem a valahogyan különösen jó kedved van.
-Nincs különösebb oka.-hazudtam.
Az órák gyorsan elment,leginkább azért mert elmerültem a gondolataimban és egyáltalán nem figyeltem a tanárnőre.
Suli után kimentem az udvarra,ugyanis haza indultam.
-Lisa!-kiáltott utánam Noah.
-Tessék?-fordultam meg.
-Szóval hogyan döntöttél eljössz velem?-érdeklődött.
-Miért ne?-válaszoltam kérdésére egy kérdéssel.
-Akkor este 8-ra ott vagyok érted-mondta.
-Szerintem inkább elmegyek egyedül,ha Will megtudná nem örülne neki-magyarázkodtam.
-Igaz,akkor ott találkozunk-kacsintott majd elment,én pedig Saraht vártam.
Amint az ajtó felé fordultam ott termett,viszint nem akárkivel, a tesómmal.
-Sziasztok!-köszöntem.
-Szia-köszönt mindkettő egyszerre,kicsit zavartan,majd eltávolodtak egymástól.
-Indulhatunk már végre?-kérdeztem majd Sarahra néztem.
-Persze-mondta,majd elindult felém.
Amikor már elég távol voltunk Willtől kérdezősködni kezdtem.
-Na mégis mi volt ez?-mosolyogtam rá.
-Semmi..öm..csak kikisért mert..öm
-Sarah nem tudsz hazudni-mondtam.
-Inkább beszéljünk rólad és Noahról.Együtt mentek a házi buliba?-kérdezte.
-Te erről honnan tudsz?-furcsáltam.
-Az egész suli tudja,Noah még reggel elmondta mindenkinek.Szinte.-magyarázkodott.
-Will is tudja?-ijedtem meg.
-Öm..nem tudok róla,nem kérdeztem-válaszolt.
Fantasztikus.Bele sem kellett volna mennem ebbe az egészbe.
