A bátyám legjobb barátja

12.rész

Noah elsétált,Sarah pedig eltűnt a tömegben,én pedig maradtam és Daniellel beszélgettem.Nem is gondoltam volna,hogy ilyen aranyos srác.
-Mindjárt vissza jövök,megkeresem Saraht-mondtam Dannek.
-Menjek veled?-kérdezte.
-Nem szükséges-mondtam
-Itt várlak.-mosolygott.
Egy ilyen tömegen elég nehéz áttörni,leginkább azért mivel a legtöbb ember részeg és alig bírnak a lábukon állni.
-Sikerült egy kisfiút választanod magadnak?-lépett elém Noah.
-Nem kisfiú,16 éves és egyébként is jófej-védtem meg Danielt.
-Akkor aggódnom kéne,hogy versenybe szál érted ellenem?-húzta fel a szemöldökét.
-Meg kell keresnem Saraht-tereltem a témát.
-Willel van,ne aggódj.De visszatérhetünk a témához?
-Mi az,hogy Willel van?!-akadtam ki,majd ott hagytam és a barátnőm keresésére indultam.Fürkésztem a tömegben,kb 2 perc után megtaláltam.
-Ti mit csináltok itt?-akadtam ki.
-Beszélgetünk-felelte Sarah.
-Will,vigyázz rá-mondtam,majd Sarahra néztem.Majd ismét át kellett vágnom az egész tömegen,hogy vissza menjek Danhez,aki hűségesen vár.
-Bocsi,hogy sokáig voltam,kicsit lefoglaltak.-magyarázkodtam.
-Semmi gond.Kérsz valamit inni?-kérdezte ismét.
-Nem kérek,köszi.Bőven elég volt annyi amit eddig ittam-mosolyogtam.
-Táncolni lenne kedved?-mosolygott.
-Persze,miért is ne?-mondtam.
Pörgős zene volt,így mindenki ugrált,a tömegben mindenki ránk taposott,viszont ez szerencsére nem kellemetlenül jött ki,inkább jót nevettünk az egészen.
-Várj egy pillanatot-kérte Dan,én pedig egy bólintással válaszoltam.Oda ment a dj-hez mondott neki valamit,majd mosolyogva visszatért.Megtörtént az ami reméltem,hogy nem fog.Egy lassú zene szólalt meg.
Dan átkarolta a derekam,én pedig rádőltem a vállára.Olyan fura érzésem lett,nem rossz,de nem is volt valami jó,én nem így képzelem el magam Dannel.Csak barátokként.
-Figyi Lisa..-szólt Dan.
-Lisa,beszélhetnénk?-jött oda Noah.
-Egy pillanat,Dan akart valamit mondani-szóltam,majd Dan felé fordultam.
-Nem érdekes,menj csak.-szólt elkeseredetten.
-Biztos?-kérdeztem vissza.
-Persze.-mondta Dan,majd elsétált.Noah szembe állt velem és mélyen a szemembe nézett.
-Mondd-szóltam rá.
-Zaklat ez a Dan gyerek?-kérdezte,bár próbálta titkolni láttam,hogy ökölben van a keze,amit idegességében egyre jobban szorít.
-Nem,dehogy.-húztam meg a vállam-igazán is jó társaság,másokkal ellentétben.
-Nem tudhatod milyen a társaságom,ha sosem vagyunk együtt-magyarázkodott.
-Amióta megszülettem együtt vagyunk állandóan,elég jól ismerlek már-mondtam,majd keresztbe tettem a kezeimet.
-Vagy csak azt hiszed,hogy ismersz-mondta,majd valakit fürkészett a tömegben,és fürge lépésekkel elindult felé.
-Nem megmondtam,hogy hagyd békén Lisát?-szólt Danhez.
-Noah,hagyd békén-kiabáltam rá.
-Haver,nyugi.Nincs köztünk semmi-mentegetőzött Dan.Ezután kezdődött a lökdösődés.
-Noah fejezd be,most!-húztam vissza,de elrántotta a karját.
-Miért őt véded?-nézett rám idegesen.
-Mert nem csinált semmit,mégis jelenetet rendezel.-válaszoltam.
-Jelenet?Most lesz az igazi jelenet.-mondta,majd neki ment Dannek.Ennek pedig verekedés lett a vége.
-Noah hagyd abba!-ordítottam rá.-Szedjétek már szét őket!-szóltam a műsort élvező,nevetgélő srácoknak.
Végül szét szedték őket,Dan és Noah arca is véres volt.

Bár lefogták,Noah így is szabadulni akart,így valamit tennem kellett.
-Noah,nyugi.Most haza megyünk és kialszod ezt az egészet-mondtam neki,majd letöröltem arcáról a vért.