You are my galaxy 💙 Vkook BEFEJEZETT

6.🌠 Magyarázd meg!

"Csodálattal nézte őket, míg el nem nyomta az álom. A ceruza kiesett a kezéből és legurult a földre. A nyitott ablakon át friss szellő fújt be.
A macska akcióba lépett.."

Taehyung arra ébredt, hogy nagyon fázott. Furcsa álma volt egy fehér köpenyes lányról, aki mondogatta neki: "Tae,bajban vagy.. Vigyázz, gondold meg jól, mit cselekedsz!" A lány egy kellemetlen érzést keltett benne, amitől Tae sokszor rángatózott és morgott alvás közben, összeszorítva a szemét a rossz álmától.

Mikor felriadt, éjfél után járhatott az idő. A kis lámpa, amit a párkányra hozott fel magával, még égett. A rajztömbe az ölében volt, ceruzája a földön hevert. A pokróca teljesen lecsúszott róla, ezért fázott. Taehyung álmosan dörzsölgette a szemeit, azon gondolkozva, hogyan került ő oda. Mikor eszébe jutott, hogy rajzolt és belealudt, széthúzta a függönyöket és körülnézett a sötét szobában. 

A sötétben csak két szem fénylett, amitől Tae-t első pillantásra kirázta a hideg. Gyorsan felfogta, hogy a macska az, mivel az egyik szeme naracsosan, a másik kéken világított. De nem olyan halványan, mint a mindennapi cicáknak, hanem sokkal erősebben, valósággal foszforeszkáltak.

Taehyung rájött, hogy Kkanji az asztalon van, ezért lemászott a párkányról és lassú léptekkel közeledett az állat felé. Furcsállta, hogy Yeontan meg sem moccant, de nem láthatta. A kicsi lámpa még égett a párkányon, de a függöny eltakarta, ezért csak kevés fény szűrődött be a szobába.

Kkanji igézte Tae-t, aki csak ment előre a macska felé és nézett az állat óriási szemeibe. Taehyung szédülni kezdett, és mielőtt az asztalhoz ért volna, összeesett. A macska lepattant az asztalról, felugrott a párkányra és egy szempillantás alatt eltűnt...

Másnap reggel szombat volt. Taehyung a földön ébredt irtózatos fejfájással. A ceruza még mindig a párkánynál hevert, esés után kitört a hegye. Taehyung kinyújtotta a kezét és a ceruzával a kezében, a hátára feküdve kezdett el gondolkozni és felfogni az eseményeket.
-Vajon egy álom volt? -kérdezte hangosan a ceruzát forgatva az ujjai közt.
Oldalára fordult, pont Yeontannal szemben. A kutya még mindig aludt meg sem moccanva.Taehyung szemöldökét ráncolva nézte a kutyáját és szólítgatta.
-Yeontan...putyuska.. Mi lett veled, huh?
Tae még mindig a földön feküdve kinyújtotta a kezét és megrázogatta Yeontant. A kutya eszméletlenül feküdt tovább és nem reagált a mozgásokra.

Taehyung megint a hátára fordult és még mindig a ceruzát forgatva gondolkozott. Nem pánikolt, csak furcsállotta a helyzetet. Tudta, hogy a macska munkája volt ez az egész, de nem tudta, hogyan tehette ezt.. "Fel fog ébredni?"-futott végig az agyán.
-Milyen macskát adott ez nekem?-mondta ki a következő gondolatot hangosan.

-Fel fog ébredni a kutyád. Tudod, az asszisztensem elég agresszív. -válaszolt egy hang a szobából, amiről Tae egyből rájött, hogy az Jungkook.
-Tényleg? Asszisztens?
-Igen, Kkanji az asszisztensem.
-Akkor ő is egy űrlény? Vagyis egy űr-macska?
-Nem, Kkanji olyan, mint én. Neki is van egy "földi" formája, csak neki egy macska. Ő a Holdról jött, de kinevezték Alsegédnek és átrakták hozzám az Osirisre.
-Alsegéd?
-Igen, úgy nevezik nálunk ezt a rangot. És a lakott bolygókon be vagyunk osztva. Összesen négy lakott bolygó van a Földdel együtt-mesélte Kook.-Az Osiris, a Mars, a Föld és az 1.DraconisB. És amúgy szia- jutott eszébe Jungkooknak, hogy nem is köszönt.

Leguggolt Tae-hez, föléje hajolt és belenézett a szemébe. Taehyung megint kipirult és zavarában gyorsabban kezdte forgatni a ceruzát. Jungkook megérezte Tae zavarát, ezért egy új témát hozott fel, hogy ne legyen kínos a csend.

-Tudtad, hogy a Föld a leglakottabb, legelrontottabb és legharciasabb bolygó? -mondta Jungkook, még mindig Tae arcát kémlelve.-Miért nem vigyáztok arra, amit kaptok? Miért kell nektek több, mint amennyitek van?
-Nem tudom... Túl sok ember van a Földön, és mintha jobban és jobban romlana.. Vagyis, a környezet igen, de az emberiség fejlődik.
-Ha így fog fejlődni továbbra is, akkor egy pár évszázad múlva ugyanolyan gyors ütemben fog visszafejlődni. A mi techinkáinkhoz és tudományainkhoz képest ez egy nagy semmi.
-Hm... Meg akarom látni, hogy milyen az Űrben. Ez volt az egyetlen álmom: hogy eltűnjek a Földről. Ennél rosszabb helyet nehéz elképzelni...
-Egyetértek... -sóhajtott fel Jungkook.

Tae becsukta a szemeit és elgondolkozott.
Egy idő után közelről érezte Kook lélegzetvételét, ezért a szemei kipattantak és óriási szívdobogással vette észre, hogy Jungkook arca egy pár miliméternyire van az övétől.
-M-mit csinálsz?-kérdezte szinte suttogva Taehyung.
-Miért érzem ezt, mondd?!
-Nálatok nincsenek érzések?
-Ilyenek nincsenek. Mi nem nevezzük meg az érzéseket. És nálunk sok nem is létezik közülük.
-Ti érzések nélkül éltek?
-Igen.. Az egyetlen élőlény az Univerzumunkban, aki tud érezni és fel tudja azt fogni, az az ember. Semmilyen más csoport az Űrből nem ismeri és nem értelmezi az érzéseket. Pont ezért, az Osirison, elkezdtünk foglalkozni az érzéseitekkel.
-Érdekes... 
-Igen. Akkor, ha szeretnél nekem segíteni, írd körül az érzéseket, amiket mondok.
-Hát.. az érzéseket és az ilyen fajta fogalmakat nehéz megmagyarázni... Sohasem álltam le értelmezni ezeket.. De megpróbálom.
-Akkor mondd, mi a szomorúság?
-A szomorúság? Ez nehéz...
-Szerinted. Mi az?
-Hát.. Egy rossz kisugárzású érzés, ami lehet hosszadalmas, de hamar is elmúlhat..
-Igen, és?
-És... Egy ember szomorú lehet, amikor egyedül van, vagy amikor valami rossz dolog történt... Vagy csak egyszerűen olyan a hangulata...

-Mi a félelem?
-Nyugtalan érzés, ami sokaknál többször előjön... De lehet csak egy kis ideig és egy semmiség miatt is.. Egyfajta szorongás.
-És mi a szorongás?
-Nem tudom.. Egy érzés, ami nem hagy nyugodni.. Ami ott van és visszatart mindentől.. Miért kérdezed ezeket tőlem?
-Mert mondtam, én az érzéseidet tanulmányozom. Kell a saját véleményed is. Hogy magyarázod meg a tehetetlenséget?
-Amikor nem tudod, mit tegyél, pedig akarsz valamit. Vagy lehetetlen dolgokon töröd a fejed és tehetetlen vagy, mert nem tudod, hogyan érd el őket.

-Jó, akkor mi az önutálat?
-Az,.. amikor az ember nem szereti magát és mindig baja van a kinézetével, személyiségével és mindennel, ami hozzá kapcsolódik... Várj, ezek voltak rajta a cetlin.
-Igen, szerintem egyelőre elég ennyi. Nézd, felébredt a kutyád. -mondta Jungkook és felkelt a helyéről.

Taehyung felült a padlón és szorosan megölelte Yeontant, aki akkor ugrott gazdája ölébe. Jungkook mosolyogva nézte őket, és közben azon gondolkozott, hogy ő miért nem tudja megmagyarázni az érzéseit.
Félt, hogy annyira fog kötődni Tae-hez, hogy nem fogja tudni elengedni..

-M-most kell menjek..Meg kell keressem Kkanjit.. -mondta Tae-nek.
-Akkor menj.. De Jungkook!-Taehyung elkapta a készülődő Kook karját.-Megígéred, hogy este visszajössz?
-Ígérjem?-ismételte meg Tae szavait Jungkook.
-Igen, az azt jelenti, hogy azt fogod tenni, amibe beleegyeztél!
-Akkor megígérem-mosolyodott el lassan Kook.-Szia, majd este találkozunk a park végében!
-Rendben, szia.

Taehyung Yeontannal maradt... De csak egy pár percre, mert valaki megszólalt a háta mögött:
-Úgy látom,ennek nem lesz jó vége.. A Főfőnökkel lett valami..

Taehyung és kutyája ijedtében megfordultak és nagy szemekkel nézték az idegent.

Sziasztok!☀ Bocsánat, hogy csak most van rész, és az is unalmas, de a héten nem volt egy csöpp időm sem írni :( Dolgozat dolgozat hátán, plusz a sok munka, takarítás, mivel egyedül vagyok otthon.

De hát ma volt egy kis időm, úgyhogy remélem tetszett és nem unjátok.. Kicsit furcsa a történet, de most sok információ lesz, amíg kiderül minden Kook-ról.
Én élvezem, mert szeretem az ilyen elvont dolgokat.

Már nem tudom, hogy milyen kategóriába soroljam ezt a történetet xD. Sci-fi az én logikám szerint :') +vkook.

A következő rész nem tudom mikorra lesz meg, mivel jövő héten elmegyünk az osztályokkal kirándulni, ami egyáltalán nem hiányzott..😒

Úgyhogy addig szép hétvégét kívánok, pihenjetek, amikor tudtok és sok sikert mindenkinek!❤❤❤