You are my galaxy 💙 Vkook BEFEJEZETT

12.🌠 Kívánság

"A szoba közepén állt Jungkook. Narancsosan izzó szeme szikrázott, fekete kabátján nem látszódtak a csillagok a fény miatt..."

Taehyung először azt hitte, káprázik a szeme. Pár pillanatig csak farkasszemet nézett a két fiú, mire Tae suttogva dadogta el:
-J-jung-kook..?-Könnyei rögtön előtörtek és patakokban kezdtek el folyni.
Jungkook csak állt némán és súlyos lelkiismeret furdalását próbálta csillapítani.

Végignézett a fiún: meggyötört arca könnyes volt, szemei alatt óriási karikák foglaltak helyet, kezein és testén látszódtak a penge nyomai, melyeket Jungkook nem tudott hova tenni, mert neki nem volt vére.

Taehyung két tenyerébe temette arcát és csak a válla rázkódott. Hangot már nem volt ereje kiadni. Fájt mindene, fáradt volt és elkínzott. Jungkook nem erre számított. Nem gondolta volna, hogy barátjában ilyen mély nyomot fog hagyni. Tae szerette őt, hallgatott rá és mindig vele akart lenni.

Jungkook odalépett a fiúhoz és szorosan megölelte. Taehyung rögtön belefúrta fejét a kabátba, beszívva a bódító illatot. Két kezével megmarkolta a kabát szélét és úgy húzta magához Kookot, mintha élete múlott volna rajta. Reszketett a jó érzéstől, a boldogságtól és a biztonságérzettől, ami ennyi idő elteltével újra hatalmába kerítette.

Jungkook hagyta kis barátját, és érezte, hogy ha nem kér bocsánatot tőle, ott esik össze a padlón a bűntudattól. E miatt gyengéden felemelte Taehyung fejét és két kezét arcára helyezve nézett bele a könnyektől csillogó és vöröslő szemekbe.
-Tae... én rettentően sajnálom, amit tettem... Én..
-Ne..-mondta halkan Taehyung és, mikor Jungkook elhallgatott, ajkait a másikéra helyezte és egy gyenge, de szerelmes csókra hívta társát.
Sokáig csókolták egymást, örülve az együttlétnek és újra ízlelgetve egymás ajkainak ízét.

Jungkook ekkor értette meg, hogy még csak egyetlen érzésre lesz szükség (mert a többit már idővel megszerezte): az élvezetre. Valami olyat kell tegyen, amit Tae szeret és élvez, amiben öröme telik.
Ezt már most is teljesíthette volna, ha tudta volna, hogyan lehetséges. Ha értette volna, hogy mennyire könnyen megoldható az egész! Ha gondolt volna arra, hogyan is tud élvezetet nyújtani a fiúnak, akkor egyből megpróbálta volna.. De ő nem volt ember, és ilyen témákkal nem foglalkozott. Nem érdekelte őt az emberek vonzalma, és nem is tudta elképzelni, mi lehet az, mert még nem is volt eddig szerelmes.

Lehet, nem is akarta volna megtenni, vagy nem lett volna kész rá, különösen egy ennyire gyenge és összetört lélekkel. És jobb is így! Tud ő ennél sokkal jobbat.. remélhetőleg..
Jungkook érzékelte Tae gyengeségét, és úgy érezte, egy rossz mozdulattal összeroppantja a kisebbet.

Pont ezért ölelte gyöngéden, tele szeretettel és bűntudattal, közben szépen simogatta Taehyung puha haját.
Mind a kettőjükből sugárzott a szeretet és a megértés. Szavak nélkül jobb volt. Gondolatokkal, érzésekkel, könnyekkel adtak a másik tudtára mindent. És a szerelmükhöz sem voltak szükségesek a szavak, csak a béke, a belső harmónia és vonzalom volt számukra fontos. Nem kellett ide, csak hűség és bizalom..

Jungkook nem akart véget vetni ennek a pár percnek, ami alatt mindez történt. Ő csak Tae-vel akart lenni, valahol máshol, távol az Univerzum gondjaitól..
-Van ezen a világon kívül más hely?-törte meg végül a csendet és feltette az őt nyugtalanító kérdést.
-Igen, van, a mennyország.. De már nem akarok meghalni egy ennyiért-mosolygott Tae.
-Meghalni?- Jungkook hallott erről,de nem volt képes felfogni egy másik világot.
-Hagyjuk.. -válaszolta Tae, ezzel megint a csendet vonva maga után. Fejét megint belefúrta Jungkook kabátjába és úgy ültek sokáig..

Végül Tae elaludt. Kook hagyta, mert mostmár el tudta képzelni milyen nehéz lehetett a barátjának, amíg ő az Osirison a küldetést boncolgatta. Simogatni kezdte Taehyung haját és néha beletúrt a tincsekbe.
Ilyenkor Tae még jobban Jungkookhoz bújt és semmiképp sem akarta elengedni őt. Álmában mélyeket szuszogott és a kellemes, földönkívüli illat teljesen megnyugtatta őt.

Jungkook egész éjjel virrasztott szerelmét ölelve és hallgatva a halk, békés szuszogást.
Vegyes gondolatok jártak a fejében, amiktől meg akart szabadulni. De nem tudott.. Tele volt a lelke mindennel: félelemmel, szorongással, lelkiismeret furdalással, de örömmel és szerelemmel is..
Pont azokat tapasztalhatta, amiknek Tae is rabja volt sok ideig.

...
Reggel a szokásosnál korábban kelt fel Tae és megdörzsölte szemét. Először azt hitte, mindez csak álom volt, de mikor megérezte, hogy Jungkook ölében ül, álmosan elmosolyodott.
-Jó reggelt-csókolta meg Kook Taehyung nyakát.
-Neked is jó reggelt!-fordult meg egész testével Tae és mélyen barátja szemébe nézett.
-Lenne egy pár megbeszélni valónk..
-Akkor először elvégzek minden reggeli munkát és majd beszélhetünk.

Miközben Tae evett, Jungkook elővette a kis cetlit, és kibővítette azt egy érzés kivételével:

Negatív érzések:
1) szomorúság
2) félelem
3) szorongás
4) tehetetlenség
5) önutálat
6) vágy
7) hazugság
8) kételkedés
9) magány
10) csalódás

Pozitív érzések:
1) nyugalom
2) hűség
3) bátorság
4) szeretet
5) hála
6) béke
7) reménység
8) szerelem
9)
10) boldogság

Még csak az élvezet hiányzott. Csak egyetlen elem, és akkor meglenne az energia. Ha nem kerül elő ez az érzés, akkor Taehyungnak kegyetlen sorsa lesz.. 

Jungkook nem tudta, hogyan nyújtson élvezetet, ezért megkérdezte Tae-t:
-Mit élvezel a legjobban? Hova menjünk el ketten, hogy legyen egy szép élményed?
-Eddig is voltak szép élményeim..
-De a legjobban mit szeretnél? Mert a hatás nagy kell legyen..
-Azt mondtad.. elviszel az Űrbe. Ha ez a kívánságom teljesülne, akkor élvezném is az utat-csillantak fel Tae szemei.
-Az Űrbe? -gondolkozott el Kook.-Biztos vagy benne, hogy az Űr tetszeni fog neked?
-Igen, egészen biztos.
-Akkor kell tudnod egy pár szabályt.. És azon kívül tudd meg, hogy az Űr nem az, aminek látszik.. Nem egy mesében vagyunk, és a csillagokon szökdécselünk, hanem a valóságban, az igazi Univerzumban.. Elsősorban, bátornak kell lenned, és én fogok neked elegendő energiát és oxigént nyújtani. De ez az energia nem tart örökké.. Másodsorban, egy fénysugár fog minket felszívni és rettentő sebességgel az Űrbe röpíteni. Egy idő után megválunk a sugártól és a teleportálási képességemet fogjuk alkalmazni. És a harmadik dolog az, hogy Yeontant itt kell hagynod.
-Yeontant?-kérdezte vissza kétségbeesetten Taehyung. -Nem hagyhatom itt... Hiányolni fog. És amíg visszatérünk, eltart egy ideig, nem?
-Hát...igen..
"Ha egyáltalán visszatérünk.."-gondolta magában Kook.

-Nem vihetem magammal?
-Az Űrbe egy kutyát? Te észnél vagy?
-És mi? Még voltak ott kutyák..
-És tudod mi lett velük?
-Tudom.. -szólt halkan Tae. -De ha itt hagyom, úgy csak neki lesz rosszabb.. Így legalább boldog lesz..
-Igen, csak akkor neki is kell energia.
-Majd felöltöztetjük űrhajós ruhába!-nézett Tae Yeontanra és elkacagta magát, mikor elképzelte a kutyát egy ilyen felszereléssel.-De nekem is űrhajós ruhám lesz?
-Persze, még mit nem! Nem vagyunk mi álarcosbálon! És honnan akarsz te megfelelő öltözéket szerezni?
-Igaz is... Akkor menjünk csak így, ahogy te mondtad.
-Jó, csak ha fogyni fog az energiám, a kutyát el kell hagyjuk... De lehet az is, hogy kibírjuk végig..
-Rendben, mindent elfogadok, csak jussak el valahára a kedvenc helyemre! Mikor indulunk?-kérdezte izgatottan Taehyung.
-Majd.. ma este..
-Ma este?? Akkor addig elkészülök.
-Nem kell hozzál semmit a kutyán és magadon kívül. Nem kirándulni megyünk, hanem az Űrbe nézelődni.
-Igaz.. akkor addig csak várok..

Sziasztok!
Hamarabb is kirakhattam volna a részt, de egy csomó minden történt mostanában, és nem volt erre alkalmam, (mert még ki kellett bővítsem..).
De ma nekiálltam és írtam hozzá pár sort. Remélem tetszik eddig, nem tudom, mikor lesz folytatás..

Amúgy rengeteget gondolkoztam a végén, mert az én elképzelésem szerint megint valami rossz kéne történjen.. Mert valahogy lehetetlen jót csinálni a rosszból.. De megpróbálom, mivel megígértem, hogy happy end lesz..😅❤ Addigis kérdéses a dolog..