You are my galaxy 💙 Vkook BEFEJEZETT

8.🌠 Sátorozás

Sziasztok! Bocsánat, hogy ilyen sokáig nem volt rész, de ez a hetem katasztrófális volt.. Egész nap csak rohantam és nem volt szabadidőm. Mindent egyszerre kellett csinálnom..
De egy pár szüneten elkezdtem írni ezt a részt. Nem sokra jutottam vele, mivel idegesített, hogy a barátnőim mindig megkérdezték, hogy mit csinálok, mire jó ez.. Hát, ők nem tudnak erről, de ez lényegtelen.
Amúgy javítgattam a könyveimet, és rengeteg hibát találtam bennük :'), úgyhogy azzal is foglalkozom mostanában.

(Ne beszéljek már ennyit!) Kellemes olvasást mindenkinek!❤💞

"Jungkook egy puszit nyomott Tae arcára, és addig simogatta, amíg a barátja el nem aludt. Akkor fogta a ceruzát és elhelyezkedett az ágy melletti székben. Egy pár perc múlva már csak Tae egyenletes szuszogása és a ceruza sercegése hallatszódott. Jungkook szemei éjjeli lámpaként égtek.."

Amíg Taehyung aludt, Kook rajzolás közben az érzésein gondolkozott. Már nem értette, hogy miket érez Taehyung iránt. Ezt nehéz volt elfogadnia, mert a szervezete másképp működött, mint az embereké. Eddig nem érzett görcsöket, nem futott át a testén kellemes borzongás. Szomorú sem volt, boldog sem. Egész életében csak dolgozott az Osirison. Fontos munkát végzett, a rangját Főfőnöknek nevezték a bolygó lakosai. Nem volt ideje magára, de mégis öröme telt munkájában.

Most, hogy többet foglalkozott az érzésekkel (mert az volt az újabb küldetése), közelebb került az emberekhez és egyben Taehyunghoz is. Egy olyan embert keresett, aki emberi év szerint ugyanakkora, mint ő, és segítségre van szüksége. A szomorúságtól egészen a boldogságig akart eljutni, hogy az azok közötti érzéseket is tanulmányozhassa.
Már tudott egy pár dolgot, de mégis bevallotta: Az érzéseket nagyon nehéz megfogalmazni. Azok annyira elvont dolgok, hogy már önmagukban egy-egy fogalmat képeznek.

Jungkook össze volt zavarodva. Ő csak Tae-t akarta felhasználni a teszteihez, de úgy látszik, nem ment olyan könnyen, mint ahogyan ő azt elképzelte. A napjai ólomléptekkel teltek, ő pedig még nem tudott végrehajtani semmit. Új érzéseket kellett kiváltson Tae-ből, ami eddig szerinte nem sikerült.
Az emberi ösztönök szerint cselekedett. Csak Taehyung sejtette, hogy Jungkook szerelmes lett belé.

De Taehyung nem tudott a szerelemre gondolni, mivel nemrég volt kapcsolata, és rossz élményei maradtak meg azóta. És persze el volt foglalva a sok munkával és tanulással. Nem tudott még szerelmes is lenni, randizgatni, meg egyebeket csinálni. El is ment ezektől a kedve.

Jungkook iránt sem érzett mást, csak erős baráti kötődést. Ez nála abból állt, hogy elpirult, mikor hozzá szóltak a legközelebbi barátai, megnyílt előttük, vagy gyorsabban dobogott a szíve, mikor sikerült felvidítania őket.
Taehyung nagyon társfüggő volt, de azt is baráti értelemben. Nehezen szerzett barátokat, de azokat hűségesen szerette, megbízott bennük, és teljesen tőlük függött. Mindig a központban akart lenni, irtózatosan féltékeny volt, mikor barátai másokkal beszélgettek vagy nevetgéltek. Akkor Tae a sarokba szorult és várt, amíg hozzá is szólnak. Könnyen meg tudott haragudni vagy sértődni.

Vagyis a két fiú össze volt zavarodva. Lényben teljesen távol álltak egymástól, de lélekben összefüggtek. Jungkook kezdte félteni Tae-t, de mivel megígérte neki, hogy felviszi az Űrbe, muszáj volt megvalósítsa ezt. Nála az ígéret szent dolog volt. Nem ígérgetett csak úgy a levegőbe.

Tudta, hogy egy embernek sokkal nehezebb az Űrben, mint egy főldönkívülinek, de az Osiris lakóinak volt egy-két képességük: tudták teleportálni magukat és át tudtak változni. És azon kívül az erejükből, energiájukból tudtak adni másoknak is. Jungkook úgy képzelte el, hogy majd annyi oxigént és energiát ad Taehyungnak, amennyire szüksége lesz az Űrben, és teleportálással fogják megtenni a millió évnyi távolságokat.