You are my galaxy 💙 Vkook BEFEJEZETT

13.🌠 Űr

Sziasztok!😄
Holnap lesz az első zene vizsgám, de azért befejeztem ezt a részt, mert nagyon jó kedvem volt.❤❤❤
Bocsánat még egyszer, hogy így megvárattalak, de sok dolgom volt és rossz kedvem is.

Tae egész nap izgatottan várta az estét, mikor végre indulhatnak Kookkal az Űrbe.
Görcsölt a hasa, fel-alá járkált a szobában. Nem akart enni, csak gondolkozott, elképzelte a gyönyörű bolygókat, galaxisokat.. Kook sem volt a legnyugodtabb állapotban: enyhe kábasággal ült a székben és tördelte kezeit. Nagy lámpaláza volt, mikor az Űrre gondolt és a küldetésre. Nem szeretett volna Tae-nek rosszat okozni és váltig akarta, hogy sikerüljön a dolog, legyen meg az összes érzés.

Este, mikor besötétedett és csak a város fényei világították meg az utakat, Kook azt mondta:
-Itt az idő, gyere Tae, hozd a kutyádat is, ha szeretnéd..
Taehyung felpattant a helyéről, izgatottan felrakta Yeontanra a nyakörvet, a pórázt és mindhárman elindultak a park felé.

Mikor az ösvényhez értek, ami a park végéhez vezet, Jungkook megállt. Tae megfordult és megkérdezte Kooktól:
-Mi a baj? Miért nem jössz?
-... Tae,.. biztos, hogy jó ötlet ez?
-Miért ne lenne jó ötlet? Erre vártam már mióta!
-Hát.. de akkor ígérj meg valamit..
-Mit?
-Hogy nem fogsz félni, és mindig a karomat vagy a kabátomat fogod fogni, mert csak úgy kaphatsz energiát.. Ha elengeded, véged lesz.. Az embereknek nehéz az Űrben, és én nem akarom, hogy bajod essen..
-Megígérem, nem fogok félni!-hadarta izgatottan Tae. -Megígérem, csak gyere már!- A fiú megragadta Jungkook kezét, és összekulcsolva ujjaikat húzta barátját lefele a dombon.

Mikor leértek, Kook megállt a kerítésnél és a mezőt kezdte figyelni.
-És most?
-Várjál már!
Egy kis idő múlva megjelent a lilás-fehéres fénysugár a mező közepén, és Taehyung csodálkozva nézett az irányába.
-E..ez mi?
-A fénysugár. Ezzel megyünk fel az Űrbe és onnan megválunk tőle, mert másképp az Osirisre vinne. A sok évnyi/órás utat megtesszük pár másodperc alatt.
-Értem.. És én mit kell csináljak?
-Semmit, csak kapaszkodj belém és nehogy elengedj. Yeontant fogjad a póráztól.

Tae elhallgatott, egyik kezével belekarolt barátjába és a másikkal a pórázt fogta szorosan.
A fiúk és a kutya kiléptek a mezőre, és Tae itt érezte magát teljesen szabadnak. Teljesült a vágya és megértette, hogy miért vonzotta őt a mező. Mert ez volt az átjáró az Űrbe, és Taehyung szerette a kalandokat, imádta az Univerzumot.

Jungkook behúzta magával Tae-t a fénysugárba. Tae először megijedt és megszorította Kook karját. Nem volt ideje gondolkozni, mert a fények elnyelték és felemelkedtek. Taehyung nem tudta felfogni, mi történik. Csak színeket látott, teste elzsibbadt. Nem látta sem Kookot, sem Yeontant,csak enyhén érezte, hogy fogja őket. Minden furcsa és szokatlan volt körülötte. Olyan volt, mint egy hullámvasúton, vagy egy rettentő gyors liften. A sugár felfele vitte, de ő mégis érezte a levegő nyomását, mintha a két erő össze akarná nyomni. Már azt hitte, hogy elveszítette a józan eszét, mikor egy szorítást érzett meg a kezén. Akkor jutott eszébe, hogy Jungkook is vele van, csak lehet nem látszik a sok fénytől és színtől.

Egy pillanat alatt robbanásszerű hangot hallott, de nagyon elfolytva, mert a füle bedugult. Mintha minden lassulni kezdett volna, minden nehezebbé vált és a fény is kezdett megszűnni. Taehyung becsukta a szemét, mert nem akarta látni, mi történik.. Szíve gyorsan dobogott, ő maga nehezen vett levegőt. Még Jungkook energiája sem volt elegendő a teljes biztonsághoz.
Pár perc múlva érezte, hogy valami kifele húzza a fényből. Mikor megállt minden, de még mindig nem érzett talajt a lába alatt, kinyitotta a szemét. Jungkook karját fogta, Yeontant a póráztól és ő maga lebegett a levegőben.

-Na, jól vagy?-kérdezte Kook,de Taehyung csak nézett a szemébe. Még mindig nem hallott jól. Nem akart körbenézni, csak mereven lebegett, mint a víz alatt.
Csak annyi különbséggel, hogy itt tudott szuszogni felszerelés nélkül is.

Egy idő után kezdett visszajönni a hallása, kitisztulni a kép, és jobban mozogni is tudott. Furcsa, búgó hangokat hallott, amitől megrémült egy kicsit. Mint a bálnák üvöltése, a víz hangja, úgy zúgott a fülében minden. Még mindig Jungkook szemét nézte, ami már narancssárgán izzott.

Taehyung kezdte úgy érezni, hogy az óceán alján vannak, de végül megbátorodott és körülnézett. Messze, nagyon messze érzett mindent. Csak kis fénylő pontokat látott és a zajokat hallotta. Távol, alattuk, mintha a Föld látszódott volna..
-Üdv az Univerzumban..-mondta Kook.
A sok búgástól nehéz volt érteni a beszédet, de Tae mégis meghallotta a mondatot. Félve elmosodolyott és megpróbált megmozdulni.

Csak fel-le tudott lebegni, mert még mindig a sugár hatása alatt volt. Yeontan is ugyanígy érezte magát.
Még vártak egy kicsit, míg mindenki helyrejött és Jungkook odahajolt Tae-hez és a fülébe mondta:
-Most kicsit körülnézünk, megmutatom neked a Naprendszert, aztán elmegyünk messzebbre is. Mindezt, mint mondtam, teleportálással fogjuk megtenni. Addig lesz levegőtök, amíg belém kapaszkodsz és fogod a pórázt. Gyere, kezdjük az elejétől.

A fiúk átteleportálták magukat a Naprendszerbe, ahol az izzó Nappal találták szemben magukat.  Ha Jungkook nem nyújtott volna szükséges erőt, Taehyung egyértelműen megvakult volna.
Csak tisztes távolságból nézték a csillagot.
-Na? Tetszik ez a "kis kemence"?-nevetett Kook.
-Egyáltalán mennyire forró?
-Csak 15 millió °C a belseje, a felszíne meg 5700.
-Tessék?! "Csak"??- Taehyung nem is gondolt bele ezekbe. Számára az Űr rengeteg titkot rejtett, és ő ennek még a felét sem ismerte.
-Igen, igen. És a csillag is maga óriási. Mit is mondtál? Hogy a Napnál akarsz majd melegedni? Szerintem még ekkora távolságról is nagyon meleg van, hát még közelebbről!
-Akkor megégünk..
-Nem biztos, csak sivatagban fogod magadat érezni... Csakis azért, mert most fogod a kezemet. Ha nem fognád, akkor hát.. te is tudod mi lenne.
-Igen.. Elég ilyesztő ez az óriás...
-Oh, van ennél sokkal nagyon is!
-Tényleg?-szeppent meg Tae.
-Igen. De ne félj, nem harapnak-kacagott. Ezen Tae is kuncogott, de nagyon halkan, mert egy kicsit csalódott az Űrben.

Sokkal szebbnek képzelte el... Nem gondolta volna, hogy ennyire kegyetlen. A képeken csodálatosabbnak tűntek a galaxisok, csillagok, bolygók.
Itt zord volt minden, hideg volt, és óriásiak a távolságok.

Jungkook érezte Tae lehangoltságát, de próbálta a kínt és szorongást elnyomni a vicceivel. Eldöntötte, hogy megróbál érdekesen mesélni, hogy a fiú élvezze és úgy csodálkozzon, mint egy gyermek.
Megfogta Taehyung kezét, és újból összekulcsolva ujjaikat röppent fel és leírhatatlan gyorsasággal teremt a következő égitestnél.

Egy "kisebb" méretű bolygóval taláták szemben magukat.
-Ez a Merkúr. Leszállhatunk, mert van gravitáció rajta.
A fiúk leszálltak és kézenfogva megálltak az érdekes talajon.
Tae számára szokatlan volt egy kráteres felületet látni, semmi egyéb táj nélkül.

-Úgy képzeld el-kezdte magyarázni Kook-, hogy itt az év rövidebb, mint a nap. Egy év kb 88 földi napból, míg egy nap 176 földi napból áll.
Taehyung ezen leállt gondolkozni. Nem tudta elképzelni, hogy lehet egy nap hosszabb, mint év...
-Ez... Nagyon érdekes és furcsa...-mondta Tae és tett egy pár lépést előre. Yeontan mellette szagolgatta a földet és kíváncsian méregette a bolygó felszínét. A három vándor lassan indult el sétálni a Naprendszer legkisebb bolygóján.