You are my galaxy 💙 Vkook BEFEJEZETT

10.🌠 Ég és víz?

Sziasztok! Csak annyit szerettem volna mondani, hogy nagyon szépen köszönöm azoknak, akik olvassák ezt a könyvet, csillagoznak és kommentelnek. Nagyon aranyosak vagytok, hogy ennyire bíztattok.😍❤

És még annyi, hogy a 'Capriccio'-t teljesen kijavítottam (a rengeteg hibámat😅), és a 'Megtalállak'-on pedig dolgozok közben.😄
Jó olvasást!💕

Tae reménykedve várta Jungkookot, de hiába.. Amióta eltűnt, nem jelent meg. Taehyung minden nappal egyre szomorúbb, búskomorabb lett e miatt. Mostmár az osztálytársaihoz sem szólt, olyan nagy szöget ütött a fejében a gondolat, hogy mindennek vége. Haragudott is Kookra, aki olyan kegyetlenül faképnél hagyta őt, pedig mélyen, a szívében érezte, hogy barátja nem tehet a történtekről.

Összeszorult a szíve, mikor Jungkookra gondolt. Sajnos, mindig rá gondolt. Minden órában, minden percben. Reménykedett, hogy visszajön.. Csak reménykedni tudott, mert ez volt az egyetlen pozitív dolog,ami megmaradt benne.

Sejtette,hogy Kook az Osirison van, de azt nem is gondolta volna, hogy ennyire gyorsan fog történni minden.

A Karácsonya megint szörnyen telt: a szülők veszekedését kellett hallgassa, mint minden egyes ünnepkor. Ez már nagyon az agyára ment, de sajnos nem tehetett ez ellen semmit. Nem akadt senki, aki megölelné, aki megvigasztalná.. Ő volt egyedül magának, csak egy párszor nyugtatta őt meg Yeontan.

Ilyenkor a kutya odament gazdájához, mélyen a szemébe nézett, amitől Tae sírni kezdett meghatódottságában. A fiú simogatni kezdte a kutyát, és a kis pomerániai pedig nyalogatta gazdája kezeit.
Ez Tae-nek nagyon jól esett, de nem tartott sokáig..

Tahyung minden egyes nappal rosszkedvűbb volt. A vakációban nem ment ki barátaival, nem volt kedve semmihez. Csak ült, szomorú zenéket hallgatott, tanult és sírt.

A mindennapi sírás mindig megnyugtatta lelkét, de ki is fárasztotta. A szülei ügyet sem vetettek rá, pedig látták Tae vörös, kisírt szemeit. Taehyung szívesen kínozta volna magát, mert úgy gondolta, hogy ő a hibás mindenért.. Lehet, hogy azt mondják, hogy először magunkban keressük a hibát, de azért itt se túlozzunk!
Tae szörnyen utálta magát, és szívesen tett bármit magával. Pont ezért találta mindig magában a hibát, és bűnösnek érezte magát.

Egy este elment Yeontannal sétálni. Már nem akarta látni a parkot, így azon túl haladtak. Tae nagyon jól ismerte a környéket és meg is volt a célja. Egy tóhoz akart jutni, ami nincs messze a parktól. Ott ilyenkor nincs senki, de legalább ki van világítva a sétány. Azon a tavon korcsolyáztak régebb, de egy baleset után megtiltották.

Ahhoz a tóhoz ért Tae és elengedte Yeontant, aki egyből a befagyott vízhez szaladt és szimatolni kezdte azt. Nem állt rá, mert félt, de kíváncsi volt, ezért folytatta, amit elkezdett. Járkált a parton oda-vissza, végül megunta és másfele ment.

Taehyung megállt a parton és figyelemmel kísérte végig a jeges felület minden egyes porcikáját. Egy helyen meg volt repedve, máshol be volt törve. Pedig január volt és a levegő még mindig fagyos. A hó már félig elolvadt, csak néha szállingózik, aztán lehull és estére megint elolvad.

Tae felnézett az égre: pont a tó felett látszott a Hold. Fehéren és vakítóan ragyogott. Tiszta volt, mint a hó, csak a szürke kráterek különböztek tőle.
Tae vágyakozva nézte tovább az égitestet, és tudta, hogy valahol ott, az Univerzumban, kell legyen az ő Jungkookja is. Erre egy könnycsepp folyt végig az arcán,de a sok kínszenvedés után a Hold és a fagyos víz megnyugtatták őt.

Tae úgy vélte, hogy a víz és az Űr összeillenek. Inkább a nagyobb kiterjedésű vízre érti, mint az óceán vagy a tenger. Ezek ugyanannyi titkot rejtenek, mint az Űr.

Az ilyen vizekben különös állatok és növények élnek, azok szépítik a tenger belsejét. Másképp üres lenne, mint ahogy mi kívülről látjuk. Egy messzire nyúló, hullámos víz.. semmi más. És az eget is sokszor csak egy fekete fedőnek képzeljük, semmi másnak. Nem állunk le azon tanakodni, hogy ott, feljebb, sokkal több szépség van: csillagok és galaxisok, bolygók és csillagképek. És ezek alkotják az Univerzumot, ugyanúgy, mint az élőlények a tengereket és óceánokat. Nélkülük nem lenne semmi, üres lenne az egész.

A legtöbb ember vak, és mással van elfoglalva. De egy összetört lélek, aki már ennyi nehézséget elviselt, kicsit megáll gondolkozni. Mi is a jó, miért is élünk? Minek? Csak kevés ember látja a szépet és becsüli meg azt. Lehet, hogy azért lettünk, hogy keressük a jót magunktól. Hogy tekintsünk fel néha az égre, mint Tae. Nem mindig találunk értelmet,mert ez mindenkinek nehéz..

Taehyungnak egy hónapja sikerült kilábalni a rosszból, de megint ugyanoda jutott vissza. Nem Jungkook hibájából, sem az övéből, hanem mindkettőjükéből. Nem külön-külön, hanem együtt és egyszerre hibáztak.
Szoros összeköttetésben álltak, mint a tenger alja és az ég teteje. Nem engedték magunkhoz a világot, de sajnos minden összeomlott.

Tae nagyon akarta látni Kookot, nagyon szerette volna még egyszer beszívni a különös illatát, megcsókolni a puha ajkait és összekulcsolni az ujjaikat. De sajnos nem lehetett, mert Kook nagyon messze volt tőle. Nem egy pár országnyira, hanem egy párszáz évnyire. Tae torkát szorította a sírógörcs és meg akart ettől az érzéstől örökre szabadulni. Ő nem akart ebben a világban élni, legalábbis a Földön. Maga a pokol, ami itt van, az Űr pokla. A csendességben a legirritálóbb zaj.
Igaz, minden égitestnek van egy saját hangja, amit kiad, de attól még a Föld marad a legkegyetlenebb közülük.

Tae attól félt, hogy már nem bírja sokáig. Véget akart vetni az életének. Ezt már rég megtette volna, ha nem lett volna mellette Jungkook. Abbahagyta öngyilkos gondolatait, de úgy látszik, minden rossz visszatért. A jó meg elszállt, mintha nem is létezett volna soha. Megint rosszul volt, szeretett volna meghalni.
Sokszor gondolt arra, hogy vízben haljon meg, hogy egy kő vigye le őt a fenékre, ahol aztán úgy halna meg, mint az Űrben-megfulladna. De gondolta, vár tavaszig, mert Kook megígérte, hogy ha elmegy, majd úgyis visszatér. Ez még kérdéses, ezért Taehyung türelmes volt. Elviselte a fájdalmat, már megszokta..

És ott, a tónál állva, az eget nézve gondolt ezekre, és várta, hátha megjelenik az a fekete kabátos fiú, aki úgy szépítette meg Taehyung az életét, ahogy aztán el is rontotta.

Sziasztok!🌠 Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok nektek!❤
Remélem tetszett a rész. Igaz, kicsit durvának indult, sőt, nagyon rossznak, de átírtam és ez lett belőle. Kicsit elvont, mint én magam, és lehet egyeseknek unalmas, de én nagyon élveztem az írását.
😄😍💕
Szép hétvégét, vagyis már csak vasárnapot!😅