You are my galaxy 💙 Vkook BEFEJEZETT

7.🌠 Egy kellemes élmény

Sziasztok!❤
Végülis, nem bánom, hogy letörlődött a rész, mert a tegnap este jutott eszembe egy sokkal jobb folytatás. :)
Köszönöm nektek is a bíztatást, nagyon jól estek a kommentek.😄

Nem húzom tovább az időt, jó olvasást kívánok!🌠💕

"Taehyung Yeontannal maradt... De csak egy pár percre, mert valaki megszólalt a háta mögött:
-Úgy látom,ennek nem lesz jó vége.. A Főfőnökkel lett valami.."

Taehyung és kutyája ijedtében megfordultak és nagy szemekkel nézték az idegent.
Egy lány állt előttük, egy fehéres, inkább krémszínű, hosszú kabátban. Az egyik szeme kéken, a másik narancsosan fénylett. A lánytól Jungkookéhoz hasonló illat terjedt,csak az övé egy picivel édesebbnek tűnt.
Taehyung egy pár perc bámulás után rájött, hogy kivel is van dolga.

-Kkanji? -kérdezte a lánytól, aki még Jungkooknál is magasabb volt.
-Igen, én vagyok. És te pedig Taehyung, aki elcsavarta Jungkook eszét. Valami méreggel, vagy erővel hintetted meg, attól lett ilyen.
-Tessék? Nekem nincs semmilyen erősségem, varázsolni meg főleg nem tudok..
-Nem? Akkor mondd, mi lett a Főfőnökkel?
-Ha így hívod,akkor fontos rangja lehet neki az Osirison..
-Igen, a legfontosabb. És ha nem figyelsz eléggé, akkor.. hát, nem lesz jó vége ennek az egésznek.
-Miért? Mit tettem?
-Valamit a Főfőnökkel.
-Ez nem igaz. Én mit csináljak, ha ő érez így? Lehet, szerelmes lett belém.. Pedig annak kevés az esélye, mert belém senki sem lenne szerelmes semmi pénzért.

Itt szünetet tartottak. Kkanji biztosan azon gondolkozott, hogy mi lehet a szerelem.Ha Jungkook történetei szerint az űrlények nem ismerték az érzéseket, akkor biztosan a szerelmet sem ismerték. Egyrészt jó nekik.. Egész nap a saját dolgaikkal foglalkoznak, és nem búsúlnak fölöslegesen.
Taehyung csak ült maga elé meredve és próbált értelmet adni ennek az egésznek. Yeontan félt a lány szemébe nézni,mert érezte, hogy annak nem lehet jó vége.

-Na jó -szólalt meg Kkanji egy pár perc után.-Én most itt hagylak, de ígérd meg, hogy nem fogod még jobban elrontani a helyzetet. Egy pár hónap múlva indulunk vissza az Osirisre, addig az érzéseiddel fogunk foglalkozni. Ha nem vigyázol, vagy félsz, szóljál, mert ha nem, óriási bajba fogsz kerülni- mondta teljesen komolyan a magas lány.-De most állj fel a padlóról és végezd tovább a teendőidet. Én most el kell menjek, hogy segítsek a Főfőnöknek elraktározni az eddigi tanulmányokat.
-Okés ... Hát akkor szia..
-Ha minden igaz, találkozunk majd az Osirison!-A lány felkapaszkodott a párkányra, és egy ugrással szem elől tűnt.

Taehyung felállt a helyéről és minden reggeli munkát elvégezve az íróasztalához ült. A szülei aznap utaztak el egy pár hétre. Addig Tae-nek egyedül kellett ülnie, és mindent egyedül elvégeznie. Volt elég dolog abban a nagy házban, ahol lakott. De őt pillanatnyilag nem érdekelte semmi. Ötleteket keresett a rajzoláshoz, és ha olyat talált, ami tetszett, azt lefirkantotta. Elvolt egy ideig, közben zenét hallgatott, ami lenyugtatta őt. Teljesen beleélte magát a tevékenységbe.

Tae egész nap orrvérzésig olvasott és rajzolt, néha fogta Yeontant és elment vele sétálni. Ő ezt élvezte. Végre van egy kis ideje, amit magának szentelhet!

Estefelé kiment a kedvenc helyére Yeontannal, ahol a kerítés előtt megállva várta Kookot. Sokat várt, toporgott, nézett a mező irányába. Már haza akart indulni, mikor egy embert pillantott meg a sétányon. A magasságáról ítélve tudta, hogy Kook az. Odaszaladt hozzá, Jungkook pedig szoros ölelésbe vonta.

-Látod, hogy eljöttem, hiszen megígértem!-szólt büszkén Kook.
-Igen, ügyes vagy. Amúgy a reggel, miután elmentél, találkoztam Kkanjival.
-Tényleg? Én is, de nagyon komor volt. Miről beszéltetek?
-Hát.. semmi érdekesről.. csak elmesélte, hogy egy pár hónap múlva visszamentek az Osirisre..
-Igen,csak félek, hogy nem fogunk többet találkozni.. És még kellenének érzések..
-Jó érzések?
-Úgy van..
-Kérdezhetsz, csak közben menjünk.
-Nem akarok most semmit kérdezni...Csak ..sétáljunk..
-Rendben.