Kettő egyért /Bts- Taehyung FF/

1.- Hogyan is volt?

Kim Taehyung.
A név, amivel az egész gubancos, szar sztori kezdődött. Egy egyetemre jártunk, de kicsit sem kedveltem. Annak ellenére, hogy jó tanuló volt és helyes, volt benne valami undorító a számomra. Nem tudtam volna megmagyarázni, ahogy valószínűleg senki sem. Ha bárkit megkérdeztem volna róla, hogy mit gondolnak a férfiról, valahogy a következő lista állt volna össze: helyes, tökéletesen szimmetrikus arcvonásokkal, húsos ajkakkal, amik mindig ápoltak és telten csillognak. Haja mindig hosszúkásabb, szemeibe lóg, de ujjaival amikor hátra túrja, mindenkinek kifolyik a nyála, még néhány pasié is. Szemei veszélyesen csábítóak és úgy tud vele felmérni bárkit, mintha csak a saját prédáját cserkészné be. Testalkatát tekintve magas, vékony, de sportos. Stílusa észveszejtő, akár egy sima farmert és pólót is úgy tud viselni, mintha milliókba került volna. Jó tanuló, már egy egyetemista pasihoz képest, a vizsgáin sose bukott meg eddig. Nem bújik a szülei pénzes popója alá, dolgozik azért, amije van. Tökéletes.
Ennek ellenére én csak azt láttam benne, ahogy kihasználja a kinézetét, ami nem volt teljesen igaz, olyan szempontból, hogy nem szexelt körbe mindenkivel a kampuszon. Dicséretre méltóan csak hosszabb távú kapcsolatai voltak, azok sem egyetemen belül. Vigyázott a hírnevére és arra, hogy semmi ne derüljön ki róla, még egy besértődött exbarátnőtől sem. Okosan játszadozott. Engem az zavart, ahogyan kinevette és megalázta a nőket, akik próbálkoztak nála. Nem nyilvánosan vagy hangos szavakkal, csak a viselkedés, a hozzáállás, azok a lenéző pillantások... 
Én csak ezt a fura, tökéletes álarcot láttam, ami nagyon nem tetszett. Nem is tudom, mindig találtam valami kivetnivalót benne, bár lehet, hogy csak annyira ellenszenves volt, hogy semmi sem tetszett, amit csinált. Nem volt ez másképp az ő részéről sem. Kezdettől fogva kinyilvánítottam a nemtetszésem felé, legyen az egy grimasz, szemforgatás, egy unalmas pillantás vagy csak a testbeszédem, válaszul ő is arrogánsan viselkedett velem. Lehetett volna egy veszélyes macska-egér játék, de semmi sem történt. Csupán csendben, észrevétlenül utáltuk egymást. 

Ellenben ott volt a legjobb barátnőm, Mara, aki oda meg vissza volt ezért a pasiért. Két éve mást sem hallgattam, csak a tökéletes személyét, hogy milyen jó pasi és hogy mennyire szerelmes. Hiába próbáltam figyelmeztetni az ellenkezőjére és észhez téríteni, nem hallgatott rám. Sőt, úgy van vele, hogy én csak féltékeny vagyok, mert nem kaphatom meg azt a magasságos személyét és ezért gyűlölöm. Oké, tényleg nem kaphatnám meg, de a rossebnek se kellene! Nekem nem hiányzik, hogy lenézzen, hogy kritizáljon, nem kellenek a fellengzős beszólásai, hogy hallgathassam, hogy mennyire tökéletes és én semmit sem érek. Ez kellene a lányoknak tőle vagy mi a fene?  Mindegy is, egy év után feladtam, hogy észhez térítsem Mara-t és már csak csendben tűrök. Minél többet hallgatom a csodálatokat a pasiról, annál jobban utálom és annál jobban ellenszenves nekem. Viszont Mara mégiscsak a legjobb barátnőm, igyekszem mindent megtenni érte, ahogy ő is értem. Mindenben segítjük egymást, együtt tanulunk, együtt vészeljük át az egyetemet és egy-egy szar kapcsolatot, még egy lakást is bérlünk, hogy még többet lehessünk együtt és csökkentsük is a kiadásokat. 

Nem gondoltam viszont, hogy legjobb baráti kötelességem egyszer pokollá teszi az életemet. Mara megkért, hogy segítsek neki becserkészni a pasit. Mondanom sem kell, hogy mennyire ellenkeztem és az összes ellenérvemet felelevenítettem, még listát is írtam neki a rossz tulajdonságokról, amik várnának rá a férfi mellett. A hűtőre is kitettem mágnessel a felsorakoztatott ellenszenvemet, de másnapra a kukában landolt. Mara hajthatatlan volt, én meg csak a legjobb barátnője voltam, ezért igyekeztem félre tenni a hányingerem Taehyung iránt és kiokoskodni, mégis mit csináljak.