Kettő egyért /Bts- Taehyung FF/

70.

- Jó reggelt, szépség!- Gyömöszöltem meg Yeontan lényét, amíg a gazdájára vártam.

Kivételesen ma egyetem előtt nem ő jött értem autóval, hanem én sétáltam át hozzá, hogy innen menjünk. Motorral akart menni suliba, mert délután valami összejövetel lesz vagy mi a búbánat, ha pedig már muszáj felüli erre a halálkerékre, akkor Taehyung közelebb lakik az egyetemhez, innen megyünk!

- Nézd meg! - Hallottam Taehyung hangját az előszobába fészkelődni. - Két percre hagyom magára és lenyúlja a barátnőmet!

Elmosolyodtam és nyomtam egy puszit Yeontan fejére, mielőtt felegyenesedtem volna. Taehyung feldobta a táskája pántját a vállára és megigazította magán a bőrdzsekit. Adtam magamnak egy gyors pillanatot, hogy magamba szívjam a még szokatlan, ámde annyiszor látott férfit. Lábát fekete farmer takarta, amin koptatott minta és pár, apró lyuk díszelgett. Felülről egy egyszerű, fehér póló volt rajta, amin már félig felhúzva a bőrdzsekije takarta, hogy majd a menetszéltől megóvja. 
Rajtam, hozzá hasonlóan egy hosszú farmernadrág volt, csak az enyém indigókép színnel bírt, hozzá pedig egy baba kék pólót vettem fel, ami nem látszott a nyakig becipzározott bőrkabátom miatt. Taehyung a kezembe adott egy sisakot, amit már ismerősen lóbáltam és végre nem volt gyomorgörcsöm, ha csak ránéztem. 

- Jól nézel ki - Állapítottam meg egyszerűen.

Taehyung halkan felnevetett, mire halványan elmosolyodtam és lenéztem a mellkasára. Hiába volt a barátom, én pedig hiába nem voltam egy szégyenlős, szoknya alatt nevelkedett kislány, zavarba jöttem, ha az érzéseimről volt szó. És márpedig az, hogy Kim Taehyung a puszta lényével képes lenne lehúzni a cipzárt  a kabátomon és rábírni arra, hogy lógjak egyetemről, kissé zavarba ejtő. 

- Tetszik, ha így öltözöl - Felelt és közelebb lépve egy puszit nyomott a fejem tetejére. - Jól áll a bőrdzseki.

- Kösz - Motyogtam és visszanéztem a szemeibe. - Mehetünk? - Kérdeztem inkább.

- Mehetünk - Bólintott Taehyung. - Délután haza jöjjünk még? Át szeretnél öltözni vagy jó így?

Végig néztem magamon és nyeltem egyet, ahogy elgondolkodtam, vajon át kell e öltöznöm egy egyszerű, motoros találkozóra. Visszavezettem a tekintetem Taehyung-ra és felvontam a szemöldököm.

- Hacsak nem kell felvennem tetőtől talpig bőrszerkót, jó így - Húztam el a szám.

Ő csak bólogatott és halkan felnevetett. Leakasztotta a falra fúrt kis tartóról a kulcsait, az alatta lévő szekrényről pedig felkapta a bukósisakját. Lehajolt és egy gyors simogatásban részesítette a kiskutyáját, mire elmosolyodtam. Annyira nem voltak egymáshoz illőek, mármint Taehyung mellé nem egy tenyérnyi szőrgombócot képzel el az ember. Mégis annyira összhangban voltak és olyan aranyosak voltak együtt, hogy jobb partnert keresve se találhatott volna magának.

- Ne egyél meg semmit! - Szólt a kutyusára. - Kivéve, ha betörne valaki. Őt darabokra szedheted, gyilkos!

Yeontan, a "nagy gyilkos" félre lógó nyelvvel, értetlenül nézett fel Taehyung-ra, majd egy másodperces szemkontaktus után vakkantott egyet a törpe. Taehyung megforgatta a szemét és elmosolyodott. 

- Meghűlt az ereimben a vér - Halkan felnevetett és még egyszer lehajolt, hogy megvakargassa a kutya fejét. 

Elém lépett és lenézett a kezemben lévő sisakra.

- Fel tudod venni egyedül?  - Kérdezte mosolyogva.

Bólintottam egyet és nem vettem sértésnek, inkább büszke voltam magamra, hogy már nem kettőnknek kell a fejemre erőszakolni a kobakot. 

- Szuper vagy - Közölte, már szinte a számra motyogva, hogy utána rögtön egy csókot nyomhasson a számra.

Nem hagytam őt elmenni,  a szabad kezemmel, amelyikben nem a bukó lógott, hirtelen markoltam rá a bőrkabátjára és jeleztem neki, hogy nincs ínyemre, hogy most elmenjen. Ő csak egy halvány mosolyt villantott és visszahajolt a számra. Egy fél lépéssel közelebb férkőzött hozzám és úgy csókolt tovább. Élveztem a vajpuhaságú ajkait, amik szinte alig érintve az enyémeket, aprókat mozdultak, hogy finom, ámde apró puszikat hagyjanak maguk után. Kicsivel jobban megmarkoltam a bőrdzsekijét, hogy kapaszkodót találjak magamnak és határozottabban tudjam feltolni magam, hogy Taehyung ellen menjek. Erősebben nyomtam a számat az övére és a nyelvemmel megkaristoltam az alsó ajkait. Taehyung a csókunkba sóhajtott, mielőtt határozott biccentéssel elmerítette volna a csókot, hogy megfelelő szögben simítsa a nyelvét az enyémhez, ezzel teljes fekete lyukat képezve a fejemben. Éreztem a mentolos párnácskáját az enyém ellen, ahogy az én nyelvem ellen szegülve küzd, de közben óvatosan vigyáz rám, mintha csak bajom eshetne a csókjától.