Kettő egyért /Bts- Taehyung FF/

26.- Ébredj!

*Taehyung POV*

Békésen üldögéltem az egyetem folyosóján az egyik padon. Legalábbis addig békés volt, amíg meg nem állt előttem valaki, akire a legkevésbé sem voltam felkészülve. 

- Zavarok? - Kérdezte Mara mosolyogva.

Lenéztem a kezemben lévő tankönyvre, amiből éppen tanultam, majd egy halvány szemöldökemeléssel visszafordultam a lány felé, hátha észre veszi, nem a legalkalmasabb pillanatot választotta arra, hogy bepróbálkozzon megint.

- Leülhetek? - Kérdezte, láthatóan nem érzékelve az apró jeleimet felé. 

Nem várta meg, amíg egyáltalán köszönök neki vagy kinyitom a számat, hogy válaszoljak, hiszen eddig egy mukkot nem hallattam magamból. Levette a válláról a vászontáskáját és a lábához engedve azt, lassan leült mellém.

- Miben segíthetek? - Kérdeztem és zavartalanul visszafordultam a tankönyvem felé.

- Csak meg akartam kérdezni, hogy hogy vagy - Kuncogott fel halkan. 

- Jól - Feleltem tömören. - És te?

- Jól, köszönöm - felelt boldogan, továbbra sem érzékelve a figyelmem hiányát. - Csak azért jöttem ide, mert láttam, hogy Yurival egyre jobban elvagytok egymással - Itt tartott egy kisebb szünetet, én pedig azon kívül, hogy a lány neve felkeltette a figyelmemet, továbbra sem tettem mozdulatokat. - És mivel a legjobb barátok, elég sok időt töltök vele.. és tudod, ha ti együtt ennyi időt töltötök, akkor elkerülhetetlen, hogy velem is néha összefuss és gondoltam nem lenne jó, ha idegenek lennénk.

Mély levegőt vettem és lenyugtattam az idegrendszerem, hiszen kezdtem sejteni, mire is megy ki a beszélgetés, de csak bólogattam párat, majd lapoztam és az új oldal soraira vezettem a tekintetem.

- Szóval elég jóban vagytok, habár Yuri nem mondta, hogy is változtatok ellenségekből barátokká - Kuncogott . - Vagy nem is tudom, hogy barátok vagytok e vagy... - Sóhajtott egyet, mintha keresné a szavakat, de a hangsúlya elárulta, azt szeretné, ha én adnám meg rá a választ. 

- Nem járunk - Feleltem egyszerűen. 

- Ó, hát ez jó hír - Igazgatta meg a táskája pántját a kezében. - Nem tudom, hogy mennyire lenne durva, hogy azok után, hogy úgy állította be, mintha én lennék oda érted, hogy ő játszhatta a jó zsarut.. tudod.. - Vállat vont és lezserül felnevetett.

Felkaptam a fejem a mondatára és felvontam a szemöldököm. Mara láthatóan megrökönyödött, mintha csak véletlenül kiköpött volna egy titkot. Megnyalta a száját és egy pillanatig habozott, majd halkan hümmögött egyet és bólintott. 

- Csak nem akartam, hogy gond legyen köztünk, vagy azt hidd, megszállottan követlek - Mondta már halkabban. - Yuri elég visszafogott és igyekeztem segíteni neki, hogy azt hidd, én vagyok az idegesítő, ő pedig a laza barátnő. Úgy tűnik, egész jól összeboronált titeket, de ha nem jártok... - Vállat vont és lenézett a táskájára, ahol igazgatni kezdte a pántokat, hogy csavar mentesen tudja a vállára rakni. - Nem tudja, hogy elmondtam, igazából kinyírna, ha rájönnél. 

- Miből gondolod, hogy ezt elhiszem neked? - Kérdeztem vissza mély és lusta hangon, holott eléggé megdobbantotta a szívemet a hallott dolog.

Mara elmosolyodott, majd egy sóhaj mellett felállt a padról és a haját oldalra dobva feltette a vászon szütyőt a karjára.

- Most sietek órára, de délután ráérek - Vont vállat. - Elmesélem, ha szeretnéd tudni.

Azzal fogta magát és ott hagyott. Nyeltem egyet és tudtam, hogy az, amit hallottam nem lehet igaz, hiszen Yuri tökéletesen felvázolta nekem, Mara mennyire koslat utánam és mennyire elege volt már a próbálkozásaiból. De mi van, ha igaz és csak azért történt minden köztünk, mert Mara volt az alibi? Tényleg kiakasztott a lány és Yuri egy felüdülés volt, hogy nem zaklatott és úgy tűnt, nincs elragadtatva velem. Kihívás volt számomra és élveztem, hogy végre olyasvalaki van a társaságomban, aki nem nyálazza le a cipőmet. 
Tudom, hogy nem szabadott volna, de el akartam menni délután Mara-val a találkozóra. Tudni akartam mindent.