Kettő egyért /Bts- Taehyung FF/

60.

Reggel ugyanúgy Taehyung vitt el egyetemre, mint azt az elmúlt napokban tette. Már mosolyogva készültem el reggel és kicsivel több idegességgel álltam a naphoz, mint előtte. Hiába volt a barátom most már, bennem volt a megfelelési kényszer, hogy jól nézzek ki, kellemes illatom legyen a parfümtől, mégse húzzak magam után drogéria illatot. 

Amint beszálltam az autóba, mintha elvágták volna a zavartságomat, úrrá lett rajtam egy kényelmes érzés. Szinte azonnal, ahogy elhelyezkedtem, Taehyung felé nyújtottam a nyakam és egy reggeli csókot kértem tőle. A szája ismeretlenül, mégis megszokottan nyomódott az enyémnek egy pillanatra. Az első csókunk után még egy pár, sietős szájra adott puszit váltottunk Taehyung-gal, de egyszer sem mentünk bele a mélyebb oldalába. Mégis, mintha azonnali drog lett volna, vágytam utána minden pillanatban. 

- Jó reggelt! - Mosolyogtam rá.

- Jó reggelt! - Köszöntött ő is. - Csinos vagy.

- Köszönöm - Motyogtam zavartan és beharaptam az alsó ajkam.

- Mehetünk? - Kérdezte, közben pedig elforgatta a kormányt, hogy indulni tudjon. 

- Hm - Bólintottam egyet igenlően.

- Megálljunk valahol? - Kérdezte, ahogy minden reggel, mintha egy berögözött dolog lenne. - Kávé? Ebéd?

- Nem - Feleltem a szokásos dolgot. - Majd a suliban.

- Akkor irány a kínzókamra!

Halkan felnevettem, mert nekem sem volt semmi kedvem egyetemen lebzselni, de kellett az a diploma és ha már felvettek, akkor el is végzem. Taehyung is így volt vele, ő is ösztöndíjjal jutott be az egyetemre, mint utóbb megtudtam, ezért kell hoznia a jó jegyeket, hogy az átlaga felett maradhasson és ne vesszen el az ingyen tanulás lehetősége. 

- Hogy aludtál? - Kérdezte Taehyung aranyosan, közben pedig átnyúlt hozzám és némán a kezemet kérte.

Mosolyogva belecsúsztattam a kezem a tenyerébe és a combomon pihentetve az összekulcsolt halmazt jó érzés töltött el. 

- Egész jól - Feleltem. - Csak lehetett volna még egyszer ennyi. És te?

- Yeontan hajnal kettőkor rájött, hogy éhes, úgyhogy tizenhárom percig kereken nyalogatta a homlokomat - Felelt és egy mindent elmondó grimaszt vágott.

Én felnevettem és hátra döntöttem a fejem az ülésben, ahogy a szemeim előtt máris ott lebegett a kép, ahogy az a két tenyérnyi kutya a férfi feje felett álldogál és jókedvűen nyalogatja őt.

- Nem volt annyira vicces - Mosolyodott el és neki is feltört egy halvány kacagás a torkából. - Hidd el, hogy néha azt kívánom, bárcsak aranyhalat vettem volna.

- Na - Szorítottam meg a kezét. - Yeontan egy angyal. És akkor nem sétáltathatnánk együtt és nem tudnád simogatni. Egy aranyhalra is köthetsz pórázt és megpróbálhatod megtanítani neki, hogy 'ül' meg 'marad' - Vontam vállat. - Szólj, ha sikerült. Cirkuszba adlak.

- És még te gazdagodsz meg rajtam, nem? - Játszott velem együtt, tettetett felháborodással.

- Menedzser leszek - Bólintottam. 

- Én meg vihetem a halamat futtatni - Horkantott egyet. - És majd elnevezem Protkónak?

- Protkó - Ismételtem kérdőn a nevet.

- Tudod, a cápa a Némóból - Nevetett fel. - Veszek majd neki egy fogsort, hogy többet keressek vele. Megtanítom mosolyogni is.

- Na jó, kiégtem! - Legyintettem lemondóan és felnevettem a terveim. - A saját menedzsered leszel.

- Magamba ölöm a pénzt - Vont vállat beleegyezően. 

- Utána megnézhetjük a Némót - Vetettem fel.

- Adj egy társadalomismeretnyi órát egyetemen és le is töltöttem - Bólintott.

- Bolond - Ingattam meg a fejem mosolyogva.

- Kreatív - Javított ki. - Felhasználom az egyetem által biztosított ingyen wifi-t nemes célokra.

- Némóra - Bólintottam egy visszafogott vigyorral.

- Némó igenis kegyes célt szolgál, oké? - Folytatta. - Másként nem tudlak lekötni.

- Hidd el, hogy de - Motyogtam.

- Mhm - Hümmögött és mosolyogva rám nézett egy pillanatra, aztán vissza az útra. - Vigyázz a kijelentéseiddel.

- Én nem jelentettem ki semmit - Vontam vállat. - Korrigáltam.

- A korrekciót felhasználhatom egy általános kijelentő mondatként, amit...

- Te tényleg nem akartál inkább politológiára menni? - Szakítottam félbe.

- Azt mondták, hogy inkább nem tanítanak nekem semmit, mert a végén önkényuralomra török - Vont vállat, aztán elnevette magát.

- Király.

- Az lettem volna - Bólintott.

- Bolond.

- Az meg te - Felelt. - Szórakoztathattál volna, amikor unatkozom a sok teendőm mellett.

- Oké - Nevettem és megadóan felemeltem a szabad kezem. - Elvesztettem.

- Naná - Bólintott. - Esélyed sincs! 

Mosolyogva felemelte az összekulcsolt kezeinket és egy kedves, apró csókot nyomott a kézfejemre. Belezúgtam a hangulatba, a karizmájába, mindenbe, amit ajánlani tud nekem.