Kettő egyért /Bts- Taehyung FF/

59.

- Kedvellek - Sóhajtott Taehyung, miután egymás felé fordulva beszélgettünk tovább.

A film végezte után nem engedte el a kezemet, ami nagyon jól esett és apró rándulásokat okozott a gyomromban a zavartság és a jóérzés miatt. Én is bátran simogattam az ujjaimmal a kézfejét és szorítottam rá az ujjaira, miután végre hozzám ért. Még mindig ugyanabban a pózban feküdtem, a lábaimmal a kanapén, kissé Taehyung felé dőlve, ő pedig felém fordulva, félig felhúzott lábakkal lenézett rám.

- Én is kedvellek - Feleltem és mosolyogva lesütöttem a szemem egy pillanatra, ahogy azonnal zavarba ejtettek a szavak, pedig annyiszor el akartam már mondani neki.

- Tudom, hogy elég szarul indult a barátságunk és totál más képed volt rólam - Nevetett fel halkan, én meg csak elhúztam a számat. - Úgyhogy tisztázzuk, nem foglak lefektetni, aztán lelépni!

Halkan felnevettem és bólogattam párat, aztán kicsit felemeltem a fejem a kanapé támlájáról és meglendítettem a fejemet, hogy a mozdulattól összegubancolódott hajamat magam mögé dobjam. 

- Én tényleg eléggé megkedveltelek - Sóhajtott egyet Taehyung és úgy tűnt, küszködik a szavakkal, ami egyrészt nagyon aranyos volt, másrészt örültem, hogy nem csak én vagyok olyan, akinek nehezére esik hangosan is kimondania, amit gondol. - És szerintem elég jól megvagyunk. És szeretném, ha ebből a barátságból többet is ki tudnánk hozni.

Nyeltem egyet és éreztem, ahogy a fejem forrni kezd, ahogy a temérdek vér megindult, szana-szét a testemben. A szívem már mérhetetlenül gyorsan vert és úgy éreztem, hogy ha most azonnal nem engedi el Taehyung a kezemet, vízesést izzadok a tenyerébe. Megnyaltam a számat és lassan beszívtam egy akkora adag levegőt, amit a mélytengeri búvárok is megirigyeltek volna.

- Én is úgy gondolom - Bólintottam aprót. - Nagyon félre ismertelek - Mosolyodtam el.

- Pont ezért akarom megmutatni, hogy nem vagyok seggfej.

- Attól még seggfej maradsz, csak tudom, hogy tudsz kedves és jó fej is lenni - Vontam vállat.

- Nézd meg! - Forgatta meg a szemeit. - Még együtt se vagyunk, már szívja a véremet!

Halkan felnevettem, de a szívemet melegség öntötte el a tudatra, hogy az érzéseim viszonzásra találtak. Ráadásul nem is akárkinél.  
Taehyung lenézett rám és egy pár másodpercig csak bámult a szemeimbe, amitől a kissé lenyugodott lelkem megint cigánykereket hányt, kijutva a testemből. A férfi lenézett a számra, majd vissza a szemeimbe. Mindig is imádtam azokat a filmeket, ahol ilyen apró mozdulatokkal adták a másik tudtára, hogy meg akarják csókolni, de sose volt benne részem. Valóban idegőrlő, ahogy lassan az agyamba férkőzik a csókjelenet és a testemet elárasztja az adrenalin, de semmi sem történik. Alig telik el pár pillanat és máris azon kapom magam, hogy hisztizve vágódnék az ajkainak, hogy végre kielégítsem a fantáziámban felvillanó képkockákat. De nem tehettem. Vártam, amíg Taehyung lassan megsimogatja a kézfejemet, én pedig elmosolyodtam. 
Yumi-nak tényleg igaza volt, ez a férfi egy igazi úri ember. Szerettem volna, ha nekem nem kell csinálnom semmit, nehogy visszautasításra találjanak a próbálkozásaim, viszont Taehyung túlságosan vigyázott. 
Összeszedve magamat felemeltem a szabad kezem, ami nem Taehyung ujjainak a börtönében volt elszállásolva és lassan a férfi arcára simítottam. Mintha csak egy sorompót pattintottam volna fel, Taehyung hatalmasat sóhajtott és a vállai is ereszkedtek a lekerült feszültségtől. Óvatosan, de mégis meglepően gyorsan a számra hajolt, amitől azonnal a tokromon ragadt a levegőm. Nem volt több, csupán egy hosszabb, ajkainkat összekapcsoló rövid csók, mégis pecsétként zárta le a beszélgetést és a kérdéseket kettőnk között. 
Ajkai puhák voltak, meglepően húsosak és kegyesek. Az erő viszont, ami belőle áramlott, arcul csapott és csillagokat láttam tőle, még akkor is, ha csupán ennyi volt az egész. Nem mélyítette el a csókot, amit valahol nem bántam, hiszen nem akartam rögtön beleugrani mindenbe, viszont ácsingóztam is utána, miután visszavonult tőlem. 

- Szóval mostantól hívhatlak a barátnőmnek? - Mosolygott, még mindig elég közel ahhoz, hogy szinte érezzem az elektromos feszültséget kettőnk között.

Én csak elmosolyodtam és boldogan bólintottam egyet, még mindig a szája után hagyott világban tengődve.