Kettő egyért /Bts- Taehyung FF/

24.

Kissé idegesen pakolgattam a füzeteimet és a jegyzeteimet a nappaliban, hiszen tudtam, Taehyung akármelyik pillanatban itt lehet, hogy össze rakjuk a végleges prezentációját. Nem volt bennem félelem, hiszen nem először voltam vele kettesben és meglepően kedveltem a társaságát az utóbbi időben. Azonban nem igazán keltett bennem bizalmat, hogy múltkor ennyire elvesztem a szemeiben és a lényében. Magam iránt nem éreztem bizalmat. Valószínűleg nem voltam Taehyung esete, a legkisebb esély lehetett volna rá, hogy ő bármit is lép vagy tesz, de ami jobban megrémített, hogy én ettől függetlenül rémképekkel az agyamban elgondolkodtam, milyen lenne közelebb engedni őt.. 

A csengő zajára összerezzentem és az arcom egy pillanatra lefagyott, ahogy kirepített a gondolataimból. Azonnal leizzadt a tenyerem és toporzékoltam egyet némán, hogy levezessem a feszültséget. Vettem egy mély levegőt és lassan kifújtam, miközben a kezeimmel magam előtt is mutattam magamnak, hogy nyugodjak le a fenébe. Odasétáltam az ajtóhoz és még egyszer összeszorítottam a fogaimat, mielőtt egy halvány mosolyt varázsoltam volna magamra.

- Szia - Mosolyogtam a férfira, amikor felbukkant az ajtó mögött. - Gyere csak!

- Köszi - Belépett és automatikusan, otthonosan mozogva ledobta magáról a cipőit és elindult a nappali felé. - Hogy vagy?

- Fáradtan - Feleltem. - Az egyetem kihozza belőlem a legjobbat - Forgattam meg a szemeimet. - És te?

- Hasonló paraméterekkel mozgok - Mosolyodott el és lezuhant a kanapémra. - Már csak végezni akarok ezzel a szarral, beadni és aludni.

- Akkor hajrá! - Bólintottam és leültem mellé. - Gyorsan végzünk vele szerintem. 

- Össze kell rakni az előadást, prezentációvá animálni, megírni egy rendes szöveget hozzá és értelmes mondatokat kreálni a jegyzeteimből - Foglalta össze a teendőket. - Remélem, hogy gyors lesz, de sajnos a relativitás azt mondja, kapjam be!

Felnevettem a mondatát és bólogattam, hogy tudom.

- Tisztában vagyok vele, csak gondoltam valamennyire feldobom a kedved és nem azt mondom, hogy hajnalig itt fogsz ülni és ezt csinálni.

- Az dobna fel, ha kaja lenne előttem, egy film és egy ágy alattam - Felelt. - Jelenleg semmi másra nem vágyom.

- Éhes vagy? - Kérdeztem vissza jó házigazda módjára. - Van kajám, ha szeretnél valamit enni.

Taehyung elmosolyodott és megingatta a fejét. 

- Nem fosztalak ki - Felelt.

- Ne hülyéskedj! - Sóhajtottam és már fel is álltam, hogy a konyhába vessem magam. - Addig kapcsold be a géped és szedd össze az anyagokat, mindjárt itt vagyok!

- Igenis, jóasszony! - Felelt humorosan, mire csak nevetve sétáltam tovább.

*Taehyung POV*

Mosolyogva pakoltam magam körbe a szükséges dokumentációkkal és a gépemmel, hogy minden kész legyen, mire Yuri vissza jön. Egy igazi tündér ez a lány, én mondom, pedig sose használok babusgató szavakat. Szó nélkül segített, valamennyire engedte megismerni magát, beengedett a privát szférájába, kaját ad... kell még több? Esküszöm feleségül venném, ha ez lenne az utolsó esélyem. Csinos volt, okos, jó humorú, egyedül az nem tetszett, hogy ennyire felszínesen viselkedtünk egymással. A ridegsége ijesztő és valahol lenyűgöző, mégse hiszem, hogy képes lennék kontrollálni egy ilyen független nőt. Mondjuk fényévekkel jobb, mint a barátnője, hiszen az a másik véglet, kiakasztóan függne tőlem, ami idegesítő.

- Kész vagy? - Hallottam meg Yuri hangját, pont amikor rányomtam az enterre a jelszavam bepötyögése után a laptopomon. 

- Aha - Bólintottam és felnéztem rá. - Azt a fene - Esett le az állam, amikor megláttam a kezében a tálcát. - Nem költözöl hozzám és főzöl rám mindig? 

- Vicces vagy - Húzta el a száját. 

Letette elém a tálcát, miután arrébb toltam mindent, hogy megvédjem a papírokat a kajamaradékoktól. Összefutott a nyál a számban, ahogy végig néztem a kínálaton. Kis tálkában rizs, mellette saláta, egy másik tányéron fűszeresnek tűnő húskupac gömbölyödött, egy aprócska tartóban pedig szójaszószos öntet lötykölődött, hogy ha száraznak érezném az ebédet. Megnyaltam az ajkaimat és éreztem, ahogy lassan nyelnem kell, ha nem akarom, hogy kicsöppenjen a felgyülemlett tócsa a számban. 

- Egyél nyugodtan, addig én elkezdem összeírni a sorrendet - Mondta Yuri és mosolyogva maga elé húzta a jegyzeteimet. 

- Köszönöm - Bólintottam hálásan és neki is láttam az ebédemnek.

Az első falatoknál érezhető volt, hogy nagyon jól főzött a lány. Nyilván nem volt hasonlítható egy éttermi luxusfogáshoz vagy egy díjnyertes főzthöz,  de érezhető volt rajta az a bizonyos otthon készült, egyedi ízvilág, ami ezerszer jobbá tette számomra az ételeket. Miközben sorjában küldtem le a torkomon a kaja falatokat, oldalra sandítottam Yuri felé. A lány koncentrált, ahogy kissé előre hajolva az asztal fölé rendezgette a külön papírokra felírt témákat, melyiket melyik után hozzam fel a prezentációban, hogy értelmes felépítése legyen a dolognak. Haja a jobb oldalán esett lefelé, ezzel előttem feltárva az egész arcát, de egy csinos hátteret adva magának. Inkább pislogva visszafordultam a tányérok felé, nehogy túlságosan elragadtassam magam a figyelésével.