Kettő egyért /Bts- Taehyung FF/

77.

#Victoriafam Olyan rég csináltunk már ilyet együtt, itt az ideje!Következő fici választási lehetőségei: Jungkook, Jimin, Hoseok, Xiumin Várom a választásotokat szépségeim üzenetben vagy kommentben! 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Taehyung! - Kiabáltam a férfinek az ágyból.

Mélyet lélegeztem és lehunytam a szemem, ahogy elfogott a rosszullét megint. Nem, nem voltam terhes és nem vártunk közös babát Taehyung-gal az első pár alkalom után, egyelőre nem is terveztük. Alig voltunk együtt fél éve, az egyetemmel sem végeztünk még teljesen, nem terveztünk ilyen hamar belefásulni az életbe. Úgy értem, nem lett volna rossz egy kisbaba, de egy fél éves kapcsolatra még egyikünk sem szeretett volna építeni, hiszen még mondhatni nem is ismertük egymást.

- Mizu? - Lépett be az ajtón, valószínűleg a nappaliból, ahol videojátékozott. - Hogy érzed magad?

Elmosolyodtam és néztem, ahogy leül az ágy szélére. Óvatosan végigsimított az arcomon, aztán két ujjával kisöpört egy hajtincset a nyakam oldalából. Ő is lemosolygott rám és meleg barna szemei rabul ejtették az enyémeket.

- Baj van? - Kérdezte halkan, de mély tónusa határozottá tette.

- Nincs - Ingattam meg a fejem és a csuklójára fontam az ujjaimat, hogy egy pillanatra a szám elé tudjam húzni egy apró csókra a tenyerét. - Csak gondoltam megkérdezem, hogy nincs e kedved filmezni.

Taehyung halkan felnevetett és kihúzta a kezét az ujjaim szorításából. Mindkét tenyerét lefektette a vállaim mellé, hogy megtámaszkodhasson rajtuk és ülő helyzetéből lehajolva adhasson egy gyors puszit a számra.

- El fogod kapni - Kuncogtam fel, de nem hagytam kárba menni a puha ajkait, viszonoztam a cuppantást.

- Nem baj - Mosolygott. - Unatkozol?

- Hm - Bólogattam. - Csak nem akartalak zavarni a játékban.

- Nem zavarsz - Simogatta a hasamat a takarón keresztül. - Kijössz vagy hozzam be a laptopot és azon szeretnél filmezni?

- Kimegyek - Sóhajtottam. - Túl sokat fekszem egy helyben, a végén még elzsibbad a fenekem.

Taehyung nevetve feltolta magát az ágyról és nézte, ahogy leszenvedem magamról az összegubancolódott takarót. Lábaimmal lerugdostam és közben nagyokat nyeltem, hogy a rosszullét ne törjön a felszínre. Csak egy kis influenza lehetett, reméltem, hogy pár nap alatt átmegy rajtam. 
Taehyung felém nyújtotta a kezét és elegánsan felajánlotta a segítségét a felkeléshez. Egy visszafogott nevetéssel csúsztattam a kezem az övébe, hiszen hiába voltunk együtt fél éve és láttuk egymást mindenhogy, ez az úriember modor még nagyon zavarttá tett. Rákulcsoltam az ujjaimat az övéire és így sétáltunk ki pár lépést a nappaliig, hogy ott megint leüljünk és filmezzünk. 
Komfortosan éreztem magam Taehyung mellett. Nem tett megjegyzést, hogy melegítőben voltam, hogy egy kócos lófarokba fogtam a hajam, hogy smink hiányában fáradt arcot mutattam és még a szemeim is karikásak voltak a betegségtől. Imádtam, hogy még így is "szépségnek" hívott, ahogy szokásosan, még így is mosolyogva nézett rám és nem undorodva. 
Szerelmes voltam belé és ezt nem féltem a tudtára adni, akár ölelésekkel, érintésekkel, csókokkal vagy szeretkezéssel. A legjobban az tetszett, amikor a helyzettől függetlenül a számra motyogta a fülembe suttogta, hogy szeret. Legyen az egy egyetemi nap közepén, egy teljesen más téma közben, otthon főzés közben vagy mielőtt rám adta volna a motoros sisakot. Ilyenkor mindig beindult a szívem vad kalapálása és nagy csókban részesítettem. Szerettem és soha nem gondoltam volna, hogy pont hozzá fogok ennyire ragaszkodni és függni tőle. Ha nem vagyunk együtt vagy meghiúsult egy randink, azonnal szomorúbb leszek és minden erőmmel azon vagyok, hogy találjak pár szabad percet, hogy akár csak felhívhassuk egymást, pedig alig pár órája váltunk el. Beteges.