LOVAG A PADLÁSON

A KARD

Bementünk a várba ünnepelni. Ott sokkal hidegebb volt, mint kinnt.
-Megfagyok!-mondta Alex.
-Én is.
-Kölcsön tudok adni pár ruhát.-szólalt meg egy ismerős hang mögöttünk. Dristan odajött hozzánk, nekem kezet csókolt Alexszel pedig kezet fogott. Eszembe jutott, hogy talán be kéne mutatkozni.
-Öö...én Lady Naomi vagyok.
-Én pedig Lord Alexander.
-Nagyon érdekes nevetek van, és furán beszéltek. Honnan jöttök?
-Khm...mi a messzi Észak-Angliából jöttünk.
-Voltam már ott, fura, hogy egy országban mennyire máshogy beszélnek az emberek..
Miközben beszélt észrevettem a kardot az oldalán és oldalbaböktem Alexet.
-Szép kard.-mondtam.
-Soha többé nem veszem le-mondta lelkesen.-A szolgáim majd adnak nektek meleg ruhát. Utána gyertek le! Ne legyetek szégyenlősek, ma ünneplünk. Különben is, bele kell híznom az övembe.

-Most onnan hogy szedjük le?
-Remélem nem abban fog aludni.
Kaptunk meleg ruhát aztán lementünk, Dristan apja pedig toastot mondott.
-Ma az én egyetlen fiamat ünnepeljük, aki még mindig nem hajlandó mit kezdeni a hajával és aki ma hivatalosan is lovaggá vált. Nagyon büszke vagyok rá és remélem egy nap majd a  nyomdokaimba lép.

Próbáltunk Dristan közelébe kerülni, de sosem dikerült, mert valaki mindig lefoglalta vagy ismerkedni akart velünk.
-A terv a következő: azt mondod beszélni akarsz vele, feljöttök az emeletre, utána csábos pillantásokat vetsz rá és becsalod az egyik szobába. Utána én leütöm, ellopjuk a kardot és már megyünk is a barlanghoz.
-Te normális vagy? Soha nem okoznék neki fájdalmat.
-Te nem is.
-Amúgy meg nem tudok csábosan nézni. Párszor megpróbáltam, de szerintem megijedt tőlem a crushom.

Egy kis idő után megegyeztünk, hogy inkább visszamegyünk ls visszajövünk este vagy éjszaka.
-Előbb még meg akarom kóstolni, milyen volt a kaja a középkorban.
-Ugye tudod, hogy a higlnia nwm volt a toppon?
-Egy kis kaja még nem ártott senkinek.
Aztán elment az étvágyam, miután megláttam, hogy a mellettem ülő hölgy a bársonyruhájába törölte a kezét.
-Ön nem iszik Lord?-kérdezte az Alex mellett ülő úr.
-De, és te, kedves másodunokahúgom?