LOVAG A PADLÁSON

MÉREG

Ahogy visszaértem térdre rogytam. A barlang régen kellemesen hűs levegője most annyira hideg volt, hogy beleborzongtam.
-Mi a baj?-kérdezte egyszerre 3 hang. Dristan, Lolita és Alex.
-Naomi! Sikerült vagy nem? Dristan mindent elmesélt, igazán bátor vagy. Hogy jöttél el otthonról? Ne aggódj, csak nagyjából háromnegyed órát voltál távol.
-Én öltem meg...-rebegtem.
-Hogy mi? Beszélj légyszi hangosabban!
-Én öltem meg Dristant!-kiáltottam.
-Tessék? Ennek semmi értelme! Miért tennél ilyet?
-Megfogtam egy kardot és megsebesítettem!-mondtam sírva.
-Te gyilkos.-suttogta Lolita.
-Nem, nem az, csak hipnotizálták.
-mondta Dristan.
-Hipnotizálták?
-Éppen egy szellem áll előtted egy időutazós varázsbarlangban. Tényleg ennyire fura ez?
-Annyira sajnálom Dristan, én nem akartam...ha most otthon maradtam volna...csak segíteni akartam
-Sst, semmi baj, nem te öltél meg, csak hallgass meg!
-De én tettem és már vissza se tudok menni, hogy jóvá tegyem...
-Naomi, nyugalom, csal hallgass meg!
Nehezen, de abbahagytam a sírást.
-Semmi baj, nem te voltál. Szóval, már mindenre emlékszem, eddig minden homályos volt. Emlékszem aznap éjjel tényleg te sebesítettél meg, de nem emiatt haltam meg.
-Akkor miért?
-A sérülés miatt ágynak dőltem, vagyis ágyba fektettek, mindenféle "gyógyszert" adtak nekem. Azonban az egyik gyógyszer méreg volt. Egy férfi adta nekem, aki azt állította orvos. Tehát megmérgeztek és nem te öltél meg. -mondta szomorúan.
-Te jó ég! -mondta Lolita.
-De miért tette ezt az a férfi?
-Valószínűleg őt is Adramelech bízta meg. Vérbosszút akart és tudta, hogy apámnak rosszabbat tesz azzal, ha engem ölet meg és nem őt.
-Ez...ez nagyon ijesztő. De mit akart megbosszúlni?
-Azt nem tudom. Apám sose avatott be az ő és az ellenségei ügyeibe.
-Akkor, biztos, hogy nem én öltelek meg?
-Biztos, te csak elősegítetted. -mondta keserves mosollyal.
-Jajj, Dristan, nagyon sajnálom.
-Nem, én sajnálom, hogy nem emlémeztem előbb.